Figyelmeztető levelet kaphat, akit illegális letöltésen kapnak. A hatóságok megszerzik az adatait, aztán ha három felszólítás sem jár eredménnyel, egyszerűen „elvágják” a netkapcsolatát. A delikvensek 72 százaléka állítólag az első üzenet után jó útra tért.

Még mielőtt bárki összepiszkítaná a fehérneműjét, elárulom: az intézkedés Franciaországban történt. A díszmagyarnak tartott Nicolas Sarkozyt a világháló egyik legnagyobb ellenségének vélik, mert ellenállhatatlan vágyat érez annak megregulázására. Hiába készít rendszeresen interjút valamelyik nyolcadunokatestvérével egyik-másik bulvármagazin, a politikáját többnyire csak azok ismerik, akik elvetemülten követik a külföldi híreket.

Mér' nem pulisat adsz, Márk? | Fotó: g20-g8.com

Márpedig politikából nekünk az itthoniak is éppen elég témát szolgáltatnak, olyannyira, hogy a messzi ingerek küszöbe valahol Oszama szitává lövésénél kezdődik, de fénykép nélkül az sem túl izgi. Terroristánk, hála az égnek, nincs, internetünk azonban van. És furcsa eljátszani a gondolattal, hogy mi lenne, ha az aktuális kormány megpróbálná korlátok közé szorítani– történjen ez bármikor, bármilyen párt uralma alatt. A FideszKDNP koalíció valószínűleg megpróbálná blokkolni az összes pornószájtot, és valódi szaporodásra buzdító régi dakota közmondásokat jelenítene meg a helyükön.

A Jobbik fölgyújtaná az agyonnézett Való Világ-videókat tartalmazó szervereket, az Alekosz kulcsszóra optimalizált weboldalak üzemeltetőit meg életfogytiglan kuruc.info-látogatásra kényszerítené. Balról pedig nem hiszem, hogy kifogást emelnének a hatalmas hálózat ellen, egyfelől nem ütközik semmiféle mérsékelt ideológiába, másfelől a magyar baloldal mostanság leginkább saját magába ütközik bele.

Mit szólnátok tehát ti, kedves hazai felhasználók, ha holnaptól Sarkozyéhez hasonló rendelkezés lépne életbe? Személyesen tüntetnétek, a monitor mögött háborognátok, vagy letojnátok az egészet? Ha névvel, arccal és transzparenssel kiállnátok, lebuknátok egyből. Ha egy fórumon szitkozódnátok, annak nem lenne semmi eredménye. A megszokott nemtörődöm magatartást pedig éppen úgy élvezi ki a politikai elit, mint párzani vágyó kan kutya a seprű nyújtotta előnyöket. Ergo már tudjuk, hogy a passzivitás inkább hátra visz, mintsem előre.

Persze, előkerül itt a szerzői jog ma már nevetségessé vált kérdése, a döglődő CD- és DVD-ipar támogatásának dilemmája, és sok egyéb pénzkérdés, amit nem a földi halandók körében szokás eldönteni, hanem egy kicsit följebb. De annyi idelentről is látszik, hogy a francia ötlet értelmetlen adminisztrációs erőforrásigénye bőven túltesz a Nemzeti Konzultációén.