Idegen rémálom Európa szívében. Pimasznak nevezi Orbánt a Die Welt. Nagyot csalódott az USA Magyarországban. Ilyen címek röpködnek a sajtóban, amikor az egyik barátnőm közli, hogy az adó– és járulékváltozások miatt kitették a munkahelyéről, a másik pedig az adójóváírástól megfosztott diákbére miatt szomorkodik.

Két dimenzióban zajlik nálunk az élet. Odafönt a politikusok és az újságírók mondanak bíráló, nyugtató vagy éppen éles szavakat. Most már gyakorlatilag bármit meg lehet fogalmazni, le lehet írni, mert a kormány úgyis mindenhonnan csak negatív kritikát kap, nem ronthat a helyzeten egyetlen portál, esetleg napilap. Idelent a tájékozódni vágyó állampolgárok nyomon követik a forint árfolyamának változásait, a Nemzetközi Valutaalap hazánkkal kapcsolatos nyilatkozatait, illetve a világ vezetőinek Viktort verő táviratait.

Ki nevet a végén? | Fotó: EPA

Odafönt milliárdokon, szerződéseken, tervezeteken és soktényezős döntéseken folyik a magasztos vita. Idelent a korosodó hentes foltos köpenyes társának panaszolja, hogy hetvenegyezer forintra csökkent a havi apanázsa, mert ma ennyit ér napi nyolc óra kitartó munka. Én csak lesek, hogy az új évre milyen szépen kikerekedett a vállalkozóként fizetendő ez meg az. A jövő reménységei, a tizennyolc évesek pedig szüleikkel együtt törhetik a fejüket, futja-e egyáltalán továbbtanulásra – még akkor is, ha a csemete bekerül a hirtelenjében megfelezett állami finanszírozású helyek valamelyikére.

A fenti és a lenti világ azonban egy ponton találkozik: ha nem is együtt, de egyszerre keresik a megfelelő szót arra, ami történik. Válság? (Anti)demokrácia? Engedetlenség? Csökönyösség? Felelőtlenség? Esetleg a globalizáció ellen feszülő csöppnyi ország magányos vergődése a jelentős hatalmak érdekszövetségeinek közepette? Egyáltalán kinek mi az érdeke? Ki miért tüntet épp? A tüntetők ellen tüntetők – akik, szegények, még a megfelelő turult sem találták meg a gyülekezéshez – mit akarnak elérni?

És kinek van ideje arra, hogy válaszoljon minderre, miközben drágább lett a kaja, a rezsi, ám a kassza egyre zsugorodik? Egyeseknek törleszthetetlenné fajult devizahitel nyomja a vállát, míg a szerencsésebbeknek befagyasztástól féltett bankbetét. Vannak, akik a nemzeti összefogásban látják a kiutat, mások inkább messzire kergetnék a kormányt. A fene nagy összefogás még az utókor által néhol rózsaszínre mázolt történelemben sem jött össze úgy istenigazából, az elkergetésnek meg akkor lenne értelme, ha tudnánk: utána végre bombabiztos szakértelmű egyének ülnek a sokat látott bársonyszékekbe.

Sebaj, amíg kitaláljuk, hogy mi van, és mit akarunk helyette, kedvünkre szörnyülködhetünk az odafentről érkező hangzatos híreken, amelyek egy-egy pillanatra feledtetik az idelenti filléres küzdelmeket.


Még több cikk: