Az érettségi lázba hozza a médiát. Igaz, a legtöbb helyen tételnek csúfolják az írásbeli feladatokat, megfeledkeznek a szóbeliről, összekeverik a középszintet az emelttel, a pontszámítást a felvételivel, a szezont a fazonnal, meg úgy egyáltalán mindent mindennel.

A maturával kapcsolatos keresőkifejezések tarolnak a Guglin, a témára ügyesen ráálló portálok rekordokat döntenek, a kíváncsi szörfölők pedig kattintgatnak. Aki még előtte áll, azért érdeklődik, aki meg utána, egyszerűen nosztalgiázik. Engem például furcsa érzéssel tölt el, ha arra gondolok, hogy úristen, négy éve ráztam hót idegesen a harisnyás lábam a pad alatt. Rázom azóta is szorgalmasan, és a többi egyetemistához hasonlóan előszeretettel hangoztatom a „mit félsz, egy vizsgaidőszak ezerszer rosszabb” klisét, de mégiscsak az érettségi az, amitől először telik meg valóban a gatya.

Csak perverzeknek való. | Fotó: Eduline

A röpdogák, a felelések és a témazárók nevetségesnek hatnak ahhoz képest, hogy néhány óra alatt tizenkét év összeszedett tudását kell bemutatni. Sokak szerint éppen ez a gond, mert túl nagy nyomás nehezedik a nebulókra. „Ha aznap rossz passzban vannak, fuccs a jövőjüknek” – hangzik a perdöntő érv. És a jelenlegi felsőoktatásba való bekerüléshez használatos pontrendszert ismerve egy pillanatra még jogosnak is tűnhet a kritika. Minden elvesztett százalék meglátszik, szóval elméletben elképzelhető, hogy egy elírt szám miatt marad le valaki a kiszemelt szakról.

Gyakorlatilag viszont a normális középiskolákban már a kezdetektől fogva a végső számonkérés rémével ijesztgetik a kamaszokat, állandóan tesztekkel és próbaérettségi feladatsorokkal traktálva őket. Csupán azért rettegnek szegények, mert a társadalom vízválasztónak tekinti az írásbeli vizsgákat, amelyek ha nem is minden évben egyforma nehézségűek, általánosságban elmondható róluk, hogy egy szál sült krumpli intelligenciájával össze lehet kaparni a ketteshez szükséges húsz százalékot. Középszinten, persze. Aki pedig nem sült krumpli, aligha az elégségest veszi célba.

Na, de pontok, továbbtanulás és karrierépítés ide vagy oda, arra nincs mentség, hogy Bochkor Gábor a Bumeráng című rádióműsor kedd reggeli adásában fölhozta a „mi van, ha rossz tételt húz ma valaki” témát. Írásbelin nem húz senki semmit, maximum a száját, ráadásul matematikából csak az emeltező kisebbség szóbelizik majd júniusban. Tudom, az érettségi folyton változik, alakítgatnak rajta ezt-azt, de aki egy ország előtt nyilvánít véleményt róla, annak illik naprakésznek lennie.