Alkotmányos munka háromszáz forintért

Darabonként ennyi pénzért körmölték Kövér László üdvözletét az alaptörvény fapados kiadásába a bérmunkások, de hamar föladták. Így a megrendelők többsége kénytelen beérni nyomtatott köszöntővel. Pedig hol találni manapság ilyen jól fizető állást?

Az Origo információi szerint volt, aki csupán huszonötig jutott, míg másoknak négyszáz darab is összejött. Persze, ebből még be kellett fizetni az adót és a járulékokat, nehogy véletlenül halálra keressék magukat. Az alkotmány körüli ámokfutás eddig is burleszkfilmbe illett: nehéz elfelejteni a tiszteletére állított, potom ötvenmilliót kóstáló asztalkát az önkormányzatoknál, illetve az „imádnivaló, entellektüel humorú” miniszterelnöki megbízott, Kerényi Imre festményrendeléseit, amelyek a tízrongyos díszpéldányok élményfaktorához járulnak hozzá.

Ha nem kenyérre kell...

A kézírásbotrányról szóló hírekben szitokszóként szerepel a háromszáz. Valóban csekély összeg, de ha figyelembe vesszük, hogy összesen három – ráadásul nem túl hosszú – mondatot kell firkantani érte, megállapíthatjuk: ez akár a diákok álommelója is lehetne. Ők ugyanis óránként négy-ötszáz forintért viszik vásárra az idegrendszerüket gyorséttermi kiszolgálóként, telemarketingesként vagy nagyáruházi lótifutiként. Ja, és állam bácsinak egy ideje e szerény tortából is van képe kiharapni egy-egy szeletet az adójóváírás megvonásának révén.

A korosabbak sincsenek rózsásabb helyzetben, mivel havi kétszázhatvanezres jövedelem alatt számottevő bevételcsökkenéssel számolhatnak. Rengetegen güriznek mindössze hatvanvalamennyiért, órabérük így a tanulókénál is szerényebbre jön ki. Ha a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nyilvánosan hirdeti meg a most rabszolgamunkának bélyegzett körmölést, bizony tízezrek állnának sorba, hogy elvégezhessék.

Szorgalmasan firkálnának a középiskolások, akik a nyári fesztiválokra gyűjtik a lóvét, az egyetemisták, akiknek hó végén már a párizsi is nagy kincs, a friss diplomások, akiknek nemhogy fényes karriert, de még megélhetést sem nagyon ígér a hazájuk, és azok a szülők, akikre éhes gyerekszájak várnak otthon. Sőt, talán a nyugdíjasok is bevállalnának egy ínhüvelygyulladást, mert járandóságuk néha még a sárga csekkekre sem elég.

Ciki vagy nem ciki, olyan országban élünk, ahol méltányosnak számít háromszáz forintért dolgozni. Az alkotmányos projekt kiötlői tehát jobban tették volna, ha olyanoknak adják ezt a munkát, akik megbecsülik.


Még több cikk:

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s