Jucika végtelenül egyszerű teremtés. Mindenkinek mindig igazat mond, ráadásul előbb jár a szája, mint az esze. Néha ugyan észbe kap, hogy hoppá, ezt nem így kellett volna, de akkor sem bán meg semmit.

Jucika, szegény, nem érti, hogy a világ másként működik. Nagyokat pislog, amikor szembesül egy-egy íratlan játékszabállyal. Ha tehetné, szóba sem állna senkivel, akit egyszer már szarkavaráson, hazugságon vagy egy fontos összefüggés elhallgatásán kapott. De nem teheti, mert akkor talán még a szobájának fala is kiesne a pikszisből. „Fogd be, és csak figyelj” – súgja az esze. „Mindent nyögj ki, ami nyomja a lelked” – követeli a szíve.

Gondolkodtál már fordítva? | Fotó: shypii90.deviantart.com

Jucika ismeri saját lehetőségeinek határait, csupán annyi a baj, hogy alkalomadtán megsérti a másokét. „Hát istenem, az élet ilyen” – vonja meg a vállát, aztán reflexből behúzza a nyakát. Eszébe jut ugyanis a fájós buksija, amin itt-ott sebet ejtett a cenzúra. Már rég begyógyult az összes, ő mégis minden karcolásra emlékszik. És várja azt a percet, amikor világgá kürtölheti a látleleteit. Persze, a lottó ötös ezerszer esélyesebb, mint az igazság eljövetele, de a lényeg, hogy Jucika elméletben is baromi jól mulat rajta.

(Kavarók Kánaánja itt.)

Tulajdonképpen ezt bírom benne: képes egyszerre nevetni meg sírni. Nevet az értelmetlen szabályokon, és sír, amiért neki is be kell tartania azokat. Nevet a kotnyeleskedő mindenhatókon, és sír, amiért neki is tisztelnie kell őket. Nevet a popójukat féltő pletykagyárosokon, és sír, amiért ő is beállhat közéjük, ha nem vigyáz.

Márpedig vigyázni nem szokott. Szereti odavágni a kristálypoharat, és csodálni a szanaszét repülő üvegdarabokat. Megéri a mozdulat, mert oldja a feszültséget. Van annyi esze, hogy saját magát ne vágja meg, ritkán számol azonban az arra járókkal, akik a nyakába borítják a szilánkokat.

(Pali bácsi pohara meg itt.)

Jucika elegánsan lesöpri a szúrós darabkákat, majd véresen, de somolyogva fölszedi a maradékokat. Egyet vagy kettőt viszont otthagy, hátha éppen az lép bele, aki rázúdította a tüskés csillámport. Mert hiába a tapasztalat, és hiába a szabályok, Jucika máris előre örül a következő pohárcsattanásnak. Meglehet, hogy ciki, de imádja, ha indulatokat vált ki.