Barczai Gabriella a média bűnbakja

„Hazug cigánnyal lett szegényebb a kereskedelmi televíziózás” – írta egy kommentelő a naplós botrány kapcsán. A TV2 riporterét a szakma kapcarongyának kiáltották ki egy statisztákkal eljátszatott kukoricalopás miatt.

A nép fölháborodásánál csak a csatorna szégyene nagyobb. Villámgyorsan eltakarították a vétkes újságírót a szerkesztőségből és a cég által üzemeltetett akadémiáról is, ahol vendégtanárként tevékenykedett, mintha sosem létezett volna. Mindezt azért, mert kiderült, hogy a július 31-i adásban a Barczai Gabi vezette stáb nem igazi tolvajokat ért tetten a mezőőr segítségével, hanem fejenként ezer forintért bérelt statisztákat.

„Mekkora anyag lesz, ember!” | Fotó: TV2

Először a borsodi kukoricás vigyázója vállalta magára a felelősséget, s bűnbánó arccal motyogta a bukásra ítélt médiamunkás mikrofonjába, hogy ő nem akarta megvezetni a drága nézőket. Aztán kiderült a turpisság: a magyarázkodás is a hölgy utasítására történt, aki így akarta menteni a saját bőrét.

Az eset etikailag finoman szólva is kifogásolható ugyan, ám koránt sem annyira szaftos, mint ahogy azt egyesek beállítják. Nyilván más ok is húzódik a kirúgás hátterében, elvégre ha a TV2 akarja, megmenthette volna csaknem tíz éve jól dolgozó munkatársat. Egy kis lóvé ide, egy kis szempillarebegtetés oda, és sosem derül ki a skandalum. Már csak azért sem, mert a konkurencia is a tulajdon takargatnivalójával foglalkozik inkább, mint a máséval.

Bevallom, engem baromira zavar, hogy a közönség milyen hülyén, naivan és rosszindulatúan képes kezelni az egész médiát. Minden valóság, ami benne van a tévében, a rádióban vagy az újságban? Hát nem. A média a valóság valamilyen szempontrendszer szerint megalkotott interpretációját mutatja. Ráadásul szinte kivétel nélkül érdek köré szerveződik. Még a legutolsó mucsajröcsögei hírmondó is függ valamitől, valakitől: pénztől, politikai érdektől, kapcsolati tőkétől, tulajdonostól. Még a legnívósabb magazinok témakijelölését és -megvalósítását is befolyásolja egyfajta „mit írjunk le és mit ne, hogyan igen és hogyan ne” jellegű, általában íratlan kódex.

A valóság az, ha kiállok egy kukoricaföldre, megvárom a tolvajokat, majd végignézem az akciójukat. (Persze, a médiatudomány képviselői közül sokan állítják, hogy ekkor a puszta jelenlétem is alakítaná, mediatizálná a helyzetet, mert ha az elkövetők észrevennének engem, akkor másképp viselkednének, tehát a lopás folyamatát kizárólag Harry Potter láthatatlanná tévő köpenyében tudnám hitelesen megfigyelni.) Amennyiben kamerával rögzítem a történéseket, s a kisfilmet megmutatom egy havernak, ő már nem azt látja, ami igazából volt, hanem azt, amit én láttatni akarok.

A bölcsészes eszmefuttatást félretéve elárulom, hogyan érzékelem a szitut. Barczai Gabriella meg akarta mutatni a Napló előtt ücsörgőknek, miként zajlik a terménylopás. Hozott egy rossz szakmai döntést, amikor a gyors és egyszerű kivitelezés érdekében eljátszatta a jelenetet, és egy még rosszabbat, amikor másra próbálta kenni a balhét. Az etikai kiskáté legmagasztosabb paragrafusát azonban egy pillanatra sem szegte meg. A nézők gyakorlatilag semmilyen kárt nem szenvedtek az eset miatt, „nem lettek átbaszva”, nem láttak semmi olyat, ami nincs, és nem rejtettek el előlük semmi olyat, ami van.

Viszont tény, hogy egy ilyen támadási felület ínyencfalat azok számára, akik szeretik agymosónak beállítani kereskedelmi médiumokat. Pedig nálunk nincs túl sok mosnivaló.


Még több cikk:

11 Comments

  1. Valóban gyanús ez nekem, itt valami más volt a gond, mert ok nélkül nem alázták volna meg ennyire, miután nyilván nem ő az első és utolsó olyan riporter, aki adott esetben kamu szituációt teremt.
    Egyébként egyetértve szintén a végével, a láttatni akarás már kamuvá tesz egy szituációt, mert minden egyes ember interpretációja az előismereteitől függ. Szóval innentől kezdve meg… Kimész egy VV castingra, beszélsz 30 emberrel, összevágod a 3 leghülyébbet és elmondod, h csupa idióta jelentkezik. Vagy elindulsz az utcán, megkérdezel 30 embert, hogy mi a himnusz első versszaka. Aztán akik a legbrutálabb megoldásokat hozzák, azokból csinálsz egy “A magyar ember a himnuszt sem tudja” összeállítást :D Most akkor Barczai Gabi esetében miről beszélünk?

    Kedvelés

    1. belenyúlhatott a szerencsétlen vmi olyan témába, amibe nem kellett volna, vagy összeveszhetett vkivel, akivel nem kellett volna…

      ez a brutálvideós dolog fura egy öngeneráló folyamat, mert ki a tököm nézne meg egy olyan összeállítást, amiben a járókelők tudják a himnuszt, vagy a vv-jelentkezők atomfizikai elméleteket boncolgatnak? az emberek sírva könyörögnek az ilyen “botrányos” anyagokért, de aki megadja nekik, azt lenézik és szennynek titulálják, aki pedig nem adja meg, azt egyszerűen letojják.

      Kedvelés

      1. Sosem fogom egyébként tökéletesen megérteni, mi okozza ezt a folyamatot…megvan ezeknek a műsoroknak/videóknak a szociológiája, de talán kevés annak a leírásához, h miért nem szereti az ember ha mások normálisak körülötte és miért mindig oda megy/az nézi, ahol állatok. Úgy tűnik a 21. században nagyon kell a psychological relief … mert különben nem lenne ennek az egésznek piaca.
        Nagyanyám is sopánkodik, hogy mennyi a baleset, a gyilkosság, a lopás, a csalás – bezzeg ha egy olyan napot fog ki (napi 4-5xi híradónézéssel), hogy nem zuhan repülő, nem robban bomba és senki fejét nem vágják le szamurájkarddal, akkor már úgy jön ki a szobájából, h “már megint nem történt semmi…”.

        Kedvelés

        1. érteni én sem fogom, csak azt tudom, h benne vagyok vastagon. én is elvárom, h eseményt, szenzációt, átlagostól eltérőt tegyenek elém, amiről rögvest véleményt alkothatok. persze, néha kell egy-egy dolog, ami átrendezi a jól bevált gondolkodási sémáimat, de ami direkt arra játszik, hogy alaposan elelmélkedjek rajta, azt élből elutasítom. például ha vki társadalomtudományi célzattal készítene egy szenzációmentes híradót, mondván h újradefiniálja a hír fogalmát, lehülyézném. mert itt sztem nem (csak) a médiát kell újragondolni, hanem a kétszínű fogyasztási szokásokat is. például fölvállalni, ami tetszik. múltkor hallottam valakitől, h “olyan tanult emberek olvasnak kiskegyedet, akikről nem is gondoltam volna…” ez nálam totális facepalm. vagy a média is olyan, mint a szex, h nyilvánosan illik betagozódni egyfajta sztenderdbe, aztán a hálószobában jöhet a bilincs és a korbács?

          Kedvelés

          1. Meglehet :) Szex esetén ugye mostanában ha 14 – 20 év közötti vagy, illik felvállalni, h te bizony szereted az anális szexet (még ha nincs is úgy), különben nem vagy menő és kész.
            Mondjuk a fogyasztási szokásokra nekem a kedvencem az a rész Matrixból, amikor Morpheus felajánlja Neonak a bogyókat és mutatják Paris Hiltont a Jay Leno műsorban. 1:30ig nézd : http://www.youtube.com/watch?v=FZ0P87w5TIg&feature=player_detailpage#t=59s (Pontosabban ez a Wake up call című konspirációs filmbe szerkesztett verzió, az eredetiben ez nincs benne). De a lényeg a lényeg, az embereket ránevelik egy sémára, amit követni szinte kötelező, egy művi világ és ezzel elérik, h közben ne foglalkozzanak azzal, ami van. Valamiért soha egyetlen újság/műsor se foglalkozik azzal, h a Bilderberg csoport pl. egy teljes hétvégét ülésezik – mert a nagy amcsi lapok tulajdonosai tagjai a csoportnak és nem akarják nyilvánosságra hozni.
            Lehet, ahogyan írtad is, Barczai is belenyúlhatott valami olyanba, ami keresztezte a tv2 számításait.

            Kedvelés

  2. Gyerekek, ne feledjétek, Frei Tamás úr is meglépte ugyanezt, akkor egy időre eltűnt, majd rehabilitálták… és ma újra ikon. Tanít, publikál, megjelenik, műsorát ismétlik, könyvet ír és ad el nagy mennyiségben… szóval pörög. BG is vissza fog térni… lehet, nem a TV2-höz, de hallunk még róla.

    ps.: Mellesleg jó 3 éve Tvrtko egyik pokoliján mélázom. A riporter szerzett egy román tolmácsot a román AIDS-es/leprás gyerektelepre, mert románul pont – véletlenül – nem beszél épp. A sztori elején a tolmács meglátta a figurákat, kibukott, és a kocsiban reszketett a riport végéig. Tvrtko egyedül ment be, bézik oroszul csevegett az igazgatóval, aki azután magára hagyta. Ennek ellenére tökegyedül, román nyelvtudás nélkül mégis tökre meghatót beszélgetett az egyik árva, szellemi fogyatékos, román kisbeteggel. Nem értem ezt azóta se: most egy óra lepratelepes séta után megtanult románul, vagy elfelejtette a könyv megírásakor, hogy nem volt már vele a tolmács és a kísérő? Esetleg ott minden árva, sérült, beteg hatéves rendelkezik két-három nyelvvizsgával? Mert ha az előbbi, és tényleg ennyi egy román nyelvkurzus, akkor a sok nyelvvizsga miatt parázó felvételiző és dimplomázó meg van mentve!!! Egy dokukönyvben tényleg azt írsz, amit akarsz, no.

    Kedvelés

    1. de az milyen már, h egy TRÚ újságíró díszkísérettel szambázik az extra megható interjúra a meghitt édeskettes helyett? ha elismeri, h segítség kell neki, nem annyira menő. egyébként fölösleges ilyen helyekre járkálnia, biztosítaná egy időre a médiakarrierjét, ha kitűzne egy időpontot a sapi nyilvános levételére. egy ország kíváncsi, van-e haj a búbján, köztük jómagam is.

      Kedvelés

  3. Kukoricalopásról riport? És utána még két percet összehozni ugyanerről? Wow. Tényleg ennyire kifogytak az ötletekből vagy uborkaszezon van? :D Nagyon izzadhattak a vágószobában, hogy összehozzanak ebből egy 10 perceset. :)
    Tudom, hogy nem ez a lényeg ebben a bejegyzésben, csak zárójelben jegyeztem meg. :)

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s