Ne sirassuk még a nyomtatott sajtót!

Az újságok a szakma idős tudoraival és a nyugdíjas olvasókkal együtt kihalnak, hogy jöjjenek a tehetséges fiatalok, akik az ódon szabályokat félresöpörve keresőoptimalizált mondatokat tesznek közzé a virtuális térben, a lájkoló közönség legnagyobb örömére. Tényleg így fest a zsurnalizmus jövője?

Baromira nem. Azt hiszem, sztereotípiákból levezetett tévedések sorozata vezetett eddig a rémképig. Először azt mondták, 2020-ban jön el a nyomtatott sajtó apokalipszise, most elhalasztották 2040-re. Egyszer vége lesz, az biztos. De nem úgy fog történni a dolog, hogy egy infotech guru egyik napról a másikra röhögve bejelenti az összes lapnyomda felszámolását. Lassú folyamatot képzelek el, aminek az elején a már tárgyalt okostelefon-júzerek nyomkodják a kütyüt az asztal alatt, a végén pedig a tarka kutya is táblagépen tapogatja a helyi lapot a reggeli kávé mellett, kortól és társadalmi státusztól függetlenül.

"Ha az ájpededre harapnék rá, sírnál, vazze!" | Fotó: Open Walls

Az újsághirdetés drága, nehezen mérhető a hatékonysága, és kicsinyes határai vannak. Az online magazinok reklámfelülete ezzel szemben olcsó, azonnal és pontosan kiszámítható az eredmény, és lehet vele kreatívkodni. A baj csak az, hogy míg az elsőnek évszázadosnál is régebbi hagyománya van, utóbbival még megy egy kis szerencsétlenkedés, hogy milyen bannert érdemes készíteni, illetve hová célszerű elhelyezni.

Egy gusztusos női magazinnak simán elnézem a dupla oldalas, tetszetős divatfotóba ágyazva közölt imázsreklámot, ami valószínűleg egy vagyonba került, ennek ellenére meg sem kottyant a hirdető luxusmárka büdzséjének. Ha viszont egy netes felületen húszféle tiritarka villogó objektum fogad, nincs bocsánat, azonnal tovakattintok. Ja, ráadásul a legtöbb ilyet automatikusan kiiktatja a böngészőm, mert hiába dolgozom az e-médiában lassan négy esztendeje, látogatóként egyszerűen ki nem állhatom a nyilvánvaló tukmálást. Ha nincs belőle sok, és beleillik a dizájnba, akkor oké. De nem egy színvonalas portál* teszi tönkre a megjelenését túl sok, túl ronda, ne adj’ isten: helyesírási hibákkal fűszerezett bannerekkel.

(Onlányságomról már egóztam itt.)

Szóval az újság haláláig ki kell találni, miként pótolható a hiányával elveszített bevétel. Létezik az a fajta „agyonszponzoráció”, amikor egy weboldal teljes felülete egy adott termék vagy szolgáltatás színeiben pompázik néhány napig, mondjuk a hupilila alapárnyalatú Pintyportál citromsárga lesz egy madáreledelt gyártó cég kedvéért. Ez bizony akármennyire megéri, kurvulásnak számít. A látogató félévente egyszer-kétszer még elviseli, de többször nem, mert egységes arculatot akar bámulni a képernyőn.

Ügyesebben kellene tehát megtervezni az ilyesmit, némileg ellentmondva a reklám egyik alapelvének: nem szükséges mindenáron fölkelteni a figyelmet. Szabad diszkréten terelni a tekintetet, de nekem ne mutogasson egy csávó a képen, hogy vigyem rá az egerem, mert ettől csak szájba akarom rúgni, meg azt is, aki odatette őt, de ráklikkelni rittig nem fogok.

Aztán széles körben elérhetővé kellene tenni a lapot helyettesítő médiumot. Oké, hogy már létezik okostelefon meg táblagép formájában, de nincs mindenkinek. Sőt, magyar viszonylatban mindkettő drága, a táblagép jelen pillanatban státuszszimbólum. Talán nemcsak hazánkban van ez így, mert nemrégiben egy ázsiai kamasz eladta a fél veséjét egy iPad-ért. „Sima” számítógép ugyan a háztartások többségében már akad, de azt olyannyira nem övezi a fizetős tartalom kultúrája, hogy képtelenség ráépíteni egy újságmértékű marketingstratégiát.

Fizetni egy netes cikkért? Hülye vagy? Elolvasom máshol. Mert valahol biztos el lehet, valaki biztos letöltötte, és feltöltötte valahová, ahol hozzáférek ingyen. De az „app”, vagyis az alkalmazás más, legyen Apple-gyártmány vagy Google-féle Android, azért képes vagyok kifizetni néhány dollárt, mert felhasználói élményt kapok cserébe. Igen, ha azt mondanák, hogy egy roppant nívós bulvárlap három dollár havonta, bizony perkálnék érte, és fülig érő szájjal görgetném végig az iPodom kijelzőjén, oda-vissza zoomolva az ujjaimmal.

Ha ez meg is történik a közeljövőben, az újságárusoknak nem kell éhenhalásra berendezkedniük. A kiadók még egy ideig görcsösen ragaszkodni fognak a papír alapú lapokhoz, mert a horribilis előállítási költség ellenére megéri nekik. A példányszám csökken ugyan, de a hirdetési felületek értékesítési sémája bevált, stabil jövedelmet hoz. Iksz káefté kifizet ipszilon forintot, hogy megjelenjen 1/16-os dobozkája a nem tudom, hányadik oldalon. A megjelenés pillanatában teljesül az adás-vétel mindkét oldala.

Online újságnál vagy saját alkalmazásos megoldásnál meg kikötheti az a fránya reklámozó, hogy ennyi meg ennyi kattintást, vásárlót, megrendelőt akar. Ez a plusz strapa pedig aligha hiányzik a nyomtatott sajtón szocializálódott médiavállalatoknak, amelyek egyelőre azzal is nehezen birkóznak meg, hogy hálózatbarát nyelvezetűvé és kódúvá varázsolják az irományokat. Pontosan föl kell mérni, hogy a Jusztika néni típusú látogató rákattint-e a kertészeti cikkben lévő csíkra, és ha igen, lesz-e belőle ásóvásárló ügyfél. Amíg azonban ott tartunk, hogy Jusztika néni legföljebb az ólajtó reteszét tudja jól odakattintani, nem muszáj ezen morfondírozni.

__________
*Nagy a kísértés, de nem printszkrínelek példát, mert cukormókus vagyok.

2 Comments

  1. Hát sav, ezt a cikket is jól odatetted!
    Imádom a stílusod, meg a témaválasztásodat is – milyen appot kell letöltenem az ájfonomra, hogy ott is olvashassalak? Még néhány dollárt is áldoznék XD
    Egyébként brittttudósok megmondták: “A napi sajtó halott, de még időbe telik, amíg kihűl a tetem.”
    4ti

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s