Détár Enikő a diliházban

Megteheti-e egy bulvárlap, hogy lefotózza egy celeb kórházi ágyát, majd két napon keresztül címlapon hozza a történetet „pszichiátrián pihen” és „démonaival küzd” felirattal? Átlépi-e ez a sokat emlegetett, de sosem definiált magánélet határát?

Szegény Détár Enikő törékeny alkat, lelkileg és fizikailag egyaránt. Néha az írják róla, hogy mániás depresszióval küzd, és a legrosszabb időszakokat nem ússza meg napokig tartó altatás nélkül. Máskor idegösszeroppanásról szól a fáma, ebből nem tudjuk, hányadik következik éppen, de tutira nem az első. És ez igenis hír. Magyarországon főleg, mert akinek itt pszichés baja van, rögtön kiérdemli a „bolond” jelzőt.

Pózolj pszichiátrián! | Fotó: Blikk

Ha nem vállalja, az a baj, elvégre ha titkolja, csakis közveszélyes őrült lehet. Ha vállalja, az a baj, hiszen égő ilyesmivel büszkélkedni. Ha szembejön egy magában motyogó csöves, mifelénk, Szabolcsban azt gondolja az ember, hogy „Kálló”, utalva az ottani szakintézményre. Ha Britney Spears hirtelen bekattan, és leborotválja a hajkoronáját, szintén Kálló-kategória.

Szakintézménynek neveztem a diliházat? Én kérek elnézést. Elvégre nem Amerikában vagyunk, ahol divat lélekturkászhoz járni, és a menedzserek időnként teljesen elfogadott módon vonulnak szanatóriumba, hogy kipihenjék a rengeteg stresszt. Itt hova vonulnának? Összehúgyozott ágyneműbe, málló falak közé, szigorúan értékek nélkül, nehogy meglopják őket? Vagy puccos magánkórházba, aminek pusztán a fertőtlenítő szagú levegőjét szívni húszezer óránként?

És aki nem menedzser, hanem átlagfizetésű átlagember, mit tegyen? A legjobb, ha nem tartja bent, hanem kikáromkodja magát vezetés közben, esetleg ordibál egy jót a családtagjaival. Szóval a mindennapi hatások miatt mindenki buggyant egy kicsit, még ha tagadja is. És hogyne tagadná, ha egyszer a konform viselkedés az elvárás.

Keleti kényelem. | Fotó: Blikk

Détár Enikő is konform akart lenni. Elvárásokat támasztott legbelül, amelyeknek nem tudott megfelelni. Negyvenhét évesen bombázó, sokan irigylik a szintén színész férje, Rékasi Károly miatt, ráadásul két szép csemetével áldotta meg őket a sors. „Mi többet akar még?” – kérdezheti szemrehányóan a nép, de mindenkinek szíve joga, mit vár el saját magától.

A kudarc mindig tragédia, akkor is, ha csupán arról van szó, hogy nem sikerült vásárolni az akciós mindegy miből, mert elfogyott, és akkor is, ha egy karrier nem úgy ível éppen, amiként kellene. A tragédia pedig tabloid téma, ezért teljes joggal fotózgatta a Blikk a művésznő fekhelyét és porhüvelyét melegítőben, hátulnézetből.

Aki köz- vagy médiaszereplőnek áll, aláír egy képzeletbeli szerződést, amelynek elég csúnya apró betűs részei vannak. Például: nemcsak kifenve kerülhetsz a nyilvánosság elé, hanem akár a vécén ülve is, vagy hogy egyetlen ballépésért másokhoz képest szokatlanul nagy árat fizethetsz. Détár Enikő pontosan tudja ezt, ezért nem zavarta el a hozzá virágcsokorral érkező sajtómunkást. Az olvasók közül vajon hányan cselekedtek volna ugyanígy?

3 Comments

  1. Borzalmas lehet celebnek lenni, ők százszoros árat fizetnek minden ballépésért, mint mi. Lehet, hogy a havi bevételük is százszor annyi, de akkor sem vállalnám be, amin keresztülmennek közben. A lelki békém, szabadságom, az életem intimitása fontosabb a pénznél.

    Ma hajnalban olyan házibuliba keveredtem, ahol az Ottesz és a CSISZ végét ünnepeltük mi és a csatorna vezetői, plusz pár X-Faktoros celeb meg néhány tinisztár. Tudod, én imádok partifotózni, de miattuk nem vettem elő, telót, gépet. Annyira kevés hely van, ahol elengedhetik magukat, önmaguk lehetnek, anélkül, hogy egy rossz mondat következményeitől kellene tartani vagy jópofizni kéne a kamerának. Ha rólam felkerül faszbukra egy rossz fotó, röhög öt haverom, ennyi. Ha róluk, akkor lehet, hogy másnap az egész ország látja, és – ismerve az országmentált – meghurcolják érte a családjukat. Szóval tekintettel voltam a celebekre, vezetőkre, mert hát what happens in Vegas, remains in Vegas.

    Civilben az újságírók nagyon diszkrét emberek mind, mert ha MINDENT megírnának, amit látnak, tudnak, hallanak, akkor ezerszer durvább lenne a szitu. Más kérdés, hogy sokszor az érdekek miatt nem kerülnek ki pikáns infók a nép elé, nem pedig etikai vagy humánus okok miatt. Én mindenesetre teljesen átérzem, hogy borzalmas lehet úgy élni, hogy nagyon ritkán, nagyon szűk körben engedheted el igazán magad, és ezért a hasonló házibulikon soha nem fotózom és soha nem viszek ki infót semmilyen szinten.

    Détár Enikő tudja, mi a csízió, ebben a körben mozog, átlátja a mechanizmust. Jól kezeli a témát, a lehetőségekhez mérten. Az pedig, hogy mi van a felszín mögött, mit él át, miért beteg, mit érez… azt hiszem, olyan dolgok, amiket se újságból, se tévéből nem tudhatunk meg soha. Kívánom, hogy ő maga értse meg és dolgozza fel a problémáit, és gyógyuljon meg. Ugyanezt kívánnám Mari néninek is Bátonyaterenyén.

    Kedvelés

    1. én azért csodálom, mert már korábban mesélt a pszichés gondjairól, vállalva a bélyeget. egyébként lehet, h ez sztereotip, de úgy gondolom, mo-n a szokásosnál is jobban rácuppannak a celebek botlásaira, mert más nemzetek fiaihoz képest kicsit koncentráltabban van jelen az irigység és a bűnbakkeresés… “ha nekem rossz, hadd legyen már másnak is az!”

      Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s