Válaszd te is a munkanélküli balfék mesterszakot!

A fiatalok és a tudásszomjas korosabbak idén sem menekülhetnek, december 15-én ugyanis menetrendszerűen megjelent a felvételi tájékoztató. A nálunk gyermekcipőben járó bolognai rendszer második szintjén, a mesterképzésben most már számos ínyencséget kínálnak a főiskolák és az egyetemek. Kár, hogy egy részük nem jó semmire.

A klasszikusnak számító esztétika, etika és filozófia szóra sem érdemes, hiszen ezek a kommersz bölcsész szakok már gyökeret vertek a köztudatban, így ha Piri néni tudakolja, hogy mit tanul a szomszéd Szabóék csemetéje, szeme sem rebben az előbbi kifejezések hallatán. „Az bizony derék, mindig is tudtam, hogy okos a gyerek” – mondja az idős hölgy a szülők szemébe, de magában azért hozzáteszi: „Kár érte, éhen fog veszni.” Éhen veszni azonban sokféleképpen lehet. Akár büszkén is.

A tisztaság mestere. | Fotó: treehugger.com

Én például a reneszánsz tanulmányok mesterképzés elvégzése után bizonyára emelt fővel pucolnám tisztára egy gyorsétterem toalettjeit, és értelmiségi tudatom kiteljesedéseként a quattrocento művészeinek alkotásait képzelném magam elé a hófehér vécékagyló tükrében.

Vagy megpróbálhatnék felvételizni közösségi és civil tanulmányokra, ahol ugyan fogalmam sincs, mi folyik, hiszen a felvi.hu adatbázisa a szak nevén és az azt indító egyetlen intézményen kívül nem közöl semmit. Az egyetlen intézmény viszont készségesen megosztja velem, hogy a felvételi tételekhez szükséges kötelező olvasmányok egyike elkalauzol a Jó Társadalom felé vezető úton. Habár a mai Magyarországon ahhoz kellene inkább tudás, hogy valaki rosszabbá tegye azt.

Egy másik szakot elvégezve, kulturális antropológusként viszont más népek szokásainak megismerésével és megismertetésével járulhatnék hozzá hazám meg a pénztárcám gyarapodásához. Ez olyan fantasztikusan hangzik, hogy szinte csak A társadalmi nemek tanulmánya nevű szak übereli az általa ígért izgalmakat. Nem létező művészi vénámat pedig a vizuális kultúratudomány mestercsináldában bontakoztathatnám ki.

Az eddig fölsoroltak megvalósítása legalább tíz évet venne igénybe, ezért utánuk már tényleg kénytelen volnék a mutatósra turbózott önéletrajzommal kopogtatni valamelyik multinál, hadd kezdjem el a kávéfőzést. Ám ehhez még viccből sem szottyanna kedvem, úgyhogy a hangzatos terminológia szakkal egészíteném ki páratlan elméleti tudásom.

Nem tudom, mennyire szarkasztikus, ha végül közlöm: az előbbi sorok egy reménybeli mester szintű kommunikáció- és médiaszakértő tollából születtek. „Mennyit ér a képzésünk?” – kérdezte Nagy-Képes Gabriella csütörtöki írásának címében. S bár ő még csak az alapszak szemesztereit tapossa, talán megannyi sorstársunkkal egyetemben rájön: büfésnek csúfolt képzésünk egészen értelmes némely másikhoz képest.

19 Comments

  1. egy-két büfé-ruhatár szak annyira eladható :) a nemzetközi igazgatásszervező diplomámból állásinterjúkon annyi mindent ki tudok hozni :) Amúgy amióta úgymond “befürödtem” egy ilyen neve nincs szakkal, minden továbbtanulónak azt tudom tanácsolni, hogy olyan szakot válasszon, hogy ha megkérdezik tőle, hogy mi lesz max. 2 szóval tudjon rá válaszolni ^^

    Kedvelés

    1. nem is tudtam, h az nevenincsnek számít @=S de végülis neked nem probléma, hiszen jogász doktornéni leszel nemsokára^^

      a tanácshoz hozzátenném, h a max 2 szó akkor a legszerencsésebb, ha nem “kommunikátor” és nem “újságíró”…

      Kedvelés

      1. hát, sztem nem egy nagy eresztés ez a nemzetközi igazgatás. életem legjobb döntésének tartom h elkezdtem mellette a jogot, így annyira nem kilátástalan a helyzet ^^ az újságíró teljesen érthető ;) és jó szakma, és sztem neked nem kell aggódnod..;)
        nem olyan, h ” olya mint a régi álliges diploma, de tanultunk az EU-s intézményekről, de tökéletes önkormányzati adminisztrátor leszek, holott a suliban elhitetik velem h Brüsszel tárt karokkal vár” :D

        Kedvelés

        1. öö igazából könnyen lehet, h vmi tökmást fogok csinálni, de föl vagyok rá készülve lelkileg, úgyhogy nem esem majd kétségbe @=)

          most miért, amit leírtál a nemzetköziről, tökjól hangzik @XD sztem ebben az országban bármire rácuppannak a fiatalok, aminek a nevében benne van a nemzetközi szó… vhogy tartalmazza a jobb élet, karrier ígéretét.

          Kedvelés

    2. Már bocsánat, de az az illető elég “kuka”, aki nem tud arra a kérdésre felelni, hogy mit tanul, hogy mi lesz belőle. Az ilyen emberek húzzák le a saját diplomájuk értékét…

      Kedvelés

  2. Nem ezzel van a fő gond, hiszen a bölcsészek általában feltalálják magukat számos területen, ingatlanosként pedig például már jól lehet keresni (ha az ember túlél két év éhezést, mondjuk). Nagyobb gond, hogy többségük – tisztelet a kivételnek – nem ért ahhoz sem, amit végzett. Látok napi cirka hetven sajtóközleményt: normális ebből kb. hét, kiemelkedő egy. Mint kommunikációs szakember, az pl. milyen, hogy egy pr-os jóember naponta küld mailt “X dolgot csinál Báder Mária, az X-Faktor kiesett versenyzője” címmel?! Neki pl. nem tanították meg, hogy negatív üzenettel (kiesett) nem próbálunk meg eladni semmit? Én soha nem végeztem kommunikációt vagy médiatudományt, mégis rájöttem erre (is) józan paraszti ésszel. A többi hetven fiatal pr-os miért nem jön rá?

    Kedvelés

    1. az értékesítést (meg néha a pr-t is) sok helyen nem arra bízzák, aki ért hozzá, hanem arra, aki épp elvállalja @=S ugyanakkor akinek van értékesítői vénája, annak tökmind1 mit végzett, ellesz, mint hal a vízben. én sajnos már a gondolattól is hányingert kapok, h vkire rá kelljen sóznom vmit. hiába van aránylag nemkurvaszar üzleti érzékem, az eladósdi vhogy nem megy @=|

      Kedvelés

  3. Kedves cikkíró, aki reménybeli kommunikáció- és médiaszakértő!

    Utolsó mondatoddal egyértelműen elárulod, hogy publikációdnak egyetlen mozgatórugója van: a te (saját magad által) büfé-ruhatár végzettségű egyéniségednek is szüksége van arra, hogy legyen egy olyan csoport, amit lenézhet! Ez a sztereotip gondolkodás alapja…

    Egyébként szintén zenész vagyok, ugyanis én még a régi képzési rendszerben szereztem diplomát kommunikáció-művelődésszervező szakpáron. Képzeld, állásom is van! Mielőtt bárki kilogikázná, hogy wc-t pucolok vagy kávét főzök (holott ezek a tevékenységek sem lenézendők), elárulom, hogy idegenvezető vagyok.

    Kedvelés

    1. olyannyira nem nézem le a fölsorolt szakok egyikét sem, h megfelelő pénz- és időmennyiség esetén bármelyiket szívesen elvégezném. tanulni alapjában véve sosem haszontalan, csak hazánkban vmiért mintha a felsőoktatás meg a munkaerőpiac elfelejtene kommunikálni egymással.
      az idegenvezetés pedig olyan szakma, mint az újságírás: sokféle képzettség jó hozzá, de akár papír nélkül is végezhető. szóval sztem nem a diplomád egyenes következménye az, h dolgozol, hanem a körülményeké. (mi érdekel, hol keresnek munkatársat és milyen pozícióba stb.)

      Kedvelés

      1. na, azért a munkaerő-piaci szerkezet igényei és a felsőoktatás egy külön szakdolgozati téma, de akár phd disszertáció is lehetne. Röviden szólva: az elég biztosnak tűnik, hogy a munkaerőpiac által támasztott kereslet nincs összhangban az oktatás kínálatával. Tulajdonképpen csak feltételes módban: ha azt hallanám biztos információkból, hogy az ókori irodalom szakértőiből hiány van az országban, és elkezdeném kitanulni az ehhez kapcsolódó képzést, elvégezném még a kapcsolódó mesterképzést is (mondjuk mindez úgy 5 év), akkor sem biztos, hogy ennyi idő után még mindig a fent említett szakemberből lenne hiány.

        Továbbá igen, valóban nem csupán a diplomám egyenesági következménye az, hogy van munkám, de sok (sőt, nagyon sok esetben) nagyon jól jön mindaz, amit tanultam.

        Tudod mit? Maradjunk annyiban, hogy lehet fikázni mindenféle szakot, de igazából ennek csak akkor lenne (lehetne) jogosultsága, ha az adott, lebecsmérlését kifejező illető teljes rálátással rendelkezne azon képzésekkel kapcsolatosan, amelyeket leszól. Az ilyen “vélemények” kialakításában elsősorban az dominál, hogy az illető sok felszínes és félinformáció alapján, továbbá divatból (merthogy divat fikázni egyes képzéseket) leszól bizonyos szakokat. Ennek oka lehet az, hogy nincs diplomája, így az irígység szól belőle, de lehet az is az oka, hogy az illető csak meg akarja nyugtatni magát, hogy az ő választása, amit ő tanul, az teljesen oké. Tehát önigazolásra van szüksége.
        Ami még feltűnt, hogy te tulajdonképpen azt a képzést szólod le, amelyiken tanulsz. Ha elvégezted, és utána is ezt fogod terjeszteni, akkor csak lerontod a saját végzettséged értékét. Továbbá, ha így gondolkodsz, akkor minek vagy ott?!

        Bocs, hogy ilyen hosszúra sikeredett! Várom megtisztelő reflektálásodat!

        Kedvelés

        1. semmi gond, szeretem a hosszú hozzászólásokat @=) először is: imádom, amit tanulok, csak személyiségemből adódóan gyakran megpróbálok cinikus kívülállóként tekinteni magamra, vagy arra, amit éppen csinálok.
          ezt az írást könnyednek szántam, nem pedig lenézőnek, persze az értelmezés mindenkinek szíve joga. szeretek sztereotípiák között lavírozni, a kávéfőzés és a wc-pucolás negatív sarkítása inkább a büfészakosok rémálma, mintsem személy szerint az enyém – igaz, én sem ilyesmiről álmodom, de tudom, h hídaljától kezdve főnöki fotelig bárkinek bármit hozhat a sors (bár az esélyek korántsem ugyanazok). önigazolást amúgy egy jól sikerült vizsga után szoktam érezni, de természetesen az is jólesik, h ilyen sokan olvassák a kis hobbioldalam, és ilyen szép hosszú kommenteket írnak @=)
          a bolognai képzés meg épp azért lenne jó, ha kiforrottan működne itt, mert az alapszak után minden továbbtanulni vágyó választhatna 4-5 mesterképzésből, amelyek közül legalább eggyel sanszos a meló. de ettől még messze vagyunk.

          Kedvelés

  4. Egy picit akkor az önigazolásról: bővebben kifejtve itt leginkább a kognitív disszonancia csökkentésére irányuló tevékenységek összességére gondoltam. Nevezetesen arra, hogy a kognitív disszonancia az egymásnak ellentmondó tudattartalmak okozta feszültséget jelenti. Ennek csökkentésére, enyhítésére tett próba az önigazolásnak a következő formája: mondjuk egy (csak a példa kedvéért) mérnök hallgató azt hallja, hogy napjainkban már a mérnöki képzés is veszített varázsából, kereslet sincs rá túlzott mértékben. Ekkor belső feszültség keletkezik az egyénben, ennek enyhítése érdekében olyan infókat keres, amelyek azt igazolják, hogy az előbb említettek mégsem felelnek meg a valóságnak. Ezt nevezetesen abban találja meg, hogy elkezdi alázni például a kommunikáció-média szakos hallgatókat, mégpedig azért, mert azt hallja, hogy ezen végzettség iránt meg végképp nincs kereslet. Tulajdonképpen megnyugszik, mert úgy véli, hogy vannak, akik “alatta” vannak, és ő elvégre mégis egy mérnök lesz. Így csökkenti a saját belső feszültségét.
    Na, elég alaposan definiáltam és példával is illusztráltam a kognitív disszonanciát, valamint a csökkentésére irányuló módszereket. :)
    Egyébként meg szerintem bátran megegyezhetünk abban, hogy annak ellenére, hogy kellemesen elpolemizálgatunk a munkaerő-piaci kereslet és az oktatási kínálat ellentmondásairól, mégsem mi fogjuk ezt a témát megoldani:)

    Egyébként nagyszerű példája a “magyarázom a bizonyítványt” esetének az, hogy “személyiségemből adódóan gyakran megpróbálok cinikus kívülállóként tekinteni magamra, vagy arra, amit éppen csinálok”. :) Ezt természetesen nem sértésnek szántam, mindösszesen csak a “kidumálom magam” egyik jó példájának.
    Továbbá szerintem a könnyed és a kritikus fogalmak között van némi különbség, árnyalatnyi…

    Kedvelés

    1. azért írtam, h ez a poszt nálam a legkevésbé sem önigazoló, mert nem érzem magamat, vagy a meglévő és a leendő papíromat különbnek tőle. a cinizmust pedig a csattanó kapcsán hoztam föl, de ha te eldöntötted, h ez kidumálás, nem szándékozom megváltoztatni a véleményed, mert nem is tudnám @=)

      logikus az álláspontod az önigazolásról egyébként, akár igaz is lehetne rám. a kognitív disszonanciás értelmezés miatt pedig az elméletre kevésbé fogékonyak bizonyára akut agyfaszt kaptak @XD de bármennyire is meglepő, én intuitív módon vágtam bele az egész felsőoktatásba. ehhez van kedvem, ezt tanulom, ha tévút, na bumm. 23 leszek, mire elvégzem, manapság meg 30 évesek mondják lazán magukról, h főállású egyetemisták (én most sem, mert melózom mellette, de ez más kérdés).

      a munkaerőpiac – felsőoktatás ellentétet oké, h mi nem oldjuk meg, viszont azok sem törekednek rá, akik megtehetnék. másrészt minden módosításra vonatkozó javaslat hötösök / hökösök habzó szájjal tiltakozó álérdekképviseleti tevékenységébe ütközik, szóval ember legyen a talpán, aki itt kitalál vmi okosat és véghez is viszi…

      Kedvelés

  5. Akkor agyfaszt vagy agyfrászt?:) pedig még vissza is fogtam magam az okfejtésem kapcsán:)

    Egyébként meg az emberek többsége ragaszkodik a saját véleményéhez, ha már logikailag nem is, de érzelmileg még mindig. A “kidumálás” pedig csak egy megjegyzés volt, nem biztos, hogy így van, nem állítottam, hogy nekem van igazam. Nem szokásom:) A disputa természetes dolog:)

    Kedvelés

  6. Kedves Cikkíró!

    Hol tartasz a mester szintű kommunikáció és médiaszakértő képzésben? Lenne néhány konkrét kérdésem hozzád a képzéssel kapcsolatban, persze csak akkor, ha nem zavar.

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s