Te mennyit érsz Lázár János szerint?

„Akinek semmije nincs, annyit is ér” – mondta Lázár János a megélhetési politikusokról egy félmondatban. Ezt kiragadta a gonosz ellenzék, és úgy tett, mintha a fideszes frakcióvezető a szegény állampolgárokat pocskondiázná, pedig dehogy. Szövegkörnyezet ide vagy oda, én most bizony igazat adok a népszerűtlenné vált pasasnak.

Merthogy akinek tényleg nincs semmije, az tényleg nem ér semmit. Ez a világ egyik alapvető ténye, még ha nem is illik lépten-nyomon hangoztatni. Egy embernek minél több szellemi és anyagi tulajdona akad, annál nagyobb esélyt kap az érvényesülésre. Így hát képtelen vagyok fölkapni a vizet ezen a néhány szón. Viszont megértem, hogy aki magára vette a kritikát, legszívesebben hókon vágná egy nagy, büdös ponttyal a lézerblokkolós luxusaudijáról elhíresült honatyát. Na, de miért van, hogy ilyenkor azok öltenek magukra Zorró-maszkot, és hadonásznak serényen tompa kardjukkal a nincstelenek érdekeinek védelmében, akik régen elfelejtették, milyen az átlag magyar életszínvonal?

Mi van a fejfedő alatt? | Fotó: photoshop-briganti.blog.hu

Emőke negyvenéves, két pulyát nevel, minimálbérért jár dolgozni minden hajnalban. A férje fizetése elmegy hiteltörlesztésre meg rezsire, de az övét is jócskán megtépázzák a sárga csekkek. Mégsem gondolom, hogy Emőke egy nagy nulla lenne, mert igenis van valamije. Vagy ott van Kálmán, akinek minden pénze a helyi italmérő pultján és a játékgépben landol. Neki is van például egyszerű öröme, mindennapi mámora, és őszinte reménye, hogy holnap talán minden más lesz. Ám ha nem lesz más, úgy is jó, akkor szilva helyett majd barackot vedel. Tehát ha a Föld forgása nem is változik meg, Kálmán leheletének bűze biztosan.

Szóval itt az ideje végiggondolni: ki az, aki teljes joggal kijelentheti, hogy neki bizony nincs semmije. A gyermek, akire csak adósságot hagynak majd a szülei? A tinédzser, aki úgy érzi, meg akar halni, mert senki sem törődik vele? A pályakezdő diplomás, aki szembesül azzal, hogy hiába koptatta az iskolapadot, mert nem kell sehová? A harmincas, aki családot alapítani fél, mert egyik hónapról a másikra él? A negyvenes, aki rájön: hoppá, minden álma megvalósításra vár, csak éppen ideje, energiája, lóvé nem jut rá, hogy belekezdjen bármibe is?

(Minden politikus becsületes?)

Az ötvenes, akinek kirepülnek a csemetéi, magára marad régóta idegen párjával, és legszívesebben elhúzna egy másik kontinensre? Vagy a hatvanas, akinél üzemanyagnak számít a hatféle gyógyszer, és közösségi programnak az orvosi váróteremben esedékes parti? Esetleg az a hajdúsámsoni férfi, aki Nagy Zsófi tegnapi jegyzetének tanúsága szerint saját famíliájára gyújtotta a házat?

Attól tartok, kellően negatív hozzáállással, kortól, nemtől és etnikumtól függetlenül bárkire rá lehet sütni, hogy nincs semmije. De aki teljes szívből, őszintén így vélekedik magáról, annak már nem tök mindegy, mit mond Lázár János?

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s