Bankkártyát is elfogadnak majd a kéregetők?

Reggel fél nyolc, Nyíregyháza, a ház előtt. Éppen csak kilépek a kapun, és máris egy tarkán öltözött cigányasszony állja el az utam. Megáld, sok szerencsét kíván az élet minden területén. Első ránézésre három aranyfogat számolok össze, közben kiráz a hideg, mert ez nem „olyan” környék.

Némán reménykedem, hogy mielőtt elhangzana a varázsszó, tehát úgy öt másodpercen belül megjelenik a munkatársam kocsija. Menekülnék a helyzetből. A mezei koldusokhoz rég hozzászoktam, de ahhoz nem, hogy a saját fészkemnél zaklassanak, pláne ilyen barátságtalan órán. Az öt másodperc letelik, és nem bújhatok sehová a lényegtől. „Adjon mán egy kis pénzt, kenyérre kell!” Rutinosan válaszolom, hogy nincs nálam egy fillér sem, aztán elfojtok egy mosolyt, mert biztos vagyok benne: néhány éven belül bankkártyát is elfogadnak majd a leleményesebbek.

A kutyának talán adnék.

Végigmér tetőtől talpig, majd közli, hogy neki az is jó, ha kihozok valami szép ruhát. Végigmérem magam én is, mert nem tudom eldönteni, bóknak vagy elmarasztaló kritikának vegyem-e a cuccaim iránti érdeklődést. Erélyes fejrázást produkálok, és arrébb lépek kettőt. Az ostrom nem ér véget, most kaját kér a hívatlan vendég. Nem csúnyán, nem követelőzően. Választékosan könyörög, folyékonyan beszél. Hiába érzem óráknak a kínosan töltött időt, legföljebb két perc telik el. Végül veszi a lapot, ismét rám villantja fogsorát, és halkan elköszön. „Majd legközelebb” – integet, én pedig úgy tépem föl a kocsiajtót, mint viharos szél a kerti toalettét.

Délelőtt háromnegyed tíz, Debrecen, az egyetem előtt. Éppen csak rálépek a pompás szökőkutat körülölelő kavicsos sétányra, és máris egy egyszerűen öltözött, cserzett bőrű asszony állja el az utam. „Elnézést, egy pillanatra…” Rávágom, hogy sietek. „Fél percre álljál már meg, légyszives!” – parancsolja, és szemtelenségén meglepődve engedelmeskedem. Kezet nyújt, bemutatkozik, nem akarom megfogni, bemutatkozom. Megdicséri a nevem, ettől eszembe jut, milyen szép napom van. Megáldanak, megdicsérnek, sztár vagyok, ó je.

Irattáblát cipel, egy kicsit matat rajta, aztán bánatos ábrázatú, kórházi ágyon fekvő gyerekek képét mutatja nekem. Rákos csemetéknek gyűjt, nyugtatömböt lobogtat, teljesen legális, adjak pénzt, minél többet, annál hamarabb meggyógyulnak. Tudtam én, hogy valami ilyesmire megy ki a játék, de ekkora hatásvadászatra nem számítottam. Ismét letagadom a készpénzem – amúgy tényleg ritkán van nálam -, elköszönök, és abban a reményben indulok tovább, hogy ma már nem vár több cseszegetés.

Tévedtem. Hátra van még a lelkiismeretem, ami fáradhatatlanul rugdossa farba a háborgó, ésszerű énemet.

10 Comments

  1. Elkepeszto, hogy mihez van pofajuk egyeseknek… A sajat hazad ele mennek kunyeralni? Gondolom direkt a jo kornyekeken koldulnak, ugy vannak vele, a reggeli sietesben inkabb odadobnak nekik par szaz forintot a munkaba sieto tehetosebb emberek, minthogy lealljanak vitatkozni penz leterol vagy nem leterol. Oszinten szolva azt en se szeretem, ha valaki ilyen pofatlanul kereget. De ha valaki csak ul a foldon egy kis kalappal maga elott, vagy utcai zenesz, azoknak odadobok egy kis aprot, ha epp van nalam. Kicsit jobban erzem magam attol, hogy ha nem sokkal is, de segitek. Aztan meg hogy mire megy el a penz… szinte mindig biztos vagyok abban, hogy italra, vagy azoknak a zsebebe, akik “futtajak” az ilyen koldusokat. :S

    Kedvelés

      1. jah, Debrecenben pl. a híres Attila, aki hosszú évek óta a város méltán népszerű alakja, legalább annyira ismert, mint a nagytemplom, na őt pl. a maffia futtatja. Reggel kocsival viszik ki, este kocsival viszik “haza” (nemtom, hol alszik, de nem az utcán)
        Meg vannak gyerekek, akik odamennek a járókelőkhöz, h adjanak nekik egy gömb fagyira, aztán viszik, az anyjuknak,apjuknak piára.

        Kedvelés

      2. Tudtáttok, hogy nem messze tőlünk (romániában) már rég találtak megoldást erre a problémára. Bűntetik, azt ha pénzt adsz egy kéregetőnek.(Banii tai nu ii ajutá spune nu cersteorie.. azaz a pénzed nem segít nekik) Pont ezek miatt, mert nem lehet tudni hogy azaz apró hova kerül..

        Kedvelés

  2. A’szittem az egyetemnél az ősz bácsiba vagy a félnyomi kölyköt szorongató cigány nőbe sikerült belebotlanod :P Azt bírom, h ezek télen is kinn vannak -20 fokban, mikor normális ember csak akkor teszi ki a lábát ha vasvillával vagy UV díjjal baszogatják :P De am. rájöttem, hogy úgy lehet kurvajól lerázni őket, hogy gyorsan előkapok könyvet/szórólapot és elmélyülten olvasva haladok, vagy épp kerülök az épület tövében lévő bokrok irányába. Viszont itt a belvárosban van gusztustalan büdös hajléktalan, az meg mindig kiabál a nők után, általában nem szép dolgokat, lakótárs gyerekei félnek is tőle rendesen, ami nem csoda, egy 13 évesnek mekkora sokk már ha részegen utánaüvölti egy ilyen gnóm szürkületben, h “kinyalnám a szőrös picsádat…” szóval megkérdőjelezendő Debrecen “második legszebb város” címe ezeknek fényében, asszem…

    Kedvelés

    1. olyanok is vannak? szuper. amúgy vállalom, h leszívtelenköcsögözzenek, de kitiltanám a picsába az ilyeneket.
      általában zenét hallgatok, ha melóhelyről megyek át a suliba, viszont az csak ront a helyzeten, mert megpróbálják túlkiabálni (pedig eleve olyan a hangerő, h hallom, ha hozzám szól vki). kocsival meg ugye a parkoló irányából, szóval veszélyeztetett terület kiiktatva. a gnómos sztorin betojok, kegyetlen arc lehet @XD

      Kedvelés

  3. Én megoldom egyszerűen: mondom nekik nincs pénzem, aztán meg azt, hogy de ha neked van akkor szivesen fogadom, 10-ből 9-szer tíz másodperc alatt lerázom őket :D

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s