„Valami olcsót szeretnék…” – suttogta pironkodva a madárcsontú eladólánynak, mire az fáradtan egy szív alakú párna felé bökött. A címke szerint foszforeszkáló, de világosban is ugyanolyan nyálas felirat kiégette Tibi retináját. A pokolba kívánta az egész valentinnapozást. Rettegett, hogy az esti randin megint egy mesefigurás alsógatya vár rá.

Ez lesz a harmadik közös Bálint-napjuk, eddig két micimackós boxert kapott. Pardon, az egyik malackás volt. Őszintén remélte, hogy idén nem róbertgidás jut, mert nem menekülhetne a buzizós poénok elől, ha meglátnák a haverok. „Akkor ez kell?” – vetette oda rágóján csámcsogva a boltos, akit baromira nem érdekelt a tény, hogy kuncsaftja elkalandozott. Tibi pislogott kettőt, kihúzta magát, majd szemüvegét megigazítva rápillantott az árcédulára.

Cuky csomy csokyval, macyval. | Fotó: beezmap.com

Ötezer? Ezért? „Négyezer-kilencszázkilencven, most áraztam le hatról!” – méltatlankodott az immáron kofaként rikácsoló csaj. Tibi nagyot sóhajtott, aztán a tárcája után nyúlt, mert rájött: nincs más választása. Tekintetével rég fölmérte a kínálatot. Szívecskés bögrék, plüssállatok, medálok, tollak, papírok, üdvözlőlapok, illatgyertyák, kenceficék, lufik, műszálas fehérneműk, az elmúlt harminc év leghallgathatatlanabb dalait tartalmazó, ám borítójukon romantikát ígérő, hármasával összecsomagolt cédék… Az ember mire nem képes, ha azt mondják neki, ünnepelni illik!

Tibi gyorsan odalökte a pultra a pénzt, hogy minél hamarabb szabaduljon a csöppnyi üzlet fojtogatóan giccses látványától. Meg a szagától, mert az a szédült tyúk valami füstölőt gyújtott, talán fokozni akarta vele a tömény hangulatot. „Vajon örülni fog neki?” – kérdezte saját magától Tibi, s nagyon jól tudta, friss zsákmányával a hóna alatt milyen hülyén néz ki. A szembejövő lányok, asszonyok és nénikék mind rámosolyogtak, gondolván, hogy aranyos. Az a flegma spiné ennyiért igazán adhatott volna egy szatyrot!

Miközben a hősszerelmes egykedvűen baktatott, próbálta elhessegetni a gondolatot, hogy mi van, ha barátnője más ajándékra vágyik. Vehetett volna inkább egy bonbont, bár az állandó fogyókúra miatt a tavalyelőtti is ott rohadt meg a polcon. Sőt, amikor Tibi megpróbált kivenni egy szem édességet a dobozból, az éhezéstől megviselt lelkű hölgyeménytől irtózatos fejmosást kapott. „Hát semmi együttérzés nincs benned?” – ordította sírva a nagybetűs Nő, aki abban a pillanatban házisárkánnyá lépett elő.

Vehetett volna inkább egy óriási plüssmackót, bár a tavalyi példány egyik szeme az átadás pillanatában elgurult, s azóta sem sikerült a nyomára bukkanni. Hiába, az aluljáróban akciósan vásárolt termék néha ilyen bóvli. Nem is tette zsebre, amit akkor kapott, amikor párja egy belvárosi mászkálás során véletlenül szembesült vele, pórul járt Valentin-medvéje honnan származik.

Bezzeg Tibi kordában tartotta grimaszra kész arcizmait, milyest megpillantotta a cukimuki gatyákat, amelyek puszta jelenlétükkel egész estés lankadtságot hoztak. „Naaa, próbáld fel, légyszi’!” – noszogatta őt húsz perccel később a kedves, aki ezúttal egy pókemberes darabbal lepte meg. Tibi ekkor már csak azt bánta, hogy egyáltalán elköltött ötezret.


Még több cikk: