Így lettem független online kisiparos

Kora reggel csörög az óra, föltápászkodsz, szedelőzködsz, dolgozol, ebédelsz, dolgozol, hazamész, pihensz, kezdődik elölről. Emberek millióinak jelenti ez a körforgás biztonságot és ezáltal a boldogságot. 2011-ben kipróbáltam, kétségbeestem, kiutat kerestem, megtaláltam, s azt hiszem, végre a helyemre kerültem.

Előtte három és fél évig rugalmas részmunkaidőben szerkesztettem hírportált, ami szép és jó volt, viszont újdonságra, más szakmai kihívásra, meg persze több pénzre vágytam. Mielőtt úgy istenigazából elkezdtem volna állást keresni, egykori kollégám jóvoltából rám talált a nagybetűs „most vagy soha” lehetőség, sorsszerű Facebook-üzenet majd telefonhívás formájában. Szintén portálszerkesztés, csak éppen tematikus és teljes munkaidős. Februárban kezdtem, piszkosul élveztem.

Lehet egy tízessel több?

Másfél hónap után kezdtem rosszul érezni magam – lelkileg. Május közepén sírva üvöltöttem itthon a tízórás üléstől feldagadt bokámat markolászva, hogy basszuskulcs, most már fizikailag sem kóser a dolog. Hatalmas meccseket játszottam le fejben, saját magammal. Lefekvés előtt mindig elhatároztam, hogy mivel mindenki így csinálja, nekem is meg kell szoknom ezt a létformát. Sőt, én vagyok a hülye, a gyenge, a deviáns, ha nem sikerül. Ehhez képest ébredés után, félálomban, a fürdőszoba felé csoszogva mindig megígértem a tükörképemnek: „leszel fordító, leszel informatikus, leszel akármi, csak még egyszer ne kelljen egy hihetetlenül ugyanolyan munkanapot átélni, aminek az elején a végét várod, a végén meg az alvást…”

(Itt írtam arról az ötven kilométerről a kezdetek kezdetén.)

Azt csináltam, amit szerettem volna, viszont nagyon nem úgy, ahogy szerettem volna. Nyár végén már azt sem tudtam, mit szeretnék és mit nem, csak tettem gépiesen, amit tennem kellett. A karikás szemű, gyűrött arcomat elneveztem harmincéves tempty-nek, ezért egyébként minden annyi időstől bocsánatot kérek. Fiatal kor az még, sőt, szinte gyermeki, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy egy harmincasnak még kábé három ikszet végig kell melózni. Abban az átokverte egyhelyben ülős, teljes munkaidőben. Nyomasztó volt a tudat, hogy a társadalom ezt követeli tőlem, s még nyomasztóbb, hogy képtelen vagyok szívvel-lélekkel megfelelni.

Szív és lélek nélkül pedig értelmes-e bármit is művelni? Próbáltam csak a jóra gondolni. Hogy van munkám, van – hú, de furcsa ez a szó – karrierem, van tisztességes fizetésem… Várhatok-e ennél többet huszonkét esztendősen? Miért nem tudok megbékélni a hat negyvenes keléssel és az este hatos hazaeséssel, ha még sorstárs is akad, aki háztól házig autóval vonszolja a valagam? Miért váltam zombivá, akinek a szombat mennyország, a vasárnap este pedig már pokolszagú? Sok idő és számtalan ebédszünetben bonyolított megváltás-séta kellett hozzá, hogy szégyenérzet nélkül bevalljam magamnak: személyiségemből és elvárásaimból adódóan nem fogadom el, amit mindenki elfogad.

(A mókuskerékbeli harcról pedig itt regéltem a vég környékén.)

„Másképp akarom csinálni” – jelentette ki a föloldozó hang. „Gratulálok, de mégis hogyan?” – kérdezett vissza kajánul a cinikus, majd hozzátette, hogy hangokat hallani sosem szerencsés, ezért ő inkább kussolna. Szeptemberben, amikor már nullához közelített az életkedvem és az energiaszintem, benyögtem a munkahelyemen: külsős szeretnék lenni. Nem érdekel a ranglétra, melyen egyébként röpke fél év után is termett babér, nem érdekelnek a bombabiztos alkalmazotti jogok. Féltem a választól. De tudtam, ha nincs esély az önállóságra, s arra, hogy ne az ott töltött idő, hanem a bárhol elvégzett munka után kapjak lóvét, akkor ezt a pályát – bármennyire is fáj – nem nekem találták ki.

„And dreamed of a Para-para-paradise, every time she closed her eyes.” Ezt énekelte a Coldplay Chris Martinja az MR2-n azon a november eleji késő délutánon, amikor az utolsó klasszikus munkanap befejeztével kiszálltam a kocsiból. Boldog voltam, bár nem jutott el teljesen az agyamig, hogy mennyire új szakasz kezdődik éppen az életemben. Egyéni vállalkozó lettem, átkerültem egy olyan rendszerbe, ahol a szabadságomért több felelősséggel fizetek. Ha előre sejtettem volna, hogy mi vár rám, megúszhattam volna egy csomó parát. Nincs mese, ezt nekem találták ki! Ám ahhoz, hogy maradéktalanul értékelni tudjam, meg kellett ismernem a rögösebb utat, és rajta zötykölődve saját magamat is.


Még több cikk:

16 Comments

  1. annyira jól tetted! sztem ez jó kis üzenet mki számára így az Új Éve előtt: ha nem tetszik valami, változtass! :)

    gratula a cikkeidhez, és ígérem, 2012-ben is maradok lelkes olvasód! :) BUÉK! :)

    Kedvelés

  2. Imádom az ilyen “élettapasztalós” (sic!) bejegyzéseidet!!!! Harmincas Tempty? LOL Bár én is láttam már 40-nek kinéző 30-ast.

    Én a kettő között vagyok félúton, rugalmas munkaidőben. Bmikor jöhetünk, mehetünk, és nem ragaszkodnak a 8 órához (persze gyakran van esti meg hétvégi teendő, kreatív szakmában nem tudod kikerülni).

    Persze a dec. utolsó 2 hetét élvezem a legjobban, amikor mindenki otthonról dolgozik. Ilyenkor darabszámra is jobban teljesítek. Nm hittem volna, de nem mindenki: van olyan kolléga, aki kábé… eltűnt. Szétcsúsztak a napjai. Ez nekem fura, otthon ezerszer gyorsabban lehet dolgozni, mert a, nem kell szocializálni a munkatársakkal, a gtalkot bmikor bezárhatod; b, akkor ülsz csak le, ha ihlet vagy hír van, tehát nincs időkiesés.

    Nyilván ez a hosszútávú megoldás, pláne, mivel utálom Pestet. De most még tanulnom és networkolnom kell. Plusz nincs még kiépítve semmim Gyöngyösön. De majd lesz. Addig fater számlázza a külsős dolgokat pluszban.

    Kedvelés

    1. thx, pedig ez egy olyan téma ám, aminek érnie kellett bennem majdnem 2 hónapig, h nyilvánosságképes legyen…

      nos, mások hozzáállása a kötetlenséghez ismerős. kb. mindenki ezt kérdezi tőlem: “jaaaj, és így nem halmozódik föl a munkád? nem kezdesz el ezer más dologgal foglalkozni helyette?” én pedig ezredjére már nem tudom árnyaltabban kifejezni magam, mint h NEM BAZMEG, ENGEM EZ MOTIVÁL. így szárnyalok, ha viszont x időre leültetnek y helyre, már az 5. percben antikreatív robottá válok, mert csak úgy bírom ki. mondjuk van olyan munka, ami ezt a mentalitást kívánná meg, de mint tudjuk, az online pont nem. a szétcsúszott napokról pedig annyit, h február végétől november elejéig gyakorlatilag alig vannak emlékképeim. a sulihoz köthető vmennyi, a többi szinte tök homály. durva o.O

      Kedvelés

  3. Annyira örülök, hogy megírtad ezt a postot, már tényleg azt hittem, én vagyok valami különleges űrből érkezett kitaszított… sajnos frankón hasonlóképp érzek és képtelen vagyok beletörődni ebbe a robot ‘életformába’. Most is épp melóba készülök és a sírás kerülgetne, mert tudom, hogy teljesen feleslegesen ülök ott- sajnos a meleg, fullasztó irodába copy-paste író vagyok, míg saját ritmusomban, olyan környezetben ami nekem passzol 3-4 óra alatt több munkát (és minőségit) végzek mint bent 1 kerek hét alatt… Arról nem is beszélve, hogy a felettem álló nő, és nem gyengén rosszindulattal viseltet irántam, női féltékenységet szaglok a dologban. :) So keep up the good work, máskor is benézek!

    Kedvelés

    1. köszönöm, kitartás! egyébként attól még lehetünk űrből érkezett kitaszítottak, h többen vagyunk… @=) nálam nem a sírás volt napirenden a nehezebb időkben, hanem a kiabálás: iszonyatosan köcsög bírtam lenni mindenkivel a munkahelyen kívül, nem volt türelmem senkihez és semmihez. főleg a szüleim itták ennek a levét; egyszerre aggódtak értem, mert látták, h vmi nem stimmel velem, plusz iszonyatosan féltettek a munkanélküliségtől. én attól már nem féltem, mert úgy voltam vele, h bármi, csak ez így nem. láttam magam bolti eladóként például, pedig az még nagyobb monotóniatűrést igényel – őket kifejezetten csodálom, h ott bírnak állni / ülni / pakolni / pénztárazni egész nap. sőőőt, a vége felé már a négyes főút mellett ácsorgó kurvákra is megvolt az alap irigység, mert ugye mindennap más faszok, az legalább valamilyen szinten változatos @XD

      Kedvelés

  4. 9-től 5-öset amúgy egy percig se bírnék… volt egy idő, amikor inspiráció kellett az alkotáshoz, most már megy rutinból is… ha meg épp jön az inspiráció, legalább nem egy Mekiben mosogatok. :D Réka: a rutin ettől függetlenül neked is meg fog jönni. Nem leszel tőle 9-től 5-ös irodában ülő alkat, de menni fog a meló bmilyen szettingben, bmikor, bhol.
    http://barokeszter.hu/?s=távmunka
    Saját tapasztalataimmal!

    Kedvelés

  5. Ma már én is eljutottam a kiabálós stációba, persze főnök előtt nem azt mondtam amit tulajdonképpen gondoltam de itthon már üvöltöttem. A kizsákmányolás csimborasszója amit a cégem művel, és noha pofát befogva lapítanom kéne mondván csak lámi gyakornok vagyok, de az már kibassza a biztosítok nálam mikor: a főnökasszony ellenszenvez velem, ezért a cikkeim zömét nem engedi ki a netes platformra, de ellenben olyan kritikán aluli szösszeneteket igen, amivel segget nem törölnék. (Csak példának okáért kollégák http://www.zsiraf.hu/site/index/article/id/21237) A kérdésemre, hogy mit szól a szinopszisomhoz vagy egyáltalán a munkáimhoz, választ nem ad, homályba süpped miért nem publikálja vagy mi nem stimm. Ok,nyelem, idő-munka ki az ablakon who cares. Ma meg a főgóré szedált le a ténytől, hogy nem, holnap nem megyek, mert sajnos fakultatív és ingyen jöttem ide tolni a szekerüket, ellenben annyi iskolai feladat tornyosul a fejem fölé, hogy állok itt mint Atlasz, rogyadozó térdekkel… szóval bassza meg, ez az elvárás, hogy üljek ott 9-től 5-ig, hétfőtől péntekig (de legalább heti 3x) teljesen értelmetlenül mert kommunikálni velem senki se hajlandó.. és érik az elhúzok sürgősen, aztán megdöccenek, hogy de merre tovább. Ehh. És… mea maxima culpa, hogy ideszórtam felindultságom, dehát ezt valahogy nem tartom jó gondolatnak magamnál közzé tenni, még a végén elolvassák. Sose gondoltam volna hogy ilyen kutya nehéz ez.

    Kedvelés

  6. Nagyon szuper, hogy ezt leírtad… én is erre hajtok, de az emberek ezen le vannak döbbenve, mindig azzal jönnek, hogy ez az életforma nem lenne jó, mert nem félek az izolációtól?? Na, én erre mondom, hogy az az izoláció, amikor reggeltől estig bent ülsz egy irodában, akkor is, ha éppen nincs meló, nem beszélsz senkivel, csak minden nap a munkatársaiddal, nem jársz sehova, mert fáradt vagy, még a napfényt sem látod egész nap, a szeretteidre meg nincs elég időd és energiád. Ahogyan írtad: “csak még egyszer ne kelljen egy hihetetlenül ugyanolyan munkanapot átélni, aminek az elején a végét várod, a végén meg az alvást…” – sokan vannak így, mégis ha azt hallják, hogy én önálló akarok lenni, naplopónak, magányos, antiszociális farkasnak tartanak.

    Ahhoz kell sok energia, hogy a 9-6-os szettingbe belesakkozz mást is, de az is tény, hogy sok embernek kell a kontroll, a felügyelet, a visszajelzés.

    Kedvelés

    1. köszi. a kommented minden egyes szavával egyetértek. talán viccesnek hangzik, de nekem magamra sem volt energiám szinte, holott a szüleim jóvoltából a házimunka totál kiesik, a kaját pedig készen elém teszik. ettől az érzéstől pánikoltam be, h nekem még gyermeki gondtalanságban sem megy az, ami másnak családfenntartás és mindennapi problémák mellett is. ilyen volt: http://biglizards.net/Graphics/ForegroundPix/PolarBearClingingToIceberg.jpg

      Kedvelés

  7. Nem írok e-mailt, inkább ide írom, hátha mást is érdekel a téma. (Ha nem nyilvános az infó, akkor szólj, s küldök e-mailt.)
    Engem ennek az egyéni vállalkozói létnek érdekelne a hivatalos része is; tudom, hogy megkérdezhetnék egy könyvelőt, de le tudnád írni vázlatosan, hogy megy ez? Bemegyek valamelyik hivatalba, kiváltok egy igazoláványt, és már lehet is dolgozni? A másik meg, hogy a kezdetekkor nem volt benned félelem, hogy mi van, ha nem kapsz elég megbízást? Mennyiben, miben változott az életminőséged, amióta önálló vagy? (Bocs, hogy itt kíváncsiskodom, de tényleg érdekel.)

    Kedvelés

    1. ó, nincs ebben semmi titkos, leírom itt @=)

      – az okmányirodában kezdeményezheted a vállalkozói nyilvántartásba vételt. meg kell adnod az adataidat és a választott tevékenység(ek) teáor kódját. erről kapsz egy igazolást, és némi plusz illeték fejében igazolványt is kérhetsz, de nem kötelező. hiszen az a lényeg, h legyen adószámod és nyilvántartási számod, azt pedig megkapod az igazolással együtt is, ami elég a későbbi szerződések megírásához, a vállalkozói bankszámla megnyitásához (egyéni vállalkozóként ez sem kötelező) és a számlák kiállításához. ezzel egy időben a nav felé is jelezni kell a munkaerő-piaci státuszod megváltozását.
      – amikor 2011. novemberében vállalkozó lettem, még havi 75 000 ft-ra rúgott a befizetendő minimum adók és járulékok összege, tehát ennyit kellett perkálnom, akármennyit kerestem. ez később csökkent, aztán pedig képbe került a kata, amivel évi hatmillió forintig havi 50 befizetésével annyit dolgozom, amennyit csak bírok, és nem kell költségszámlákat gyűjtenem (azokat én amúgy sosem gyűjtöttem, mert egyetlen lapotop a munkaeszközöm, helytől függetlenül).
      – lehetsz főállású vagy mellékállású egyéni vállalkozó is, szóval ha csak bele szeretnél kóstolni a dologba, kockázatmentesen belevághatsz havi 25 000-es katával, a főállásod megtartása mellett. ehhez is ugyanolyan engedély kell.
      – egy nagyobb megbízással indultam, ami 4-5 hónapig volt meg. utána tojtam be egy csöppet, h mi lesz. voltak mélypontok, volt, h havi 100-at kerestem, amiből 75-öt megevett állam bácsi (5-öt meg a könyvelőiroda. profi könyvelőt sem árt keresni a gyakran változó rendelkezések miatt, igen, meg alapszabály, h semmit sem vállalok el számlaadás nélkül), de mindvégig éreztem: ez a nekem való létforma, a helytől és időtől független munkavégzés. a médiában alkalmazottként sincs az ember nagyobb biztonságban – sőt, elég szopóálarc tud lenni, ha egy cégtől függ a kenyered -, ezért magától a vállalkozói léttől nem féltem. a megbízások hiányától viszont igen. volt olyan, h elvállaltam parttalan melót csak a lóvéért, de ha ez volt a függetlenségem megőrzésének ára, simán belefért részemről.
      – az életérzésem így változott, amióta egyéni vállalkozó vagyok: ilyen volt -> ilyen lett. jobb és izgalmasabb munkák, kevesebb stressz, nagyobb mozgástér, több döntési lehetőség. alapvetően nem igénylem sem a főnök, sem a munkatársak közelségét, így nekem a távmunka maximálisan bevált. persze, a vállalkozói lét nem szükségszerűen jelent távmunkát, de nekem ennek a lehetősége volt a legnagyobb megváltás.
      – az életminőségem pedig: most már többször annyit keresek. (teljes munkaidős alkalmazottként 80 maradt a zsebemben.)

      Kedvelés

      1. Köszönöm, hogy leírtad. Szuper a két videó is, értem a különbséget. :) Sokszor gondolkodom azon, hogy ez csak egy ilyen idealizált kép nálam, hogy milyen lenne szabaduszóként/egyéni vállalkozóként/otthonról dolgozni, de én még nem hallottam olyat, aki valóban csinálta volna, s azt mondaná, hogy ez nem jó. Viszont amikor felhozom a témát, a többség nem érti, meg tényleg néha antiszociálisnak, alkalmazkodásra képtelennek érzem magam “bűnös” vágyaim miatt. Jó, hogy te még időben léptél.

        Kedvelés

        1. én annyira rosszul éreztem magam alkalmazottként, h ahhoz képest minden idealizáltnak tűnt @=( elég nagyot ütött a felismerés, h az a fajta létforma nekem egyáltalán nem passzol, amivel az emberek 90+%-a kitűnően elvan. egyébként tagadhatatlanul aszociális vagyok egy csöppet (napi több óra egyedüllétet igényelek, a munka igazából így megy a legjobban), de ez nem feltétlenül szükséges jellemvonás a vállalkozói léthez, hiszen akad jövős-menős opció is, meg átmenet a kettő között. a vágyaid egyáltalán nem bűnösek, de az már csaknem a bűn kategóriájába tartozik, ha meg sem próbálod valóra váltani őket! (anyagi szempontból nehéz döntés, igen, viszont segíthet, ha megpróbálod az 5 évvel későbbi önmagadat elképzelni. csak az intuíciódra hallgatva hol látod őt, milyen környezetben?)

          Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s