Andrea Bocelli az AS Roma focistája

A huszonkettedik század a jelen, a Langerhans-szigetek népszerű nyaralóhely, az emancipáció pedig ismeretlen fogalom a legújabb tévécelebek szerint. Mi meg hálásak vagyunk nekik, amiért hülyébbek nálunk.

A Neon.hu riportere készített videós interjút az Aranypart című valóságshow néhány szereplőjével. Az alanyok neve most nem számít, de a műsor után mondjuk három héttel már ennyire sem fog. A hosszúra nyúlt balatoni bulit ábrázoló produkció figurái káromkodnak, isznak, párzanak, jól érzik magukat a kamera előtt, ezzel gond egy szál se. Elvannak ők, elvannak a nézők és elvannak a bulvármédia fogyasztói is, akik a hírekből értesülnek róla, ki kinek a takarója alá bújt az előző esti adásban.

Lábat fel, gatyát le, agyat el! | Fotó: life.hu

Persze, azok szintén elvannak, akik az egésztől úri eleganciával tartják magukat távol, s amikor szóba kerül előttük az aktuális mocsok, „ugyan, kérlek, én nem szeretem az ilyesmit!” fölkiáltással hárítanak. Aztán mégis belelesnek egy-két epizódba, orruk elé kerül egy-két cikk. És tetszik, nem tetszik, onnantól kezdve az önmeghatározásuk szerves része lesz a friss információ. „Haha, mekkora idióták ezek!” – csapkodja a térdét az is, akinek eddig fogalma sem volt arról, melyik földrészen vannak a neonos videóban említett szigetek. De miután Gugli koma kidobta, hogy egyiken sem, illik úgy viselkednie, mintha ez kisujjból kirázandó adat lenne.

(A Való Világ és az általános iskolai anyag esete itt.)

Igen, jó érzés okosabbnak vélni magunkat másoknál. Egyszerű kategóriáink vannak, keressük a helyünket a világban. Ciki bevallani, de ha megismerünk valakit, igyekszünk mielőbb belőni az illető helyét a kis koordináta-rendszerünkben. Jó fej? Rossz arc? Többet tud nálam? Kevesebbet? Szebb? Csúnyább? Kövérebb? Soványabb? A velünk azonos nemű egyedekkel kritikusabbak vagyunk, a többiekkel kevésbé. Egy nőnek egy slampos csaj „fú, baszd meg, hogy néz ki?”, egy férfinak „istenem, szegény!”. Egy pasi szemében egy lúzer csávó „ez se látott még pinát életében!”, egy szerencsétlen lány pedig megint csak „istenem, szegény!”…

(A nyíregyházi szereplő így sunázta volna Horváth Évát.)

Valamennyi tulajdonság közül az intelligencia a legvérmesebb, az szüli a legtöbb indulatot. A hozzánk legközelebb állóknak simán bevalljuk, ha azért nem kedvelünk valakit, mert külső alapján vonzóbbnak látjuk. Ám miként hangzik az, hogy „utálom, mert okosabb nálam…”? A szellemi képesség meg (nem) léte bizonyos fokig tabunak számít, miközben a testünket annak minden előnyös és hátrányos tulajdonságával együtt habozás nélkül tesszük közszemlére. Szépíteni mindig próbálunk, de az agyra nem hat a Photoshop.

Annál jobban hat viszont egy etalon, ami pillanatnyilag pozitív eredményt mutat. Ha a mérce éppen valóságshow hőse, utca bolondja, iskola réme vagy munkahely szégyene, az sem baj. Mert legalább van. Vajon mi történne, ha az élet és a média csupa tudóssal venne körül minket? Heteken belül megkattannánk, majd a kisebbrendűségi érzés diszkréten beterelne minket az asztal alá, ahova valók vagyunk másokhoz képest. Így viszont megadatik, hogy magukat nyilvánosan beégető, saját értékeiket nem ismerő embereket fikázzunk naphosszat. Hát nem kényelmes?


Még több cikk:

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s