Lefikázhatjuk-e egy cikkben a tanárt?

A nyilvánosság előtt, cikkben beszólni egy olyan tanárnak, aki éppen tanít minket… Nos, nem éppen szerencsés dolog. Most valaki mégis leplezetlen őszinteséggel vallott a Klubhálón a Nyíregyházi Főiskola bulvárújságírás gyakorlatáról.

P. Jakab Tünde, a harmincas családanya tiniket meghazudtoló hévvel feszült a Bulváros ellen, és ezért minden tiszteletem az övé. Igaz, nem nevezte nevén a könnyed írásokat közlő portált, mégis olyan, mintha „tehénből jövő, fehér színű italt” emlegetett volna: mindenki tudja, miről van szó. A téma komolyságát jelzi, hogy Zöldi László tőle szokatlan módon már aznap reagált rá. Míg Tünde értelmetlennek látja a heti három celebesszexes-életmódos szöveg futószalagszerű gyártását, Zöldi tanár úr hozzáteszi, hogy ez is a zsurnalizmus egy fajtája, amit érdemes elsajátítani.

(Leendő) értelmiségiek vs. feszes cicik.

A kommunikáció szak tanterve képlékeny, ezért talán érdekes lehet a mostani végzősök számára, hogy nekem egy év kötelező klubhálós gyakorlat és ugyanennyi bulvárosos jutott. Eleinte eszembe sem jutott kiakadni emiatt, hiszen írni jó, ráadásul minél több műfajban kipróbálhatom magam, annál jobb. Két hónapnyi muszáj-cikkezés után azonban az én fejem is belilult tavaly, mert nem értettem, miért kell szégyellnivaló tartalomhoz adni a nevem. „Hát legközelebb írd meg úgy, hogy ne legyen szégyellnivaló” – billentett fenékbe a maximalista énem, és onnantól kezdve ehhez tartottam magam.

Próbáltam hárítani az igényesen kivitelezhetetlen témákat, de ma már tudom, hogy ez álszent magatartás volt, mivel a Kiszel Tünde meztelen képéről szóló három bekezdés eddig a legnagyobb sikerű cikkem. Amit valószínűleg el sem olvasott senki, mert a jó nép leragad a fotónál: a vizuális tartalom ma már letarolja a karaktereket, erről szólt váltótársam, Nagy Zsófi tegnapi jegyzete is. Sikeren egyébként látogatottságot értek. Ez a könnyen mérhető adat azonban kétélű fegyver, mert egyértelműen kijelenti, hogy P. Jakab Tünde Kállósemjénről szóló, bármilyen mélyen szántó riportja nyúlfarok egy Liptai Claudia szexuális életét tárgyaló, sebtében összeollózott szösszenethez képest.

A bulvár tehát önmagában jó, az ingyenmunkásokból élő portál ötlete azonban már kevésbé. Igaz, ha cégvezető volnék, én is kapnék a gyakorlatért kiáltó hallgatók nyújtotta alkalmon. Amíg viszont a hímtag túlsó felén tanyázom munkaerőpiacilag, szeretek fölháborodni a kizsákmányolás ezen formáján. Ám objektív mércével mérve is akad itt probléma, méghozzá elég nagy: a bulvárosos cikkek semmilyen ellenőrzésen nem mennek keresztül, és tucatszámra fordulnak elő bennük helyesírási malőrök. A szerkesztőktől el lehetne várni egy villámgyors átfutást a közlés előtt, a főiskolásoktól meg azt, hogy ne vétsenek olyan hibákat, amilyenekért egy felső tagozatosokhoz szokott magyartanár is pofán röhögné őket.

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s