Újságírónak lenni

„Ígérd meg, hogy fogsz írni a környezetvédelemről!” – kötötte a lelkemre az egyik osztálytársam öt évvel ezelőtt, miután fölfedtem pályaválasztási szándékomat. „Tudnál segíteni az ismerősömnek, aki újságírói állást keres?” – kérdezte a másik tíz nappal ezelőtt, miután rájöttem, hogy ilyen pálya már nem is létezik.

A környezetvédelmi cikkel még adós vagyok, és segíteni sem bírtam érdemben. Megadtam néhány e-mail címet, ahová önéletrajz mehet, de mivel pontosan tudom, mi a céges postafiókba érkező CV-k sorsa általában, máris megsajnáltam a delikvenst. Linkeltem még pár állásportált, ám közben fogtam a fejem, mert ki hallott már olyat, hogy zsurnalisztát hirdetés útján keresnek? Persze, én is reménykedtem benne heteken, sőt, hónapokon át, hogy létezik újságírói meló manapság. Be kellett látnom: tévedtem.

„I saw a shadow, and I knew that it wasn't mine...” | Fotó: David LaChapelle

Nincs ezzel semmi gond, hiszen nagyjából így is megtaláltam a számításom. És természetes, hogy egy tinédzser álmai, vágyai módosulnak, alkalmazkodnak a környezethez, szóval kicsit földhözragadtabbak lesznek.

Annak idején elképzeltem, amint egy hangulatos szerkesztőségben, kötetlen munkaidőben pötyögök világmegváltó szövegeket, a fülemre gyógyult telefonba pedig szüntelenül szaktekintélyek nyilatkozatai zengnek, meg celebek csicseregnek. Persze, magától értetődőnek tűnt, hogy cserébe minden hónap végén átnyújtanak nekem egy csinos zsákocskát Dagobert bácsi páncélterméből – vagy ha az nem is, de legalább egy hat számjegyű fizetés mindenképpen kijár.

Bár megadatott, hogy az online szerkesztést a kezdetektől fogva bérért űzzem, az írással már nem voltam ilyen szerencsés. Akinél először kinézett valami komolyabb, nemes egyszerűséggel csődbe ment. Akinél pedig másodszor, arról kiderült, hogy pszichésen nincs rendben, mivel a békésnek hitt búcsú után nem éppen Kacsameséket kezdett terjeszteni rólam. Akadt mélypont, még egy kis pityergés is, de viszonylag hamar rájöttem: külső és belső tényezők furcsa együttállásánál fogva nem alapozhatom a firkálásra a jövőm.

(Itt firtattam, hogy zsurnaliszta-e, aki véleményt közöl.)

A külső tényezőkről annyit, hogy fölmértem, milyen újságírói munkára van igény. Létezik az unalmas, amihez száraz pogácsával ízesített sajtótájékoztatókra járkálnék, helyi vezérekkel dumálnék a közgyűlés napirendi pontjairól, illetve ha szerencsém lenne, akkor egy-egy nyugdíjasklub tagjai között kirobbant botrány is a horgomra akadna.

Létezik a gyors, amihez egykori kollégám szavaival élve „fölvenném a kamerával, ahogy Jani bá’ szarik a gangon”, kátyúkat fotóznék, és állatkertbe rohangálnék cuki videók kedvéért. Ennek egyik változataként közlekedési balesetek tucatjait, szétloccsant buksikat és sikerrel járt öngyilkosok fekete fólia alól kilógó fehér lábát is lencsevégre kapnám. Végül létezik az oknyomozó, amihez politikai és gazdasági érdekek között lavírozva vinném vásárra a bőröm, ráadásul baromira rosszul fizetne.

A belső tényezőkről annyit, hogy vannak dolgok, amelyekben alkuképtelennek bizonyulok, hiába próbálkozom. Az előbb felsorolt lehetőségek mindegyike fényév távolságra leledzik tőlem és az utólag naivnak látszó terveimtől. Persze, ez legalább fele részben az én hibám, de az is előfordulhat, hogy egészen. Mindenesetre kíváncsi vagyok, itt és most mit értenek újságírás alatt azok, akik éppen belevágnának, meg azok, akik az egyszervolt szakma öreg rókáiként kihalt utakon terelgetnék őket.


Még több cikk:

14 Comments

  1. Nem értem miért pont rólad kezdte el terjeszteni azt az ügyet… Egy full csoportot átbaszott úgy ahogy van, nem értem mit várt. Még egy jó darabig jópofiztam vele hátha ad állást de semmi. Átbaszott mint szart a palánkon :(((((((( Én nem hevertem ki teljesen mert munkám azóta sincs…

    Kedvelés

    1. jajj, sajnálom. akkor és ott példás leckét kaptunk emberismeretből, az biztos. én szerencsére viszonylag hamar kihevertem, nem maradt bennem tüske. ha visszagondolok rá, csak szimplán fölteszem a költői kérdést, h “bazmeg, ilyen létezik?” egyébként van infód arról, h ki sokallt be, és mit csinált pontosan? (természetesen nem várom el, h ide leírd, de négyszemközt kíváncsi lennék rá. a diszkréciómra számíthatsz.)

      Kedvelés

        1. Kedves “ZS” . Egy írónak most nagyon könnyű megélnie a netten. MI online marketingesek áttértünk a PR cikkezés műfajába a Google kereső változásai miatt. Ha megkeresel néhány SEO szakembert biztosan tud munkát adni neked. Bár itt szabadúszónak kell lenni. Nem muszáj vállalkoznod egyszerűen magán személyként kérhetsz adószámot. Erre adnak adószámot én is így dolgozom. Aztán majd,ha állandó megrendelőid lesznek akkor kiválthatod a vállalkozóit. Szóval könnyű minden könnyű itt a netten.

          Kedvelés

  2. Látom, ma korán keltél, bagolytárs! :) Én csak most.

    Anyway. Kislánykoromban “én n/sem így képzeltem el a rendet”. Persze azok, akik neveltek minket, más világban is nőttek fel, és mire mi is a felnőttkor küszöbére értünk, már magunknak kellett új utakat találnunk. A felvázoltak mellett én még látok egy negyedik variációt is: a rendkívül elvont akadémikus irodalmi szerepkör, elemző esszékkel, magasirodalommal, fejvakarós kritikákkal, többnyire sznobizmussal megspékelve. Tinikoromban azt hitték a tanáraim, ez lesz az én utam is, jó esszéket írtam, sokat olvastam. Világos, hogy miért nem lett az: 1. lassan mozgó, zárt kör, és én dinamikus vagyok; 2. vacakul fizet és egy sor nonprofit kísérletezgetéssel indul, amit nem engedhettem meg magamnak; 3. nagyon szeretem a könnyűműfajt is, és az abban a közegben tabu (pedig fel lehetne rázni vele kicsit :))).

    A számításaimat szerencsére én is megtaláltam, adott a jó hangulatú szerkesztőség, a kötetlen munkaidő, a szerkesztés, a kreatív írás, az információátadás, a vizuális megoldások kezelése, a piaci versenyben elért eredmények öröme. Másfelől persze nekem is eszembe jut néha, hogy milyen jó dolog mélyinterjút készíteni (fájdalmasan kevésszer volt rá lehetőségem), komoly témában jegyzetet írni, eljátszani egy ütős glossza vagy tárca formai követelményeivel, egy egész napon át csak könyvkritikát fogalmazni, kutatómunkával… és akkor úgy érzem, kihagyok valamit. Tudod, mint amikor túl korán házasodik valaki, és hiába szereti a párját, mégis azon morfondírozik, hogy helyes-e, hogy nem pasizott vagy csajozott kicsit többet, vagy esetleg nem egészségesebb-e a poligámia…

    Nagyon tetszik az, amiből Amerikában, ahol nagy a vásárlóerő és más a magazinkultúra, meg lehet élni: a Carrie Bradshow-k írnak napi egy laza kis blogbejegyzést (mert ez már az, nem más – mikor lesz műfaj ez is, amit tanítanak? :)) kötetlen témában valamelyik vezető laphoz, és ennyi. Ezt már úgy nevezik, “writer”, mert más, mint a klasszikus újságírás. Nálunk ez a legjobb esetben is csak a teljes kép része (csúcsa), szóval önmagában véve nem ad megélhetést a többség számára.

    A kommentes beszélgetésekre: annyira szomorú, h nincs fiatal ma a szakmában, akinek ne lenne hasonló tapasztalata… been there, done that. :(

    Kedvelés

    1. ehhe, engem fél 12-kor kidobott az ágy @XD (a poszt időzítve volt ám…)

      a 4. variáció valós, de azért nem említettem, mert nekem sosem volt perspektíva, én ezt nem sorolom az újságírás kategóriába – ami nem jelenti azt, h nem tartozik bele, mert erről sztem eltérő olvasatok vannak. a magam részéről asszem ott pusztulnék bele az unalomba.

      a tanáraim tinikoromban nem nagyon hihettek semmit, mert a szélsőjobbos hangvételű magyarórákon remekül szórakoztunk ugyan, de tehetséggondozásnak még a kósza gondolata sem került elő. ez engem egyáltalán nem zavart anno, sőt, érdekes érzés volt “kockáztatni”, hozni egy olyan döntést, amit szinte senki és semmi nem támasztott alá, kizárólag a megérzéseim.

      a te munkásságodat valahogy teljesnek látom: egy kis vérbulvár itt, egy kis komolyság ott, voltak mélyinterjúk, volt könyv… @=) persze, vágom a “túl korai házasság” témáját, nekem is eszembe jutott sokszor, amikor a negyvenedik halál unalmas hírt tettem ki egy műszakban. aztán pofán vertem magam, h hé, ember, híreket raksz ki ennyi idősen, más meg a szalag mellett áll évtizedekig, kussoljáááál! (az ilyen racionális terelgetések ideig-óráig csitítják ugyan a vágyakat, de azok kiirtása esélytelen.)

      néha egyébként úgy tekintek a saját íráskészségemre, mint egy agyi defektre, amit muszáj kiélnem @XD istenem, amikor megtudtam, h carrie heti (vagy vmi lehetetlen időközönkénti, franc emlékszik…) 1 azaz egy cikkből él, kábé félórán keresztül WTF?! fejet vágtam. más világ, na.

      Kedvelés

  3. Kedves Alexandra!
    Szánalmas vagy és bármikor szívesen szembesítelek az általad Rólam terjesztett dolgokkal! Még, h én becsaptam egy csoportot? Hihetetlenek vagytok….. Szomorú ez az egész és minősíti a helyzetet, illetve azt is, h pszichésen ki nincs rendben! A tovàbbiakban arra kérlek , h felejtsd el a nevem, a számom és mindazt ami velem kapcsolatos! Egyèbkènt elmentettem a “barátaid” állásfoglalását rólad, de én jót mosolygok rajtad és idezet következik az egyik baràtodtól : rólad minden el lehet képzelni ! idezet vége ! Köszönöm szépen !

    Kedvelés

    1. Szia!

      Direkt mindenféle megnevezés nélkül írtam le a gondolataimat, mert a lényeg szempontjából ez mellékes. Ha mégis magadra vetted valamelyiket – pláne egy ilyen szánalmas ember tollából, annak oka van.

      Nyugodtan szembesíts a “terjesztett dolgokkal”, én ugyanis senkinek nem mondtam rólad semmi rosszat. Ha máshogy tudod, hazudtak neked. A csoportban összesen 2 emberrel ápoltam baráti viszonyt, a többiek állásfoglalása rólam aligha lehet mérvadó, mivel csupán annyira ismernek engem, amennyire azt az órákon való közös részvétel megengedi. Szerintem ez kevés egy messzemenő következtetéseket megengedő jellemrajzhoz.

      Egyébként én sosem éreztem semmilyen sértettséget veled kapcsolatban, csak egyszerűen baromira fájt, amikor visszahallottam, hogy miket mondasz rólam. A mai napig sem tudom, mivel szolgáltam rá, de már nem is érdekel. Csak arra kérlek, ne próbálj meg úgy tenni, mintha én lennék a hunyó, mert nem valami elegáns részedről, teljesen ellentmond annak a képnek, amit az iskolai gyakorlat hónapjai alatt alkottam rólad.

      Kedvelés

      1. Alexa ne hidd el! Hazudik mint a vízfolyás!!!!!! Nekem is hazudott. Senki nem mondott rólad semmi rosszat csak az ő agyában létezik egy kitalált világ ahol bűntetlenül lehet ingyen dolgoztatni meg befeketíteni főiskolásokat!! MÉG VAN KÉPE IDE ÍRNI…

        Kedvelés

    1. én még mindig nem tudom, sőt: azt sem tudom, ez irónia-e vagy tényleges megvilágosodás, mert túl sok láncszem hiányzik (vagy csak egy, de az nagyon). mindenesetre szintén köszönöm és viszont kívánom!

      Kedvelés

  4. Zs, ha az vagy akire gondolok a betű miatt… inkább fogd be! Te szidtad Krisztát mindenkinek az ő háta mögött, közben meg puncsoltál melóért. Irigykedtél Alexára mert neki biztosra ígérte. Most meg itt izélsz. /Ha nem te vagy akkor bocs/

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s