Schmitt Pál nem csak egy van

Az egész ország sírva röhög az „álamfő” szellemi egyszerűségének legújabb ékes bizonyítékán, a plágiumváddal sújtott doktori disszertáción. A húsz évvel ezelőtt megírt dolgozat azonban akár a mai magyar felsőoktatás cégére is lehetne: számtalan friss diplomás rohangál közöttünk schmittpáli képességekkel.

Történelmünk „minek nevezzelek?” korszakában cukorkaként osztogatták a tudományos fokozatot. Egyesek szerint kommunizmus volt, mások szocializmust említenek, de vannak olyanok is, akik e kettő keverékéről beszélnek. Valakinek átkos, valakinek nosztalgikus, ám annyi biztos: aki politikai tisztséget vállalt, vagy egyéb módon – például sportolóként – járult hozzá hazánk imázsához, azt könnyített eljárás révén ilyen-olyan oklevelekhez segítették. Így lett az elemiben lemorzsolódott fazonokból papíron jogász, tanár, satöbbi.

Három karikát elfelejtett odamásolni. | Fotó: nolblog.hu

1992-ben, amikor Schmitt Pál gyöngyöző homlokkal görnyedezett az újkori olimpiai játékok programjának elemzése fölött a mai Semmelweis Egyetem könyvtárában, még kísértett a közelmúlt. Ezért semmi meglepő nincs abban, hogy végül summa cum laude minősítést kapott az értekezése, melynek több mint nyolcvan százaléka egy Nikolaj Georgiev nevű bolgár kutató irományának koppintása. Erkölcsileg roppant kínos a szitu, mivel lopni bűn, pláne ilyesmit, pláne egy köztársasági elnöknek.

Vicces, hogy éppen az én generációm illeti a legélesebb kritikával az érintettet. Olyanok küldözgetik egymásnak a „Plágium? Le sem tudom írni!” feliratú Schmitt-portrékat és az „Úgy másolnék valamit! S mit, Pál?” kaliberű, elsőre aranyos, ám másodjára fárasztó szóvicceket, akik talán maguk is három billentyűnek köszönhetik végzettségüket: ctrl, c és v piszkos kis haverok módjára segítenek mezei beadandótól kezdve egészen a szakdolgozatig mindenben.

„Ne zavarjatok, be kell fejeznem a szakdogát!” – mondja otthon komoly arccal az első generációs értelmiséginek készülődő csemete, s a család haptákban áll körülötte. Még arra is ügyelnek, hogy a vécéajtó kilincse halkabban nyikorduljon meg, pedig hát a Wikipédia és a Word megnyitása nem igényel különösebb koncentrációt. Az viszont némelyeknél már igen, hogy a tagmondatokat belezavarodás nélkül cseréljék meg, vagy szinonimát guglizzanak egy-két kifejezésre. Mert nem elegáns, ha ránézésre tök ugyanolyan, mint a netes forrás.

S mivel a tömegképzés fellegváraiban még a konzulensnek sem jut mindig ideje arra, hogy az elvileg saját felügyelete alatt készült művet végigolvassa, ez nem tűnik föl senkinek. Kivéve, persze, ha a lusta nebulóból egyszer kapcsolatai révén köztársasági elnök lesz.


Még több cikk:

6 Comments

  1. Már nagyon vártam, mikor és hogyan tálalod a témát! :) Azért érdemes volna megkukkantani pár vezető tévéműsort vagy sajtóterméket is, h mely ausztrál vagy amerikai termék mintájára készült, licensz nélkül…. engem értek már nagy, nagy, nagy meglepetések, de némelyiket sírba kell vinnem, asszem. :D

    Kedvelés

    1. nnna, most – irónia nélkül – olyan kíváncsivá tettél, h zabszem nem fér a seggembe. szóval engem meg a kíváncsiság fog sírba vinni, thx. (legalább 1 példát léccciiii “priviben” @=P)

      Kedvelés

  2. Sok igazság van ebben.
    Amit viszont minden cikkből, hozzászólásból hiányolok az a másik oldal:
    Azok, akik becsülettel írtak szakdolgozatokat,megalapozott, hosszas kutatások után nyújtottak be és védtek meg doktorikat , innentől milyen elismerésre, megbecsülésre számíthatnak?
    SP esete a következő üzenet a nagyvilágnak:
    1. Mo-n nem a megfelelő körültekintéssel bírálják el a tudományos munkákat
    2. Mo-n korruptak a tudományos élet prominensei
    3. Mo-n semmi következménye nincs a plagizálásnak
    Ergo: – a magyar doktori, diploma nem ér semmit
    – a magyarok csalnak, hazudnak ( jó, ezt másból is leszűrhették már)
    Szóval megéri nekünk, hogy egy tehetségtelen, műveletlen, sumákoló báb miatt leírjanak minket a egyetlen olyan területen, amelyen eddig valóban az élen jártunk bármely politikai áramlat is próbálkozott éppen. Volt Tellerünk, Neumannunk, de lesz-e folytatás, ha lejáratjuk magunka?

    Kedvelés

    1. igazad van, ugyanakkor végül megválaszoltad a saját kérdésed: tellernek és neumannak is óceánt kellett átszelnie ahhoz, h olyan közegbe kerüljön, ahol megfelelő körülmények között és elismerés mellett végezhető a tudományos munka. ezzel természetesen nem azt akarom mondani, h mo.-n ez kizárt, csak azt, h nehezebb. erőteljesebb a kapcsolati tőke szerepe, mint a szellemié, ráadásul a partikuláris érdekek jócskán előrébb vannak a közérdeknél. ezért itt és most egy tudósnak, úgy gondolom, nincs könnyű dolga: az elismerésért szinte biztos, h kilincselnie kell.

      Kedvelés

      1. Igen át kellett szelniük az óceánt. És a többieknek is. de, ha rossz híre lesz a magyar diplomának, akkor nagyon nehéz lesz kikerülni: pályázik az ember fia-lánya, és alkalmat sem kap bizonyítani, ha valakinek eszébe jut a magyar virtus: na ez most megdolgozott a diplomájáért/ doktoriért, vagy csak úgy “schmittesen” kapta.
        Olyan sok értelmes, tehetséges ember van ebben az országban, akik -ahogy írod- nem megfelelő körülmények között kell, hogy dolgozzanak, akkor ne vegyük el a lehetőséget tőlük, ill. ne rontsuk az esélyeiket,hogy külföldön bizonyíthassanak .

        Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s