„Rezső, kell nekünk egy lapostévé” – visított föl Gertrúd egy műszaki áruházlánc akciós katalógusát böngészve. Azonnal rabul ejtette a rikító jelzés, miszerint nulla forintért elvihető a készülék, ráadásul utána is csupán havi nyolcezer. Az apró betűs rész meg kit érdekel?

Rezső egy darabig némán nézett maga elé. Fáradt volt. Korán kelt, későig dolgozott. Rég elfelejtette, milyen érzés, amikor az ember lelkesen végzi a munkáját. Vagy talán sosem tudta. Szakmai előmenetel helyett a befizetésre váró csekkeken járt az agya. Méla percekben ma is eszébe jut ugyan, hogy mi minden lehetett volna belőle fiatalon, de a problémák mindig visszarántják a valóság hepehupás talajára. „Milyen telhetetlen ez a teremtés” – gondolta, mire az asszony finoman a vállához csapta a prospektust, szigorúan lapostévével kifelé hajtva.

Másfél év kötelezettség. | Fotó: Media Markt

Mivel a hosszú évek tapasztalata óvatosságra intette Rezsőt, inkább nyelt egyet az őszinte válasz helyett, majd bólintott. Nem akart feszültséget otthon. Meg amúgy sem olyan rossz dolog a lapostévé. Jobban látni rajta a focilabdát, akár négy sör után is. Csak az a fránya ára! Egy hónapig ingyen van, viszont utána valahogy össze kell spórolni azokat az ezreseket. Miből? A következő harminc évre minden fillérnek megvan a helye. Hitelre vették annak idején a házat, a kocsit, a mosógépet, sőt, talán a kutyát is.

Berendezkedtek rá, hogy előbb költik el a pénzt, minthogy megkeresnék. Nem is tehették volna másként, különben még mindig abban a nyomorult albérletben senyvednének Gertrúddal. Az milyen már? Bármikor közölhetik, hogy bocs, pakolnod kell, és viheted magaddal az egész kis életed máshova, másra bízva. Ezért ők inkább a bankra bízták. Úgy volt, hogy csak tíz évre. Ami letelt, ám az adósság nem akar csökkenni egy ideje. Mit tudtak a devizáról, a svájci frankról, az euróról meg a japán jenről! Mindig olyan szerződést kötöttek, amilyet éppen eléjük toltak.

Belejöttek ebbe a részletesdibe, na. Volt, hogy egyszerre hét holmi után fizettek. Hol ez adta meg magát, hol az. A mai műszaki cikkek pedig ilyenek: könnyebb újat elhozni belőlük nulla forintért, mint perkálni a szerelőnek. A mesébe illő fogyasztói magatartásnak a válság vetett véget. A ház miatt egyre durvább csekkek jöttek, így nem maradt lóvé a többire. Válogatni kellett, hogy melyik sárga cetli mehet a postára és melyik nem. Közben a gyereknek is gyorsabb számítógép meg okostelefon kellett, hiszen az alap.

„Miért ne törődhetnénk egyszer egy picit saját magunkkal?” – kérdezte Rezső még mindig némán, majd sokatmondó pillantást váltott a feleségével. Bizonyára ő is ugyanezt gondolta. Csak kéne az a lapostévé. „Igazad van, gyere, vegyük meg!” – bökte ki végül hangosan, s büszkén kitárta a kocsiajtót Gertrúd számára. Remélte, hogy nem tűnik föl a banknak: az autó törlesztésére már két hónapja nem futja.


Még több cikk: