Vadkeleten élni jó

Örök ború, kilátástalanság, irigység – a jellegzetesen magyar mentalitás elmaradhatatlan részei. Bámulatos, hogy a lelkünk tehermentesítéséért simán rákenjük környezetünkre a balsorsot, amely régen tép bennünket.

„Megjártam egy főiskolát, ami szörnyű volt, és két egyetemet, ami értelmetlen. De legalább jutott nekem egy szemeszter Hollandiában” – így összegezném Czehelszki Levente tegnapelőtti jegyzetét. Az írás enyhe identitásválságot idézett elő nálam, hiszen a cinizmust eddig a saját asztalomnak tartottam, most azonban megemelem a kalapom, és átadom váltótársamnak a pozíciót. Viszont teszek egy rajzszöget a leendő székére, mert a tompora nem úszhatja meg, hogy legettózta Nyíregyházát.

Nincs ez olyan mélyen.

„Jé, te tök normálisan beszélsz!” – nézett rám csodálkozva néhány hónapja egy fővárosi barátnőm haverja. Azt hitte szegény, hogy az ország északkeleti csücskében mindenki állatokat etet hajnalban, trágyát hány vasvillával, és autentikus „au”-val szólal meg. Miután sikerült kiábrándítanom a szerencsétlen gyereket, még ki is röhögtem, amiért nem tudta, melyik megye székhelyéről jöttem.

Persze, szeretem én a poént, ezért alkalmanként fapofával mesélem el a vadnyugatiaknak, hogy mindig pontban négykor fejem meg a Riskát. De amikor valaki a szerinte fejletlen városokra fogja a nyomorát, kinyílik a zsebemben a bicska, és tényleg előkerül az a bizonyos vasvilla.

(Itt megtudhatod, mit keresek Délen.)

Nyíregyházáról el lehet mondani, hogy nagyon kicsi, nagyon Kelet és nagyon kevés benne a lehetőség. Lehet utálni ezért, jobb helyre vágyni, sajnálni az itt maradottakat, meg irigyelni az elmenőket. Másfelől viszont dinamikusan fejlődő, szép, biztonságos, szerethető hely, ahol ha nem bölcsész vagy, előbb-utóbb akad állásod. Ha pedig az vagy, kell némi szerencse, esetleg néhány tisztára nyalható talp.

Volt időszak, amikor én is nekikeseredtem, vágyakozva néztem a budapesti, médiás álláshirdetéseket, és igazságtalannak tartottam, hogy itt nincs semmi ilyesmi. Menni azonban nem akartam, mert ha van keresnivalóm a szakmában, akkor errefelé is megtalál, aminek meg kell. Tisztelem azokat, akik fölpakolják a cuccukat, és egy csoportos albérletben senyvedve talán őszintén elhiszik, hogy ők most karriert építenek. Meglehet, valóban építenek, méghozzá olyat, amilyen nekem sosem lesz.

(Így látják a fejlődést a „nyíregyiek”.)

De másként látja a világot, aki zsúfolt panelben nevelkedett, mint aki egy kertes ház teraszán, hintaágyban szokta nézegetni a nyári naplementét. Mást gondol a hivatásról az, akinek a szülei morogva indulnak munkába, és ordibálva érkeznek haza, mint az, akinek viszonylag kiegyensúlyozott ősöket dobott a gép.

Én sosem éreztem úgy, hogy messzire kell mennem a boldogságért. Igen, szeretnék utazni, felhőkarcolókat, nevezetességeket és nyüzsgő metropoliszokat látni. Turistaként. Aztán hazatérni, a saját „gettóbéli” ágyamban aludni, és itt, Kelet-Magyarországon megteremteni ehhez a hátteret. Mert ha képtelen úszni a kacsa, szerintem nem a víz a hülye.

6 Comments

  1. Talán nem a lehetőségek városa, de én szerettem Nyíregyházán élni és még most is visszasírom. Egyébként úgy gondolom, hogy aki nagyon szeretne munkát, az talál magának ;)

    Kedvelés

    1. igen-igen, de nem minden területen. elég furcsa volna részemről lehetőségek tárházáról hadoválni, amikor reggeltől estig máshol vagyok @=P (saját ágyban aludni viszont PRICELESS.)

      Kedvelés

  2. Bazz, hát ha valaki már egy megyeszékhelyen tényleg próbálkozik, de nem tud állást találni, az… hát nem is tudom… talán nem akar dolgozni? Faluban megértem, kisvárosban megértem, de aki egy megyeszékhelyen, az ország hetedik (jól emlékszem?) legnagyobb városában sem tud elhelyezkedni hosszú, körültekintő keresgélés és némi sokrétű önképzés után, az (előre szólok, érzéketlen tahó paraszt leszek) valószínűleg tényleg Riska mellé való, már ha szegény állatot képes megfejni a szerencsétlen lúzer.

    Jó, a pályakezdő bölcsészkérdés nyilván más egy kicsit, de akkor is. Azt is aláírom, hogy eléggé kelet valóban, meg ugye óvodás korától hallja az ember a “sötét Szabolcs” szókapcsolatot, de… akkor is. Tartom, amit mondtam.

    Kedvelés

    1. városméretet illetően megfogtál, elő kellett kapnom a guglit, h reagálni tudjak (ja, 7., respect).
      azon elröhögtem magam, h riska mellé való, aki nem tud elhelyezkedni. de helyretettem a pofám, mert az utóbbi időben én is inkább a fejés felé tendáltam… úgy éreztem, h egy helyben toporgok (nem földrajzilag), faszság volt ez az egész média cucc, satöbbi. erre úgy kirántottak a mélypontról, h még mindig rajtam van a panír (ez a humorbonbon meg nekem fájt, ám ha már beírtam, üsse kő, maradjon).

      Kedvelés

      1. Gyün a’, gyünni fog még több is, csak nyilván ez a médiaszakmában időigényesebb dolog, mint máshol. Szóval tény, hogy bölcsészként elég nehéz, de azért nem lehetetlen. Földrajztól függetlenül.

        Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s