A múltunk és a jelenünk naplószerűen olvashatóvá válik mindenki számára. A tévénk, a mobilunk, a vécénk infókat oszt meg rólunk. A célzott hirdetések pedig előbb jutnak el hozzánk, minthogy fölismernénk a saját igényeinket. Tényleg ekkora para lesz az „új Facebook”, s a részben vele érkező marketing?

A felhasználók hajlamosak elfelejtetni, hogy az általuk használt programok és szolgáltatások többnyire folyamatos fejlesztés alatt állnak. Kis túlzással akár mindennap üdvözölhetnénk vagy szidhatnánk egy új Facebookot, hiszen ha nem is tapasztalunk szembeötlő változást, biztosan javítottak egy-két hibát, esetleg módosítottak az algoritmusokon, ami óhatatlanul újabb foltozgatnivalókat eredményez. Sokan dühös státuszfrissítésekben és kommentekben kürtölik világgá: nem értik, miért kell a jól bevált dolgokat „elrontani”, majd hozzáteszik, hogy törlik a profiljukat, ha nem kapják vissza rögvest a megszokottat.

Ilyened lesz mindjárt. | Fotó: Facebook

A fenyegetés nyilván csak olyan hanyatló portálok esetében válik valóra, mint az iWiW. Tavaly szeptemberben a nemzetközi hálózat kétmillió hazai felhasználóval utolérte a magyart, ami általános tendencia, hiszen a közösségi média világtérképén jelenleg 134 országból 119-ben a Zuckerberg-galaxis vezet, immáron havi egybilliós oldalletöltéssel. A számok egyébként elmehetnek a fenébe, ha egyszer tudjuk és érezzük, hogy az „átkozott” arckönyv az életünk része. És a profiloldalunk szeptember utolsó napjától esedékes átalakulásával egy csapásra megváltozhat a virtuális imázsunk, amit szép lassan építgettünk.

A „Timeline” nevű funkció – melyet remélem, nem fordítanak majd le idővonalra, bár úgyis megteszik – lényege, hogy az életünk évekre és periódusokra bontva, egy kattintással nyomon követhető lesz. Ahelyett, hogy sima szövegként vagy családi állapotként tennénk közzé a legszaftosabb sztorijainkat, kifejezetten erre való mérföldköveket helyezhetünk el az adatlapunkon. Törött csontokat, műtéteket és betegségeket dokumentálhatunk akár fotóval is, de a nyelvtanulás, az utazások, a díjak és az elismerések, az új szobatársak és járművek, vagy a gyász és a katonaság is meghatározó pontok lehetnek.

A Fészen „kukkolók” paradicsomi körülmények közé csöppennek, rövidebb idő alatt többet tudhatnak meg áldozataikról. Igaz, akit eddig furdalt a kíváncsiság, képes volt akár hónapokat is visszagörgetni egy-egy illető üzenőfalán, azaz életében, de most legalább nem lesz ínhüvelygyulladása. Ne felejtsük el azonban, hogy nemcsak a közönségünknek lesz könnyebb dolga, hanem nekünk is: sosem látott mértékben szabhatjuk testre, ki mit láthat rólunk, és mi mit szeretnénk látni másokról!

(Itt írtam, hogy mit nem érdemes posztolni.)

Semmi sem válik publikussá, ami eddig nem volt az. Négy napja tesztelem* a Timeline-t, és a 2008. február elseji regisztrációm óta mindössze annyi derül ki rólam nyilvánosan, hogy részt vettem néhány eseményen, illetve hogy két hete, a Subscribe lehetőség megjelenésével bizonyos bejegyzéseket a nem ismerős feliratkozóim számára is láthatóvá teszek. Aki tehát megfontoltan használja a közösségi médiát, annak a mostani fejlesztés számtalan kényelmi funkciót hoz az online létébe, mások viszont kegyetlenül megszívhatják, de ez eddig is benne volt a pakliban.

Persze, az egész mögött nem csupán a pletykafészkek igényeinek kielégítése áll, sokkal inkább a hirdetőké. Célzottabb reklám jön, amitől a határozatlan fogyasztók rettegnek. Nincs ebben semmi hátborzongató, kivéve, ha mi magunk sem tudjuk, mit szeretnénk, ezért megveszünk minden kacatot. Ilyenkor viszont nem a hirdetés a hibás.

(A FB Places döglődik ugyan, de volt róla szó itt.)

Bevallom, meglepődtem, amikor a mobilszolgáltatóm a debreceni hálózatfejlesztéséről tájékoztatott SMS-ben, holott kizárólag a cellainformációimból sejtheti, mikor és mennyit vagyok ott. „Öcsém, ezek elemzik a hollétem!” – kaptam a fejemhez, mert eddig csak médiában futtatott perek kapcsán hallottam ilyenről (Zsanett-ügy, rendőrök, Múzeum körút, rémlik?), de hirtelen tudatosult, hogy magam is a mátrixban csücsülök.

Mivel igényt tartok a kütyüimre és a közösségi médiára egyaránt, hajlandó vagyok „megfizetni” ezt az árat. Sőt, felőlem akár egy vaskos dossziéban is gyűjtheti az adataimat a Facebook és a Vodafone karöltve. Kiadni úgysem fogják, mert abból jogi mizéria lenne. Viszont mindenkinek van legalább egy olyan szomszédja, aki naphosszat áll az ablakban, és hasonló megfigyeléseket végez. Érdekes, hogy az így történő offline adatszerzést természetesnek tartja a társadalom, pedig egy mikroközösségben terjengő kósza információ sokkal nagyobb hatással tud lenni az egyén életére, mint egy rosszul beállított netes profil, vagy egy demográfiai jellemzők szerint belőtt reklám.

__________
*A Timeline beállítása azonnal: howto.cnet.com. Szept. 30. előtt csak azok fogják látni a tiéd, akik szintén tesztelik.


Még több cikk: