„Elmaradott marhaságnak találjuk a karácsonyt. Lehet, hogy keresztény ünnep, de nem kereszténydemokrata” – nyilatkozta a KDNP-s politikus. A cikk futótűzként terjedt, sorban érkeztek hozzá az anyázós kommentek. Úgy tűnt, mindenki elhitte, pedig a Képviselőfánk álhírblog humoros hasábjain jelent meg.

Van, aki szerint Lomnici közszolgálati híradóból történő kiretusálásakor döglött meg a demokrácia, míg mások a médiatörvény vagy a köztársaság nélküli új államnév fölött hullattak krokodilkönnyeket. Ezek azonban olyan információmorzsák, amelyeket némi közéleti tájékozottság hiányában elég nehéz értelmezni. „Egyáltalán ki az a Lomnici? Mi a fenét ír az új médiatörvény? És miért jelentett bárkinek bármit is a köztársaság szó?” – tudakolhatja sorban Pista bácsi, akit csöppet sem érdekel a sajtószabadság, amíg van mit enni, s főleg inni.

„Talán ünnepet nem is vehetsz boltban...”

A népuralom vége körül kirobbanó úri viták tehát zártkörű bulik, és többnyire ártalmatlanabbak egy átlagos óvodai kiscsoport farsangi zsúrjánál. Hiszen az urak, akik vitáznak, az érdekérvényesítés őszinte szándéka nélkül puffogtatják a véleményüket, míg egy valamirevaló ovis elvárja, hogy figyelembe vegyék az óhajait. Egyesek szellemi fölkészültsége az urakéhoz hasonlít, mások inkább az dedósokhoz húznak e tekintetben, de a karácsony olyan téma, mely Nokia-szlogen és doboz módjára összeköti az embereket.

(Szalai Annamária üdvözölt a szabadság hazájában, itt írtam róla.)

Na, szerintem éppen akkor lehelte ki a lelkét a megválasztott hatalomba vetett bizalom Magyarországon, amikor V. Jocó a következő, halálosan komoly hozzászólást fűzte a Grincs mellé montírozott Semjénnel illusztrált anyaghoz: „Töröld el a kurva anyádat azt, te mocskos szemétláda!!! Nem volt még elég abból a kismillió kibaszásból, amit velünk tettetek, még ez is?????” Igazából nem számít, hogy V. Jocó hiszékenysége jellemhiba, infóhiány vagy általános politikai érzület következménye, a lényeg, hogy mostanság elmosódik a határ a valódi és az álhírek között.

Pista bácsi, titkárnő és tudós egyszerre fogja a fejét a lomnicitlen közszolgálati vagy a cuki pandamacikkal telenyomott kereskedelmi hírműsorok láttán. „Ez most komoly?” – tették föl a költői kérdést néhány hónappal ezelőtt. Miután rájöttek, hogy még a legenyhébb kritikai megközelítés is fölösleges, nem csoda, hogy szegény Semjénből hiteles ünneprontó lett.


Még több cikk: