„Lőrincz Alexandra vagyok, Szandika, húszéves, Tökölről jöttem, és táncosnő vagyok.” Ismerős ez a mondat? Igen, a Való Világ negyedik szériájának szilikonmellű és fölpumpált ajkú üdvöskéjétől származik, aki szerintem úgy jó, ahogy van.

Első ránézésre ugyan torzzá teszi arcát a rajzolt szemöldök meg a virsliszáj, másodikra azonban a vak is látja: a csaj olyan jóban van saját magával, hogy csak na. Sugárzik az önbizalomtól, büszkén mutogatja szike szabta idomait, és bár a lányok elvileg hánynak tőle, a fiúk pedig egy pillantásra sem méltatják, mégis túlterhelte az RTL Klub szerverét a fürdéséről szóló videó. „Ilyen nincs” – gondoltam, amikor megláttam a nálam is fiatalabb hölgyemény smink nélküli ábrázatát, és egy plasztikázott negyvenes nézett vissza rám, vagyis a kukkoló kamerába. Aztán vetett egy kacér pillantást a tükörre, elvigyorodott, és tudtam, hogy olyasmit érez, amit én szökőévente egyszer szoktam. Teljes elégedettséget.

Sexy bitch? | Fotó: RTL Klub

Számára valószínűleg az önmegvalósítás magasiskolája, hogy saját ízlésére formálta a testét, jelentkezett egy valóságshowba, és provokatív megjelenésével gondoskodott a bekerülésről. Ki az, aki ne lenne kíváncsi egy ilyen jelenségre? „Én ugyan soha” – háborodhat föl a kedves olvasó, de két percen belül úgyis rákeres a szőkeség valamelyik pucérkodós jelenetére, mert hajtja a kíváncsiság. Rejtély, hogy Lőrincz kisasszony ösztönösen csinálta-e, vagy kitervelte az egészet, de tény, hogy egy ország tanulta meg egyik napról a másikra a nevét. Ezzel szemben mi, klubhálósok mit művelünk? Agyalunk, írunk, elmélkedünk, vitatkozunk, és keressük a nagy dobás lehetőségét.

Lennél Alekosz helyében? | Fotó: RTL Klub

Szandika hamar megtalálta, csak rajta múlik, tudja-e kamatoztatni az ismertségét. Simán el tudom képzelni tévés műsorvezetőként, miközben kommunikáció szakosok ezrei álmodnak a reflektorfényről, viszont ők másként várják a kamera elé jutást. A csatornáknak, persze, nem az elmélettel telepakolt fejű, fiatal értelmiségiek kellenek, vagy ha mégis, akkor is legföljebb egy kis ingyen munkára tűrik meg őket. A szandikaféle celebek azonban többnyire garantálják a nézettséget. Mert a nagy dobáshoz nem feltétlenül kell magasröptű agymunka, elég egy jó ötlet, valami szokatlannal fűszerezve.

Nem volt ő mindig szokatlan. | Fotó: xn--valvilg-mwa2n.com

A szombati klubhálós összejövetelről egyébként lemaradtam, mert iskolában voltam, úgyhogy ütős haditerv híján egyelőre a váltótársam, Nagy Zsófi által megfogalmazott kérdésekre válaszolnék. A majdani diákportálon igenis moderáljuk a kommenteket, de csak a trágárokat. A szólásszabadság kétélű fegyver, és sajnos nem jutott mindenkinek annyi sütnivaló, hogy értelmesen meg tudja fogalmazni a mondanivalóját, ezért ahol fórumot biztosítunk, ott felügyeletet is kell. A szerzőkkel ne közöljük, hogy témájuk gyengécske – hú, hogy jövök én egyáltalán a minősítéshez? -, ugyanakkor bizonyos szint alatti írásokat ne publikáljunk.

A diákokat pedig egyértelműen az intézményeken keresztül kell megközelíteni, hátha egy-két tanár kötelezővé teszi az ottani írogatást, könnyű jegyszerzési lehetőséget és biztos gyakorlatot nyújtva hallgatóinak. A baj csak az, hogy a médiamunkás-palántáknak még így sincs esélyük fölvenni a látogatottsági versenyt Szandika kebleivel. De legalább nem kell megmutatniuk a sajátjukat azért, hogy szerepeljen a nevük valahol.