Igazságos, egykulcsos adó, „magyar álom”, multikulti Budapest, aranyat érő nyelvtudás, olcsó egészségügyi ellátás, pörkölt nokedlivel, vonzó ellenkező nembéli egyedek sora, családbarát szociális rendszer és Túró Rudi várja azt, aki marad. Ki olyan hülye, hogy ezek után lelép?

Valamilyen rejtélyes oknál fogva mostanság nagyon sokan hűtlenek a hazájukhoz. Pedig hát kiváló országban élünk, biztos az anyagi helyzetünk, ennek megfelelően számtalan lehetőség vár minket, amikor a nagybetűs élet küszöbén ácsorogva rágjuk a körmünket. A sok friss diplomás mégis elmegy külhonba árufeltölteni, ahelyett, hogy élénkítené az egyébként is virágzó nemzetgazdaságot.

Vigyázat, romlandó! | Fotó: wikipédia

A Kereszténydemokrata Ifjúsági Szövetségnek idén elege lett, ezért készített egy marasztaló honlapot az eltévelyedett báránykáknak. A „Magyarország vár! Gyere haza!” elnevezésű blogszerűségen a fent említett érvek sorakoznak az ittlét mellett. Azbej Tristan, az IKSZ alelnöke még a gonosz ATV-hez is elment, hogy a programot népszerűsítse. Kálmán Olga ugyanis nem értette meg elsőre a Túró Rudi mögött húzódó, összetett metaforát.

„Az egykulcsos rendszer átlátható, az adókulcs pedig alacsony és versenyképes” – érvelt pókerarccal Tristan. Egyik ismerősöm azonban – akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk Izoldának – ízekre szedte a részben gasztronómiai örömökön alapuló állításokat. Szóval Izolda szerint a gazdagoknak kedvez a tizenhat százalékos jövedelemsarc, a kis- és középvállalatok kihalásának korszakában nincs kezdőtőke a magyar álom megvalósításához, ráadásul Finnországban, ahol most él, nem közbiztonságot rontó etnikumok jelentik a multikulturalitást.

(Az IKSZ Facebook-kampánya a Való Világ betiltásáért – itt írtam róla.)

Ha ez nem volna elég, Izolda nyíltan nehezményezi az egészségügyi rendszerünket fenntartó hálapénzt, mivel látja, hogy a dinka skandinávok magas fizetéssel oldják meg a motiváció kérdését. És ha lehet még fokozni, kijelenti: neki bizony jobban tetszenek a kinti srácok, ergo szívesebben segédkezne egy szőke hajú, szőrmekabátos poronty létrehozásában, mint az árjamagyar projektben. Sőt, a hároméves hazai gyermekgondozási segély sem izgatja, képes lenne részmunkaidőben dolgozni, amíg kicsi a bébi.

„Ki nem szarja le a Túró Rudit, már elnézést?” – adja meg a végső döfést Izolda Tristannak. Gyalázatos gondolatmenetét pedig annyian osztják, hogy hagyományos édességünk bevonata aligha lehetne barnább.


Még több cikk: