Ki vesz magához intézeti pulyát?

A nevelőintézeti fiatalok sanyarú sorsától hangos a diákblog váltótársam, Nagy Zsófi jóvoltából. De mi a helyzet azokkal, akiknek vannak szülei, mégis kilátástalan az életük?

„Az anyja többmilliós hitelt vetetett föl vele, ennivalóra sincs pénze… mi dobtuk össze a kötelező terepgyakorlatára, és viszünk neki kaját is” – mesélte az egyik barátnőm a főiskolai csoporttársáról. A lányka bukdácsol, ki tudja, hány évet kell még a padban töltenie, már ha lediplomázik egyáltalán. Ráadásul olyan szakot választott, amellyel a munkaerőpiac még nem tud mit kezdeni.

"Kérem, kapcsojja' ki!" | Fotó: EPA

„Úristen, miért nem adták örökbe?” – kérdeztem döbbenten, de a válasz hallatán földbe gyökerezett a lábam. „Az árvaházból hozta ki egy roma nő, és az ő igazi családjára kell a rengeteg kölcsön.” Én, naiv állatka, azt hittem eddig, hogy intézeti pulyát azok vesznek magukhoz, akikben túlcsordul a szeretet, esetleg nem adatik meg nekik a saját csemete. Meg sem fordult a fejemben, hogy egy nincstelen árvát is ki lehet semmizni anyagilag és érzelmileg.

Sajnáljuk azokat, akinek sosem adatott meg az otthon melege, benne szeretettel, törődéssel és egészséges családmodellel. Ők pedig utálják a sajnálatunkat, rosszabb esetben utálják a világot, és minimális esélyük van a normális felnőttlétre. De legalább van valamennyi, még ha a lottó ötösnél is kevesebb. Az adósságok terhe alatt görnyedező lány azonban nem bújhat el a pénzintézetek, később pedig a behajtók elől. Elképzelni is rossz, hogy milyen lelki terror közepette vette rá nevelőanyja a papírok aláírására.

A legutóbbi, százezres nagyságrendű diákhitel-összeg a dolgozni nem akaró, fővárosi rokonok lakbérére ment, akiknek heteken belül utánpótlásra lesz szükségük. Nemet mondani nem lehet, elmenekülni pedig nem érdemes. Egy másik országban, hamis iratokkal, új személyazonossággal talán sikerülhetne, de ehhez honnan is lenne elég bátorsága? A csaj tehát minden áldott nap ott ül az iskolában, próbál teljesíteni a számonkéréseken, és elhiteti magával, hogy diplomásként olyan állása lesz, amellyel apránként törlesztheti a törleszthetetlent.

Vajon hány sorstársa élhet az országban? Hányan lehetnek azok, akiknek az otthontalanságnál is rosszabb otthon jutott? És hányan, akikkel a saját biológiai szülei bánnak hasonlóan?

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s