A gyermek, aki nem tud beszélni

Vannak, akikre úgy mért terhet a sors, hogy talán nem is tudnak róla. Tegnap a fogyatékos emberek mindennapi élete volt a téma Nagy Zsófi jóvoltából, ma pedig az egészségesnek látszó, nyomorult sorsúaké lesz. Mondjuk azé a csöppnyi cigánygyereké, akit kedden láttam a vonaton.

„Vövövö nyöm szlötty” – közli a majdnem fehér bőrű, szép arcú kissrác a mellette ülő idős férfival, és szeretetteljesen az öreg karjára csap. „Dikk mán héjj” – kommentálja a nagypapányi úr az eseményt, és gyöngéden visszaülteti az öt-hatévesnek látszó pulyát az InterCity kényelmesnek szánt ülésére. Mások ennyi idős korukban verset mondanak az ovis ünnepségen, képeskönyveket lapozgatnak, készülnek az első osztályra, és néhányan girbegurba betűkkel már írni is tudnak. De beszélni mindenképp.

Itt a kerítés, hol a kerítés? | Fotó: gallery.photo.net

Így először azt hittem, valamilyen betegség miatt hablatyol furcsán a kölyök, ezért nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget neki. Tömegközlekedés során annyi mindent lát az ember, hogy egy fogyatékkal élő apróság csupán egyetlen szomorú mozzanat a listán. „Kamerálj!” – kéri a fiúcska, és a szűkszavú rokon redőzött, barna tenyerébe csúsztatja a zsebből újonnan elővarázsolt mobilt. A pasas bambán nézi a készüléket, és az összes gombot megnyomja rajta, hogy teljesítse a csemete kívánságát, ám sajnos nem jár sikerrel.

(Egy villamosos-kisfiús sztori itt.)

„De izéj vagy!” – pöröl az eddigiekhez képest igen választékosan a ded, és egy jól irányzott mozdulattal elindítja a telefon fényképező funkcióját a csodálkozó bácsi kezei között. „Nagyit?” – kérdezi az őszes fazon a vele szemben ülő nagydarab asszonyság felé bökve, aki erre biztatásul megvillant néhány aranyfogat, előrehajol, és játékosan megszorongatja a kisfiú karját. „Őtet” – mondja a gyermek, mire az öregek összevigyorognak, a vaku meg villan. Más talán velük együtt tudna mosolyogni az idillen, engem azonban a reménytelenség érzése fog el.

(Mit csináljunk a cigányokkal?)

„Hány ház után érünk oda?” – érdeklődik a türelmetlen unoka, de hiába. „Hát aztat nem tudom” – morogja a megszólítottak valamelyike, és egyszerre nyúlnak a kabátjuk után, pedig még majdnem negyedóra van Nyíregyházáig. Ráérősen elbattyognak az automata ajtóhoz, szeretettel terelgetve a kisfiút, akit talán semmi okom sajnálni, hiszen két gondoskodó családtag máris több, mint amiről sokan álmodhatnak.

(„Jó útra” tért romák esete itt.)

De mi van akkor, ha éppen ez a szeretet, a kapocs az, ami miatt kevesebb esélye lesz a kölyöknek az életben? Ha éppen azok miatt nem képes kinyögni egy értelmes mondatot, akik fontosak a számára? Ha éppen azért marad ki az iskolából, mert a társai hülyére röhögik magukat az otthon tanult kifejezésmód hallatán? És egyáltalán, van-e jogom ilyen kérdéseket föltenni, amikor elvileg tombol az integráció*?

__________
*Itt valami egészen más tombol. Az anonim hozzászólási lehetőséget megszüntettem, mert nem érdekel a szélsőséges fröcsögés. Lófasz kell nektek, nem sajtószabadság

12 Comments

  1. Nagyon jó, hogy ezt a cikket megírtad, mert elgondolkodtató, hogy mégis mit kezdhetne a társadalom ezzel a jelenséggel. Nyelvészként és ex-szociális munka hallgatóként sajnos tudom, hogy ezek a gyerekek olyan hátránnyal jutnak be az iskolába, amilyet talán egész életükben nem fognak tudni behozni.
    Ha valakivel nem foglalkoznak kicsi korában, és nincs kapacitása szépen, folyékonyan sokat beszélni, az nem fog tudni olvasni, iszonyat lassan fog tanulni a nyelvi akadályok miatt (eddig semmi hasonló “inputot” nem kapott).
    Éppen ezeknek a gyerekeknek az érdekeit szolgálja az az oktatási forma, mikor elkülönülten foglalkoznak velük, hogy lassan, de biztosan megtanuljanak írni-olvasni, aztán jöhet minden más. Nem tudnak úgy sem megtanulni írni és olvasni, hogy többször megbuknak és újrakezdik az alsós osztályokat ugyanúgy, újra és újra, hanem addig kell ismételni velük, amíg nem megy nekik a feladat. Máshogy kell lekötni a figyelmüket, máshogy kell a teret, időt, erőforrásokat beosztani náluk.
    Ha rossz körülmények között élő roma, ha mélyszegény fehér gyerek, akinek korlátozza a fejlődését a környezete, a felzárkóztatásához, egyáltalán, tanításához más módszerekre van szükség, mint azoknak a gyerekeknek az esetében, akikkel többet foglalkoztak, olvastak nekik minden este mesét és versikéket tanítottak nekik.
    Amikor azt hazudják a jogvédők, hogy a szegregáció rossz és összevonják a különböző háttérrel rendelkező gyerekeket egy-egy osztályban, akkor megakadályozzák, hogy a hátránnyal rendelkező gyerekek érvényesüljenek. Mikor már ők is ugyanúgy tudnak folyékonyan írni-olvasni, akkor már van értelme őket együtt tanítani a többi társukkal, de addig megalázó és értelmetlen az együtt tanításuk, társadalmi ellentétekhez vezet.
    Az igaz, hogy panaszkodnak amiatt az érintettek, hogy ez egyenlőtlenség. De pont az ő érdekeiket vesszük figyelembe, amikor nem teszünk úgy, mintha mindenki ugyanolyan alapokkal indulna.
    Váá, pfuj, túl sokat írtam, bocsi.

    Kedvelés

    1. köszi, csak azt sajnálom tényleg, h a tömeg ezt a témát már nem bírta el, szóval annyi a névtelen hozzászólogatásnak. de nem baj, mert aki értelmeset akar írni (legyen az akár pozitív, akár negatív), biztosan vállalja a magát.
      egyébként vannak olyan “árja” gyerekek, akik a szülői törődés hiánya miatt megközelítőleg ugyanott tartanak, mint a dikkmánnal babusgatottak. pl amikor nálunk második osztályban a “kettes csoport”, azaz a kissé lemaradottak hátramentek a másik tanárnénivel gyakorolni az L betűt, ott fogtam a fejem, h wtf, pedig elvileg elintintézménybe jártam… de őket némi fölzárkóztatás után kétségtelenül lehetett integrálni.
      igazad van, az átgondolatlan integráció talán még károsabb, mint szegregáció… de sajnos még ötlet szintjén sincs meg a fejemben a jobb megoldás. talán a pedagógusoknak erősebb szociális jellegű képzést kellene kapniuk? vagy mondjuk harmadikban csatlakozhatnának a hátrányos helyzetből indulók a többiekhez? minden elképzelést megvétózna valaki, mert a tanárok örök témája úgyis a kevés fizetés-sok meló-rossz gyerekek szentháromság, a “hátrányos helyzetű” bélyeg miatt meg pistike szülei megagyalnák az igazgatót… vagy esetleg ha lenne roma kisebbségi tanító képzés (mintha láttam volna ilyen szakirányt vhol o.O) – de arra meg ki merne jelentkezni? @XD
      írj sokat nyugodtan^^

      Kedvelés

      1. Igen, én is azért írtam, hogy nem lehet különbséget tenni az elhanyagolt fehér és roma gyerekek között, hiszen szociológiai kutatások szerint akik nyomorszinten élnek, azok között mindegy, hogy milyen származásúak, mert az életkörülményeik ugyanolyan rosszak. Amit Eszter és Te is mondasz, azzal egyetértek, sőt konkrét, kanonizált bizonyítékom van rá ;)
        Bizonyos tárgyaknál – gondolom – lehetne együtt tanítani a gyerekeket az összevonásig, hogyha nem hátrány az olvasási-nyelvi készség hiánya, pl. énekórán vagy esetleg matekon. (bár az ének necces, ha szöveget kell megtanulniuk, mert nem voltak kitéve annyi nyelvi impulzusnak és ezért a memóriájuk a nyelvre nem annyira edzett)
        Nagyon erősen a nyelv használata köré szerveződik az iskola, és ezért nehéz elgondolni, hogyan lehetne ezeket a gyerekeket felzárkóztatni.
        Az igaz az integrált oktatásra, hogy felfelé tudják húzni a jobb tanulók a gyengébbeket, de ahhoz sokkal kisebb lemaradás kell. Ezt a lemaradást az első években kell leküzdeni, jobb alapokat kell adni a gyerekeknek, mint egy hagyományos első osztályban. Hazugság, hogy az integrált oktatás gyógyír mindenre.

        Kedvelés

  2. Azt hiszem, ezt a kérdést nem lehet csak cigánykérdéssé tenni, mivel rengeteg a hátrányos helyzetű nem kisebbségi gyerkőc, aki hasonló gondokkal küzd környezete miatt. Persze be kell látni, hogy a cigányok körében magasabb ez az arány, különben hazugságban élnénk, ami épp az előző kormány egyik nagy hibája volt. Igen, a probléma létezik.

    Nos, szegregáció-integráció ide vagy oda, szerintem a csoportbontásban – streaming – van az igazság. Azok az oktatási rendszerek, ahol a teljes integráció (értsd: szellemi fogyatékos, mozgássérült gyerek a felvételire készülő egészséges, jó képességű fiatalok között) működik, mind a streamingen alapulnak. Tehát MINDEN szinten csoportok vannak, és nem osztályok, egy-egy közösség számtalan részre tagozódik képességek és preferenciák szerint. Az említett hátrányos helyzetű pulya talán muzikálisabb az átlagnál, esetleg élsportoló lehetne, netán a kézügyessége kiváló… jelen rendszerünk azonban KIZÁRÓLAG verbális és lexikális képességei alapján méri őt (kiemelném, hogy muszáj úgy is mérni, hiszen az előbbi mindennek az alapja, de nem lenne szabad CSAK úgy mérni), ezért minden egyéb tehetsége elveszik nyom nélkül, hiszen ezeken a területeken eleve hátránnyal indul!

    Biztos vagyok abban, hogy az egyértelmű földrajzi-nyelvi-történelmi előnyök mellett az oktatás személyre szabottságának is komoly szerepe van abban, hogy az amerikaiak pl. hatékonyabbak, sikeresebbek az átlagos magyarnál. Lehet, hogy az általános műveltségük – lexikális tudásuk – alacsonyabb a miénknél, de HATÉKONYABBAK abban, amit csinálnak, és a saját szakmájukról, területükről többet tudnak, mint átlagos honfitársunk. (Hajjjjaj, hány olyan angol szakos egyetemistát ismerek, aki a “Shakespeare összes röviden, modern magyar nyelven a netről letöltve” anyagokból készült irodalom vizsgákra…)

    Megint más kérdés – és bonyolultabb téma – hogy a cigánykérdés civilizált, humánus kezeléséhez nagyon sok minden más is kell még oktatási reformokon túl…

    Kedvelés

    1. ejj, ha a mi porosz rendszerünket egy liberálissal hasonlítjuk össze, abból semmi jó nem sülhet ki… itt amúgy még csak nem is az érdekli a tanárokat a közoktatásban, h milyenek az ember lexikális képességei (a verbálisat sztem elhanyagolhatjuk, mert tízezrek tartanak ott, h 18 éves korukra sem tanulnak meg rendesen olvasni), hanem azon van a hangsúly, h mit NEM tudunk. a könnyű, netes anyagokból megoldható diplomaszerzés meg a tömegképzés eredménye. szóval gond van itt alul-felül, de a reformokat mégiscsak lent kezdtem volna…
      a cigánykérdés megoldásához először is az kell, h: 1. elismerjük a cigánykérdés létezésének tényét, 2. deportáljuk azokat, akik szerint csak a deportálás oldaná meg a helyzetet, és hozzunk a helyükre értelmes, gondolkodó lényeket. mondjuk liberálisokat, mert akárki akármit mond, ők bizony tudnak vmit, ami nálunk hiányzik.

      Kedvelés

  3. “ejj, ha a mi porosz rendszerünket egy liberálissal hasonlítjuk össze, abból semmi jó nem sülhet ki” – hát igen, de konzervatív közegbe liberális reformot bevezetni kb. olyan, mintha arra kérnénk a 4 éves kis Pistikét, hogy csináljon gyereket az óvónőnek ahelyett, hogy kézenfogva aludna első szerelmével, aki szintén 4 éves. Nincs alapja, nincs meg hozzá a kontextus (akár a három nyelvhez, ugye). A mi helyzetünk az analógiával élve itt Magyarországon kb. olyan, mintha egy 50 éves aggszűz gyereket akarna, de még az első csókon sincs túl.

    Az érdekes az, hogy a csoportbontás az idegen nyelvek esetén viszonylag jól működik. Nálunk gimiben 5 osztály volt egy évfolyamon, és 8-10 fős nyelvi csoportok évfolyamszinten, tucatnyi. Miből gondolják a tanterv készítői, hogy németből lehet más az egyéni tudásszint, matekból viszont mind az 5 osztály minden diákja tökegyforma???

    Kedvelés

    1. A baj az, hogy a liberális nézetek között az egyéniség és az egyenlőség együtt jelenik meg, és sokszor nem ahhoz az irányelvhez próbálnak alkalmazkodni, amelyik célravezető (ld. demokrácia gyerekcipőben).
      A nyelvtanulást mondjuk nehéz összevetni a többi tárggyal, mert a nyelvtanulásban észrevették már elég régen, hogy a nyelvérzék meghatározó lehet az idegen nyelv tanulásának sikerességében, a többi tárgyat meg az általános intelligenciával hozzák párhuzamba – annak ellenére, hogy a nyelvérzék hatással lehet az általános tanulási eredményekre.
      Ha valakinek rossz a nyelvérzéke, lehet, hogy nehezebben érti a tankönyvi szöveget, és ezért nem tudja megtanulni, amit kellene. Sőt akár órán sem érti meg, amit a tanár mond, lehülyézik, segítséget nem kér és nem kap… megintcsak rossz jegyeket kap eredményül a gyerek. A nyelvérzéknek máshol is lehet szerepe, mint a nyelvórán, mert az iskolában beszélni, olvasni, írni és hallgatni kell.
      A tehetséggondozás meg Magyarországon nagy álom, nem is írnék róla, voltam egy konferencián, ahol a lényeges mondanivaló ezzel kapcsolatban az volt, hogy a tanárok és a diákok is előnytelenül állnak hozzá.

      Kedvelés

        1. Ó, eddig olyan szépen tudományosan írogattatok egymásnak, erre itt ez a leegyszerűsített gondolat a nyelvérzékről. Meggyőződésem, hogy olyan hogy született jó meg rossz nyelvérzék nincs. Kíváncsi lennék, hol és ki vette ezt észre elég régen?
          Van viszont rossz módszer miatti motiválatlanság ami ellen éppen a korai nyelvtanulással lehet védekezni.A korai nyelvtanulás legeslegfontosabb hatása uis éppen ez a nyelvérzéknek nevezett megfoghatatlan valami. Ami miatt valakitől, éppen mert ragad rá a nyelv (majdnem mindegy milyen rossz módszerrel tanítják a későbbiekben), nem lehet elvenni a motivációt. Ami a nyelvtanulás alapja. Nem a nyelvérzék.
          Bocs, ennyit muszáj volt.
          Laikusként, kétnyelvűként, a korai nyelvelsajátítás terjesztését és megvalósítását misszióként felfogóként – mert gyermekeinket csak ezen keresztül lehet megvédeni a későbbi iskolai nyelvtanításnak nevezett borzalomtól.

          Kedvelés

          1. Csilla, jó lenne, ha abbahagyná az én és a barátaim zaklatását az imádott nyelviskolájának fényezésével, és inkább azokat szórakoztatná a gyerekangollal, akik még nem tudnak róla semmit és vevők a mondanivalójára.
            Nem válaszolok a maga meggyőződéseire, mert tudom, hogy az Ön érvei pont annyira erősek az enyéimhez képest, mint egy törökös kávé a presszókávéhoz képest – olvasson utána a témának, mielőtt a filozófiai fejtegetéseivel szórja tele az internetet. Az Ön véleményére valószínűleg senki nem kíváncsi az élet más területén sem, de ez nem változik meg attól, hogy erőszakoskodik és gyűlölködik másokkal.

            Kedvelés

          2. Majd kezdjen el tanítani kamaszokat, közintézményben, kedves Rita, és akkor gondoljon rám. Szép világ az amit a magyar egyetemről elképzel de más a gyakorlat. Na kilépek, valóban nem zavarom többet a lila ködöt, melyben élnek, nincs értelme, majd úgyis feloszlik.

            Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s