Tényleg megerőszakolták Natascha Kampusch-t?

Az egész világ erre volt kíváncsi, miután az osztrák lány kiszabadult 3096 napig tartó fogságából. Az áldozat nemrég megjelent könyvéből megtudhatjuk, milyenek voltak az öt négyzetméteres cellában töltött évek, sőt, a fejezetek végén lévő kód segítségével ezzel kapcsolatos tartalmakat tölthetünk le a mobilunkra. Hát nem csodás a kereskedelem?

A szolgáltatás szerencsére nem emeltdíjas, így mindössze egy SMS meg némi internetes adatforgalom áráért magunkévá tehetjük a szörnyű képeket, hangfelvételeket és videókat. Akár autogramkártyát is kérhetünk Nataschától, aki a népítélet ellenére egy kicsit sem Stockholm-szindrómás, ráadásul azonnal elkezdte az önálló, szabad életet, amint lehetett. Rögtön tudta, hogy mindenkit érdekelni fog a sztorija: már akkor el akart bújni a vakuk elől, amikor első perceit töltötte Wolfgang Priklopil felügyelete nélkül, és hallgatásra kérte azt a rendőrnőt, akinek először mesélte el fogságának történetét. Az első képek, az első szavak, az első interjú – mind milliókat ért.

Már van oka a mosolyra. | Fotó: timesofmalta.com

A szőke tininek tehát nyolc és fél évig nem volt semmije: nemhogy pénze, de élete és neve sem. A média működési mechanizmusának köszönhetően pedig celeb lett belőle. Hogy mennyi a pénze, azt ugyan nem tudom, de milliárdokat sem sajnálnék tőle. Inkább csodálom a leleményességéért. Valószínűleg kész menedzsment verbuválódott mögé. A kezdeti lelkes támogatókat, akik az éhezés miatt madárcsontúvá cseperedett fiatal két szép szeméért nyújtottak segítséget, fölváltották a profi, ingyen még véletlenül sem dolgozó szakemberek.

A nép meg imádta dajkálni az áldozatot, pincsikutyává degradálva őt, és szidni a beteg elméjű, agresszív természetű emberrablót. Natascha volt a fehér, Priklopil a fekete. Nataschának járt keresztnév és törődés, a csaj szabadulásának napján öngyilkos Priklopil hamvain pedig legszívesebben örömtáncot lejtett volna a társadalom.

Az emberek szeretik a tündérmeséket, ahol a jó győzedelmeskedik a rossz fölött, utóbbi meg elnyeri méltó büntetését. De a 3096 nap című könyvből kiderül az a fajta illetlenség, amin Ausztria népe és a világsajtó is kiakadt. Az áldozat szerint ugyanis a tettes nem maradéktalanul romlott, van pozitív oldala is. Igaz, hogy Wolfgang ütötte, verte, rugdosta, lekopaszította, félmeztelenül dolgoztatta, és éheztette, magyarán rabszolgasorban tartotta őt.

Miként az is vitathatatlan, hogy a bezártság, a pszichés korlátok fölépítése az akkor még gyermeki lélekben ezerszer durvább nyomot hagyott mindenféle testi kínzásnál. Natascha úgy tudta, szülei nem keresik őt, senki sem kíváncsi rá, ezért a rabság utolsó szakaszában történt közös, nyilvános bevásárlásokon és sítúrán nem mert segítséget kérni senkitől. Hiszen mi értelme volna?

Öt négyzetméternyi élet. | Fotó: Daily Mail

„Megmentettelek, jót tettem veled, ezért hálásnak kell lenned” – mondta a kötetben mindvégig „tettesként” említett férfi, és bár lány mindvégig tisztában volt a bűncselekmény tényével, kénytelen volt a lehetőségeihez mérten otthonossá tenni a paranoiás pasas világát. Egy olyan fazonét, akinek esélye sem volt normális párkapcsolatra, ezért inkább teremteni akart magának egy nőt. Elrabolt egy kölyköt, megpróbálta elvenni az identitását, és újat rajzolni neki. Priklopil arról álmodott, hogy ha majd egyszer tökéletesen megbízhat Nataschában, és nem kell felügyelnie minden lépését, akkor úgy élhetnek, mint egy házaspár.

Volt benne tehát valami elképesztően normális, valami „fehér”, amit a lehető legkevésbé normális módon akart kiteljesíteni. Natascha „feketesége” pedig abban áll, hogy nem lett belőle megtört áldozat, mindvégig hű maradt önmagához. Nem volt hajlandó mesternek szólítani az elmebeteget, nem térdelt le elé, sőt, arra is akadt példa, hogy visszaütött. Igaz, nem sok esélye volt a férfi ellen, hiszen éhsége sokszor a hallucinációkig fajult, így gyenge volt, mint a harmat.

A legkényesebb, szexet taglaló fejezet viszont sokak bánatára nem született meg. „A tettes sok tekintetben egy vadállat volt, de ebben nem” – írta szűkszavúan a lány, kérve, hogy legalább magánéletének utolsó morzsáját hagyja érintetlenül a sajtó. A kérdés tehát nyitott maradt, a válasz pedig számomra egyértelmű. Hogy mi az, a könyv elolvasása után ki-ki eldöntheti maga.

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s