Karácsonyi kívánságlistás cukiság

Azt a mindenségit, fejtörős feladatot kaptam Melcsitől. Karácsonyi kívánságlistát kell közzétennem, majd továbbpasszolnom a labdát hét másik bloggernek. Az ötlet aranyos, és nem vagyok semmi jónak az elrontója, tehát íme!

Nálam az a bizonyos lista, amit a többiek olyan szépen összeszednek, úgy szokott kinézni, hogy „bármilyen kozmetikum, bármilyen ruhadarab, bármilyen édesség”. Akiktől ajándékot kapok, tudják, milyen a bőrtípusom, milyen illatokat szeretek, milyen sminkcuccaim vannak, és milyeneket szeretnék. Mondjuk ez utóbbit illetően talán már anyukám sincs képben, szegény hülyének nézett kábé a huszadik szájfesték után, ergo az a legegyszerűbb, ha jól rábökök néhány termékre valamelyik kozmetikai üzletlánc katalógusában. És a bökdöséshez kiválóan értek, mert a drogériák nyolcvan százalékát legszívesebben azonnal magamévá tenném.

Szááájlent náájt, hoooli nááájt... ♪

Cuccok terén sem bonyolultabb a helyzet. Példának okáért ki merem jelenteni, hogy a Nyújorker összes emmes méretű felsőjét sunáznám. Oké, talán akad egy-két perverz kivétel, szőrös nyakkal, nejlonszatyorszerű anyaggal vagy buzirózsaszín árnyalattal, de ez azért a masszív kisebbséghez tartozik, hála az égnek. Egyébként itt és most szeretném eloszlatni azt a tévhitet, hogy boltok tekintetében deprivált helyen élő, falusi kislány volnék. Nyíregyházán vagy Debrecenben ugyanis bármelyik magazinos divatanyag alján szereplő márkát megtalálom.

A saját kategóriámban legalábbis biztosan, mert a százezres táskákon mindig is röhögtem. Azt az elvet vallom, hogy ami nem lehet az enyém, vagy racionális megfontolásból úgy döntök: nem akarom, hogy az enyém legyen, arra inkább egy pillantást sem vetek, így hát gyakran észre sem veszem az ilyen puccos kirakatokat. Ez a védekező reflex még a zsebpénzes korszakomból ered, és szépen megvéd attól, hogy elcsesszem a kis fizetésem, amihez tizennyolc éves korom óta van szerencsém.

Az édességen igazán nincs mit magyarázni, az ülepméretemen is látható, hogy egy Gombóc Artúr veszett el bennem, csak a kakaós bevonómasszától, vagy mi a frásztól kapok hányingert.

Ami új, hogy idén bekerült a „bármilyen könyv” is a nem túl specifikus listám aljára – ki tudja, talán kezdek felnőni? A felnövéstől egyelőre azonban mentsen meg a jóisten, szóval rögtön át is evickélek a képzelet ingoványos talajára.

Ááá, borogassatok... | Fotó: kocka.puruttya.hu

Ha tehát a Bébi Dzsízösz vagy az öreg Santa tényleg bármit hozhatna, akkor kérnék tőle egy teljes munkaidős állást, amit szívvel-lélekkel tudok csinálni. Nem álmodom megafizetésről és bőrfotelről, csupán írogatásról, szerkesztgetésről, médiamunkáskodásról. Mivel az állásportálokon az érintett kategória többnyire értékesítői pozíciókból áll, és ehhez a legkevesebb affinitásom sincs, ezért fordulnék Jézuskához vagy Mikihez. Az első gondolatom egyébként az volt, hogy egy saját autóért pitiznék, lehetőleg biztosítás- és üzemanyagutalvánnyal, mert rettentően, mocskosul és leírhatatlanul gyűlölök tömegközlekedéssel egyetemre menni.

Vállalom a finnyáspicsa bélyeget, meg mindent, ami az előbbi, gyarló kijelentésemért jár. De sajnálom, minden egyes alkalommal összerezzenek, ha hozzáérek a vonat rozsdás akármijéhez, vagy ha megcsapja az orromat az éltes bőrülés bűze. Arról nem is beszélve, hogy a busz – vonat – villamos kombóval két óra alatt teszem meg azt a nevetséges ötven kilométert. Szóval majdnem bármit (kurvának egyelőre nem állok, sorry) hajlandó lennék megtenni, hogy ez a helyzet négy kerékre normalizálódjon, de legszívesebben dolgoznék érte.


Ez a játék:

1. Add tovább a listaírós feladatot további hét bloggernek.
2. Linkeld be őket.
3. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.
4. Írd meg a karácsonyi kívánságlistádat.
5. Küldd el a listát a Karácsonyi ajándéklistára azaz a radmila.morgan kukac gmail.com címre.
6. Szurkolj, hogy teljesüljenek a kívánságaid.
7. Legyen boldog karácsonyod @=)


Nekik linkeltem be (ajjaj, akiket olvasok, közülük a legtöbb már mástól megkapta):

1. Sabysync
2. Croupier
3. 4tissimo
4. Sminkes Zsuzsi
5. Sminkes Zsófi
6. Sminkes Timi
7. Debi Zsuzsi

4 Comments

  1. Bocs Tempty ne haragudj, de nincs az az isten, hogy én ebben részt vegyek. két okból
    1. Fortuna engem nem nagyon csipáz, szóval lehetetlen, hogy az én homlokomra lehelje, kegyes csókját.
    2. Nem vagyok híve a karácsonyi ajándékozásnak.
    sry

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s