Nemzeti érzelmű lány és sukár csávó öleli egymást azon a provokatív képen, amely egy rasszizmust ellenző szervezet „kulturált, erőszakmentes” akciójaként látott napvilágot. Eközben Hajdúhadházon a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület tagjai masíroztak a cigányterror ellen. Melyik oldalon tanyázik az igazság?

Amikor kedden észrevettem a négyes főút mentén mászkáló fekete ruhásokat, akaratlanul grimaszt vágtam, pedig nem „Kolompár Szamanta” olvasható a személyimben. Nem vállalkoznék rá, hogy egyedül, sötétben végigcaplassak egy hadházi sikátoron. De arra sem, hogy önjelölt rendfenntartókat kerülgessek, akik már a puszta megjelenésükkel is félelmet keltenek. Nekem akkor jó, ha a romateleptől és a szélsőségesektől egyformán távol vagyok. Ha egy hírben azt olvasom, hogy a barna bőrű gyerekek nem mertek iskolába menni a közelükben állomásozó nácik miatt, elvigyorodom, hiszen tudom: a pulyák amúgy sem törik kezüket-lábukat az oktatásért, most legalább jött egy potya kifogás.

Sieg fail. | Fotó: C-közép

Ha azt akarják megetetni velem, hogy a magyar lakosság megváltásként fogadta a cigánybűnözés legyőzésére vonulgató posztgárdistákat, fogom a fejem, mert képtelen vagyok magam elé képzelni azokat a naiv szerzeteket, akik őszintén reménykednek a gyors és következménymentes rendcsinálásban. Ugyanakkor tudom, hogy az efféle cinizmus luxusát csak azért engedhetem meg magamnak, mert „középre” születtem. Bősz romajogi élharcos lennék talán, ha elfordulnának tőlem az utcán holmi sötétebb tónus miatt, vagy vérmes „polgárőr”, ha az utolsó tyúkomat fújnák meg a segélyből élő Gazsiék.

(Itt írtam arról, hogy mit csináljunk a cigányokkal.)

Mivel azonban egyik eset sem forog fenn, kénytelen vagyok passzívan végignézni, amint a honfitársaim egy népcsoporton verik le az összes vélt és valós sérelmet. Az állam bezabálta a nyugdíjakat? Több adó, kevesebb bér? Blikk-celebbé avanzsált, dupla költségtérítést zsebre vágó politikusok? Nem tudjuk, melyik gaztettnél ki volt az ötletgazda, mégsem húzhatjuk pofán egyenként a honatyákat, hogy levezessük a feszültséget. És a cigányokat sem, mert nekünk jönnek ásóval, kapával, gereblyével, ha egyszer tovább ballagnak a rögtönzött rendészek.

(Jó útra tért romák példája meg itt.)

Elhiszem én, hogy néha jó érzés ráijeszteni azokra, akiktől valamiért tartunk, de aligha lesz hosszú távú a fekete ruhások által kivívott, megfélemlítésen alapuló kényszerbéke. A smároló gárdista-roma párt ábrázoló fotó pedig még annyira sem célszerű, mivel ha az alkotója egyszer a nyilvánosság elé áll, mindkét oldalról alaposan megtépik. De akkor legalább megéljük, hogy közös célért egyesítik erejüket az ellenségek.