Miért ne szülhetnénk ötvenhárom évesen?

Fehér Anna ötvenhárom évesen fog lebabázni. Az iskolában azt hiszik majd, hogy az elfoglalt ősök a nagymamát küldték szülői értekezletre, a gimis ballagáson pedig egy hetvenes néni törölgetheti a könnyeit csemetéje felnőtté válásának láttán.

A Jászai Mari-díjas színésznő tehát önző, felelőtlen, sőt egyesek szerint kifejezetten idióta, amiért ennyi idősen utódot vállalt. Ráadásul az elsőt, szóval még csak egy óvó nővér vagy báty sem adatik a csöppségnek. Az ország úgy döntött, hogy Fehér Anna viselkedése illetlen, én meg úgy döntöttem, hogy az országot hülyének nézem. Dr. Czeizel Endre arról beszélt az eset kapcsán, hogy a harminc fölötti és alatti édesanyák pulyái között egyenesen osztálykülönbség figyelhető meg a későbbiekben, az előbbiek javára.

"Nem a nyugdíj lesz az első szava, haha!" | Fotó: Blikk

„Tök jó” – vigyorogtam magamban, mivel a kiváltságosak közé tartozom. Ám ha a muterom nem töltötte volna be a harmadik ikszet, mire megérkezem, talán kettétépem az újságot a genetikus ítélete mentén. Amúgy sincs sok közöm a kromoszómákhoz, génekhez, fénekhez meg a DNS-hélixekhez, és hogy őszinte legyek, nem is nagyon érdekelnek. Józan paraszti ésszel gondolom csupán, hogy egy érett szülő tényleg többet képes adni a kölykének, mint egy fiatal. Tehát inkább töltsenek együtt két-három minőségi évtizedet, mint öt útkereséssel, hibáztatással és feszültségekkel telit.

Tudom, volt idő, amikor húszesztendősen illett családot alapítani, de lássuk be: egyes elszigetelt közösségektől eltekintve már nem ez a szokás, mert baromi későn érünk. Mi, a nyolcvanas évek gyermekei legalábbis. Ha közülünk valaki ötvenkét évesen esik teherbe, talán már nem is számíthat elmarasztalásra. Fehér Anna azonban nem a nyolcvanas évek gyermeke, ennél fogva más normáknak kellene megfelelnie. A vele egyidősek többsége nem olyan karrierista, mamahotelben tengődő, Y-generációs, önállótlan nyomoronc, mint például én.

Nekik természetes volt, hogy húszon túl érkezik a férj plusz purgyék kombó. El sem tudják képzelni, hogy mindez akadályozhatja az önmegvalósítást. „Ha teherbe esnék, biztosan nem szülném meg, mert utálnám, hogy nem élhettem miatta” – mondta egy barátnőm leplezetlen őszinteséggel, és a váltótársaim által említett, klasszikus magyar keserűséggel. Az a huszoneleji vesse rá az első követ, aki a lelke mélyén nem így érez.

„Én nem így érzek! Szeretem a gyerekeket, csak még elvégzem az egyetemet, dolgozom egy kicsit a szakmai gyakorlatért, aztán pedig az előrejutásért, utána jöhetnek is” – gondolják az olvasók, de ha utánaszámolnak, esztendőben már vagy harminckettőnél tartanak a végére. Utána következhet még az „élvezzük egy kicsit kettesben az életet” vagy a „gyűjtök valamennyi vezetői tapasztalatot” című fejezet, és kiderül, hogy aki lélekben már készen áll a sokasodásra, azt kábé negyvenig nem engedik a fránya körülmények.

Ha ötvenkettőig nem is muszáj várni, azért bátorkodom kijelenteni: mi, húszasok megértjük Fehér Annát, és drukkolunk neki.

14 Comments

  1. Szegény teremtésről te is ezt a rút fotót raktad ki, pedig tényleg jól néz ki, amikor nem előnytelen szögből, hülye fejjel kapják el, és nem csak a korához képest.

    Naaa, viszont ezt a témát én is a napokban akartam méltatni, csak nem vót még időm rá. Én is 38 éves anyától születtem btw :).

    Kedvelés

    1. bevallom, kivételesen eszem ágában sem volt köcsögnek lenni a fotót illetően, csak idebiggyesztettem a legelsőt, amit találtam. de végül is passzol az oldal “amúgy is fasz vagyok néha”-hangulatához, úgyhogy marad @;D

      Kedvelés

      1. Tempty,

        Csak arra lennék kíváncsi, hogy magaddal (kis m-mel) szemben is ennyire kritikus vagy?

        Másik kérdésem: honnan veszed a bátorságot, hogy ismeretlenül ilyen stílusban kritizálsz valakit?

        Undorító vagy – igen, így ismeretlenül is.
        Ha legközelebb tükör elé kerülsz, köpj egyet. De egy jó nagyot.

        Kedvelés

  2. Az én anyám 25 volt, 21 évesen ment férjhez (már dolgozott akkor fater-muter), de hogy nem jött esküvő után a gyerek, már csesztették rendesen.
    Én is mostanában akartam/szándékozok írni gyerkőcvállalásról, mert kicsit felcseszett 1-2 ember a hülyeséggel :)
    Annát meg szeretjük :)

    Kedvelés

    1. na ez az, ha manapság egy 25-21 éves pár mindkét tagja dolgozik, az több, mint mák… de általában az egyik pályakezdő, a másik meg iskolás, szóval eleve döglött ügy. (aki meg egyszerre tanul és dolgozik, annak még a pulya legyártására sem jut idő, nemhogy fölnevelni.)

      Kedvelés

  3. Ami a legnagyobb hátránya a késői szülésnek, az tényleg az a pár kevéske évtized. De ami az osztálykülönbségeket illeti az teljes mértékben igaz.
    Ha a saját felfogásomat nézem, én sem szeretnék gyereket addig amíg 10 eurósokkal ki nem tudom tapétázni a gyerekszobát. Ha ez megvan jöhet 3 is.
    Amúgy sem vagyok az a típus, aki a társadalmi elvárásokat szereti betartani.

    Kedvelés

    1. szimpatikus a hozzáállásod, h biztos anyagi hátteret akarsz a dologhoz @=) ugyanakkor pont ettől fogy a szerencsétlen nemzetünk, mert az anyagi biztonság csak szűk körben tapasztalt fogalom…

      Kedvelés

  4. Nekem nem jön be. A késői szülés semmiképpen nem jó, legfeljebb egzisztenciális szempontból. Én 22 évesen szültem, ma már felnőtt a fiam és még mindig fiatal vagyok. MOST lehet élni igazán, érett, de nem öreg fejjel.
    Anna nagy kockázatot vállal, de végül is az ő élete.

    Kedvelés

    1. jogos, a második ifjúkorra nem is gondoltam.
      egyébként érdekes, h egy nyilvános fórumon mindenki szívesen kifejti, miért jó a korábbi vagy a későbbi gyermekvállalás, viszont tavaly (vagy azelőtt?) még nagy port kavart lilu nők lapjás interjúja a kismamalét árnyoldalairól. senki sem áll ki huszonévesen, h hé, a purgyém miatt nem tudok bulizni, és senki sem áll ki negyvenévesen, h hé, szívesebben aludnék csöndben, mint a kicsi minden rezdülését figyelő anyatigrisként. szóval az egésznek a negatív oldala még mindig tabu valamennyire, ezért mindenki kizárólag a rajta kívül álló szitukat kritizálja – amiben benne van, azt lelkiismereti okokból nem meri.

      Kedvelés

  5. Én ezt nem értem, a karrier lenne az egyetlen tényező, ami befolyásol? Mi van, ha valaki csak ennyi idősen találja meg azt az embert, akitől gyereket szeretne? Annyira senkinek nincs joga beleszólni az ilyesmibe…
    Szóval egyetértek veled. Az én apukám 56 éves volt, amikor én születtem. 6 hete veszítettem el, 80 éves korában, ami iszonyatos, de soha nem cseréltem volna őt el egy fiatalabb szülőre. Akkora tudást és bölcsességet kaptam tőle, amit más nem tudott volna megadni. De egyébként is, teljesen mindegy hány éves, a fontos az, hogy szeresse és támogassa a gyerekét az ember.

    Kedvelés

    1. részvétem <3 olvastam azt a bizonyos posztod, teljesen kiütött, 10 percig gondolkodtam rajta, h kommenteljek-e vmit, de minden annyira badarságnak tűnt, amit írhattam volna…

      Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s