Vazul mindent tud. Igen tájékozott állampolgár, rendszeresen elolvassa a híreket, és több médiumot is figyelemmel kísér. Megnézi, mit írnak a hatalom szolgái, az ellenzékiek, sőt, a pártatlannak látszók véleményére szintén kíváncsi. Valódi e-demokrata, hiszen online tüntetéseken is részt vesz, hogy világgá kürtölje, miről mit gondol.

Szívből sajnálja a sok idiótát, aki a kereskedelmi tévék híradóját bámulva érzi magát följogosítva az ítéletalkotásra. A villogó doboz rossz, mert passzivitásra kárhoztat. Részben megmondja és megmutatja ugyan, hogy hol mi történt, de csupán a közélet egy soványka szeletére irányítja a reflektorfényt.

Vazul kicsit sem birka.

Vazulnak nem elég egy szelet, ő az egész tortát akarja, és meg is kapja, hiszen számítógép előtt dolgozik, majd ugyanott kapcsolódik ki. Mintapolgárnak tartja magát, mert nem elégszik meg a saját politikai meggyőződését erősítő információkkal, mint ahogy azt sokan teszik. Nagyjából tudja, melyik fontos ember miről mit mondott. Vazulnak tehát a tévé túl kevés, az újság túl tegnapi, az ő híréhségét csakis az internet elégíti ki.

Ismerőseitől sem tűri a tájékozatlanságot, ezért folyamatosan hosszú cikkek linkjeivel bombázza őket a villámpostán. Sokuk nyilván nem fogja végigolvasni a rengeteg bekezdéses eszmefuttatásokat, de legalább okosnak tartják majd őt, amiért ilyeneket mutogat nekik. Vazult egyébként tényleg okosnak tartja a környezete, amolyan igazi véleményvezérnek.

(Birkák demokráciája itt.)

Amit ő lájkol a Facebookon, azt másnak is érdemes. Újabban mindenféle netes mozgalmakhoz csatlakozik az említett közösségi portálon, mert például nem tetszik neki ez a médiatörvény. Amiben ki tudja, mit írnak a hatalmasok, de ha Vazulnak problémája van vele, akkor biztosan rossz.

A lájkolós tüntetések amúgy tök jók. Nem kell miattuk kivonulni a parlament elé, transzparenseket cipelni, meg rekedtre ordítani magunkat. Elég egy kattintás, ne adj’ isten néhány kedves szó a közös üzenőfalra, esetleg egy velősen megfogalmazott „monnyon le!”, vagy „éljen Viktor!”, és máris megvolt az állampolgári aktivitás. Vazul is ír egy kulturált kommentet, majd elégedetten hátradől. Látja, hogy ismerősei is csatlakoztak hozzá, sőt, lájkolták az ő hozzászólását. Ez aztán a civil kurázsi, a szabad véleménynyilvánítás!

Milyen szép, amikor otthonunk melegében, virtuálisan csatázhatunk virtuális elvtársaink oldalán, virtuális ellenségeinkkel szembenézve a virtuális igazunkért! Amit talán föl se merünk vállalni, ha felállunk a monitor mögül.