Pálmafás nyaralás az alkotmányban?

Mindenki dolgozik, a segély nem jár csak úgy, rendben megy az adófizetés, a nők negyven év után tolvaj magánpénztáraktól mentes nyugdíjba vonulnak, a szülőket jólétben tartják a gyermekeik, a környezetszennyezők meglakolnak, a kormány pedig odafigyel az államkasszára. Szép, új világot hoz a hétfőn elfogadott alkotmány.

Friss alaptörvényünkről sok rosszat el lehet mondani. A külföldi sajtó „alkotmányos puccsról” ír, az Európai Unióban össze-vissza izgulják magukat a politikusok, hogy most vajon mi lesz itt. Az MSZP és az LMP Rétvári Bence igazságügyi államtitkár Fluor Tomitól idézett szavaival élve „összeállt, mint két kicsi legó”, mert egymás kezét szorongatva maradt távol az új szentírás vitájáról. A Jobbik pedig nemleges szavazattal és „Áruló nem leszek!” felirattal fejezte ki ellenszenvét. Kevés ez, mint mackósajtban a brummogás. Ha a nép kétharmados hatalmat adott a Fidesz kezébe, nincs az az isten, aki egy fincsi, konzervatív, már-már monarchikus elemekkel tűzdelt paragrafushalmaz útjába állhatna.

És rab? | Fotó: Origo

A legjobb, amit most tehetünk, hogy az új alkotmány jó oldalát nézzük. Persze, már maga a téma is kultursznobizmusnak számít, mert ki a nyavalyát érint közvetlenül? Amúgy sem akarok embert klónozni a pincében, és leszbikus házasságon sem töröm a fejem, szóval nem lesz semmiféle negatív változás az életemben. Pozitív viszont annál több.

Ha minden igaz, hamarosan eljő a Paradicsom, ahol nem egyedüli munkavállalóként tartok majd el egy félutcányi nyugdíjast, plusz kettő darab dolgozni alig, ám szaporodni annál jobban szerető családot. Nem kell majd tétlenül néznem, ahogy megkopaszt az adóhatóság, miközben a legnagyobb zsugások mindenféle szabályt bravúrosan a maguk javára formálnak. És igen, hatályba lépett a kedvenc irányelvem is, miszerint köteles vagyok a szüleimről gondoskodni.

Ezt momentán úgy képzelem, hogy fizetem a rezsijüket, emellé adok nekik fejenként legalább száz rugó költőpénzt, illetve finanszírozok évente két luxusutazást. És ha bármelyiket is vissza akarják utasítani, vagy a szerény ellenkezés leghalványabb szikráját veszem észre az arckifejezésükön, még jobban leteremtem őket, mint annak idején ők engem, amikor rossz fát tettem a tűzre. Nem tudom, hogy váltótársaim, a perverz módon vonatozni szerető Czehelszki Levente és az önironikus „kertévés” Nagy Zsófi hogyan vélekedik erről, de ki merem jelenteni a nevükben is: valamennyi fennkölt paragrafus közül ezt lesz a legnehezebb betarta(t)ni.

Előbb bírom ugyanis elképzelni, hogy a minden hájjal megkent, kipufogóberregtető, fuxos „üzletemberből” környezetvédelemért lobbizó, lelkes adófizető legyen, mint a szerencsétlen, csóró egyetemista és a minimálbérért güriző fiatal szülőeltartási projektjének sikerességét.

2 Comments

  1. “egy fincsi, konzervatív, már-már monarchikus elemekkel tűzdelt paragrafushalmaz ” -> biglájk!!! :) annyira szeretem az ironikus cikkeidet!!! :)

    (btw. a családjogi törvény szerint eddig volt eltartási kötelezettéged szüleiddel szemben:) )

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s