Azt a mindenségit, fejtörős feladatot kaptam Melcsitől. Karácsonyi kívánságlistát kell közzétennem, majd továbbpasszolnom a labdát hét másik bloggernek. Az ötlet aranyos, és nem vagyok semmi jónak az elrontója, tehát íme!

Nálam az a bizonyos lista, amit a többiek olyan szépen összeszednek, úgy szokott kinézni, hogy „bármilyen kozmetikum, bármilyen ruhadarab, bármilyen édesség”. Akiktől ajándékot kapok, tudják, milyen a bőrtípusom, milyen illatokat szeretek, milyen sminkcuccaim vannak, és milyeneket szeretnék. Mondjuk ez utóbbit illetően talán már anyukám sincs képben, szegény hülyének nézett kábé a huszadik szájfesték után, ergo az a legegyszerűbb, ha jól rábökök néhány termékre valamelyik kozmetikai üzletlánc katalógusában. És a bökdöséshez kiválóan értek, mert a drogériák nyolcvan százalékát legszívesebben azonnal magamévá tenném.

Szááájlent náájt, hoooli nááájt... ♪

Cuccok terén sem bonyolultabb a helyzet. Példának okáért ki merem jelenteni, hogy a Nyújorker összes emmes méretű felsőjét sunáznám. Oké, talán akad egy-két perverz kivétel, szőrös nyakkal, nejlonszatyorszerű anyaggal vagy buzirózsaszín árnyalattal, de ez azért a masszív kisebbséghez tartozik, hála az égnek. Egyébként itt és most szeretném eloszlatni azt a tévhitet, hogy boltok tekintetében deprivált helyen élő, falusi kislány volnék. Nyíregyházán vagy Debrecenben ugyanis bármelyik magazinos divatanyag alján szereplő márkát megtalálom.

A saját kategóriámban legalábbis biztosan, mert a százezres táskákon mindig is röhögtem. Azt az elvet vallom, hogy ami nem lehet az enyém, vagy racionális megfontolásból úgy döntök: nem akarom, hogy az enyém legyen, arra inkább egy pillantást sem vetek, így hát gyakran észre sem veszem az ilyen puccos kirakatokat. Ez a védekező reflex még a zsebpénzes korszakomból ered, és szépen megvéd attól, hogy elcsesszem a kis fizetésem, amihez tizennyolc éves korom óta van szerencsém.

Az édességen igazán nincs mit magyarázni, az ülepméretemen is látható, hogy egy Gombóc Artúr veszett el bennem, csak a kakaós bevonómasszától, vagy mi a frásztól kapok hányingert.

Ami új, hogy idén bekerült a „bármilyen könyv” is a nem túl specifikus listám aljára – ki tudja, talán kezdek felnőni? A felnövéstől egyelőre azonban mentsen meg a jóisten, szóval rögtön át is evickélek a képzelet ingoványos talajára.

Ááá, borogassatok... | Fotó: kocka.puruttya.hu

Ha tehát a Bébi Dzsízösz vagy az öreg Santa tényleg bármit hozhatna, akkor kérnék tőle egy teljes munkaidős állást, amit szívvel-lélekkel tudok csinálni. Nem álmodom megafizetésről és bőrfotelről, csupán írogatásról, szerkesztgetésről, médiamunkáskodásról. Mivel az állásportálokon az érintett kategória többnyire értékesítői pozíciókból áll, és ehhez a legkevesebb affinitásom sincs, ezért fordulnék Jézuskához vagy Mikihez. Az első gondolatom egyébként az volt, hogy egy saját autóért pitiznék, lehetőleg biztosítás- és üzemanyagutalvánnyal, mert rettentően, mocskosul és leírhatatlanul gyűlölök tömegközlekedéssel egyetemre menni.

Vállalom a finnyáspicsa bélyeget, meg mindent, ami az előbbi, gyarló kijelentésemért jár. De sajnálom, minden egyes alkalommal összerezzenek, ha hozzáérek a vonat rozsdás akármijéhez, vagy ha megcsapja az orromat az éltes bőrülés bűze. Arról nem is beszélve, hogy a busz – vonat – villamos kombóval két óra alatt teszem meg azt a nevetséges ötven kilométert. Szóval majdnem bármit (kurvának egyelőre nem állok, sorry) hajlandó lennék megtenni, hogy ez a helyzet négy kerékre normalizálódjon, de legszívesebben dolgoznék érte.


Ez a játék:

1. Add tovább a listaírós feladatot további hét bloggernek.
2. Linkeld be őket.
3. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.
4. Írd meg a karácsonyi kívánságlistádat.
5. Küldd el a listát a Karácsonyi ajándéklistára azaz a radmila.morgan kukac gmail.com címre.
6. Szurkolj, hogy teljesüljenek a kívánságaid.
7. Legyen boldog karácsonyod @=)


Nekik linkeltem be (ajjaj, akiket olvasok, közülük a legtöbb már mástól megkapta):

1. Sabysync
2. Croupier
3. 4tissimo
4. Sminkes Zsuzsi
5. Sminkes Zsófi
6. Sminkes Timi
7. Debi Zsuzsi