Utcákat zárnak le miatta, tudósítanak róla, tízezrek vesznek részt rajta, még sincs semmi értelme. Mi az? Hát a Critical Mass!

Tudom én, környezettudatos közlekedés, egészséges testmozgás, meg minden. Szóval biciklizni jó, de az efféle kerékpáros felvonulgatásban van valami visszatetsző. „Ha néhány autóban ülő mérges ránk, értsd meg! Ők is áldozatot kénytelenek hozni a mi ügyünk miatt” – írják a demonstrálók etikai kódexében, és ez a két mondat rögtön nehézkes fölfogásom falaiba ütközik. Elvégre hoztam én már elég áldozatot az ügyükért, talán többet is, mint kellene. Kerülgetem őket a járdán, ha gyalogolok, és kerülgetem őket az úttesten, ha kocsival vagyok.

FFFUUU!

Néha bizony úgy érzem: ők korántsem tesznek meg mindent, hogy kikerüljenek engem. Tiszta a sor, lézengenek idióta sétálók, száguldoznak felelőtlen autósok, viszont ugyanígy kóvályognak vaksi kerékpárosok is. Ez olyan játszma, ahol senkinek sincs joga verni a mellét, hogy hé, különb vagyok. Még akkor sem, ha a cél a nagyvárosokat érő forgalmi terhelés meg a szmog csökkentése, tehát a „nagyobb jó”. Talán ellenszenvet vált ki, de vállalom, hogy a „kisebb jót” érzem magaménak, és elhibázottnak tartom a kocsival járók néhány órás megnevelését.

A kisebb jó nem más, mint eljutni ából a bébe egyben, felelősséggel, biztonságosan. Még mielőtt bárki közölné velem, hogy környezetszennyező állat vagyok, miattam fújnak szmogriadót rendszeresen, megjegyzem: az otthonomtól ötven kilométerre van az iskolám és a munkahelyem. Most így van jól minden, mert a felsoroltak közül mindhármat szeretem, ezért vállaltam a napi utazás kompromisszumát. Ezt avégett említem, hogy még véletlenül se próbáljanak meg a kedves olvasók biciklit ajánlani alám. Mert bár rengeteg üzemanyagot spórolnék, és védeném a madarakat, a fákat meg a tüdőket, kicsit sokára érnék célba.

A másik lehetőség a tömegközlekedés, ha zöld akarok lenni. Egy óra helyett kettő alatt jutok vele ajtótól ajtóig, és még drágább is, mint a munka- vagy iskolatársammal megfelezett benzinköltség. Akkor most szervezzek egy négykerekű felvonulást, hogy mások orra alá dörgöljem az érdekeimet? És zárassam le a négyes főút érintett szakaszát a kerékpárosok elől, hogy véletlenül se dülöngéljen Jani bá’ rozsdás drótszamáron a sáv közepén, amikor arra járok? Azzal megoldanám minden autós örökös gondját, és minden biciklis ráeszmélne a szabályok betartásának fontosságára? Aligha.

A Critical Mass láttán sem fognak a fejükhöz kapni a városatyák, hogy hoppá, több kerékpárút kellene. Ez ugyanis főleg politikai kérdés, és lobbival lehet tenni érte, nem pedig holmi mesterkélt, másoknak bosszúságot okozó akcióval.