Van, amit nem szabad leírni?

A pofátlanul beszólogató, névtelen kommentelőket számtalanszor szidtam. Egészen addig, amíg hozzájuk nem szoktam. Az internetes lét természetes velejárói, és uram bocsá’, még az is előfordulhat, hogy igazuk van.

A névvel és arccal ellátott hozzászólásokat azonban nem mindig ilyen könnyű megemészteni. Különösen akkor, ha például a szüleim koppintanak a fejemre, hogy ezt meg azt nem kellett volna leírnom.

Veszélyes vizek.

Nagy Zsófi a magyarok szájában turkált tegnap, kedvezőtlen képet festve a fogsorukról. A rohadó rágószervek témája első hallásra szalonképtelennek tűnik, mégsem hiszem, hogy váltótársam emiatt dorgálásban részesült volna otthon. Remélem, nem vágja a fejemhez a billentyűzetét, ha elárulom: „Van-e fontosabb a szexnél?” című írása nem aratott osztatlan sikert őseinek körében.

Én pedig egy politikai témájú cikkel húztam ki a gyufát, de akkor nagyon. A Sólyom László és Schmitt Pál közötti hatalomcserét ábrázoltam egy káromkodós-alsógatyás hasonlaton keresztül, és jutalmul még vacsora közben is a „Megőrültél, hogy közjogi méltóságokat gyalázol?” kezdetű hegyi beszédre voltam kárhoztatva.

Nem kellek majd sehova újságírónak, legalább alapvető tiszteletet kellene tanúsítanom a politikusok mint emberek iránt, satöbbi. Ezek voltak a kiakadás legfőbb érvei, tehát szó sincs arról, hogy beletapostam volna felmenőim ideológiájába. Egyszerűen féltettek, mert olyasmit írtam, amit szerintük nem lett volna szabad.

Azóta is fölszisszennek minden jobbikos és cigányos témájú cikknél. Legutóbb pedig megdöbbentem, hogy egyszeri, kétperces leordításban részesültem a „Ments meg, Viktor!”-hoz készült illusztrációs fotóért, amelyen a miniszterelnök úr látható Superman-jelmezben.

Jár-e majd a vörös szőnyeg? | Fotó: Index

Az egészben az a legérdekesebb: meg sem fordult a fejemben, hogy valamit nem szabad szavakba vagy képekbe önteni. Bezzeg a véleményüket egyébként bármikor bátran vállaló szüleim korlátokat látnak, többet is, ráadásul szögesdrótosat. Vajon miért? És kinek van igaza?

Egyszer azt hallottam, hogy az Egyesült Államokban igazán stabil lábakon áll a demokrácia, mert akárki szidhatja a Mr. President-et a Central Park kellős közepén kiabálva, következmények nélkül. Persze, azt nem definiálta senki, hogy mi számít következménynek. Néhány csúnya nézés? Vagy munkahelyi gondok? Esetleg ha elvisz egy nagy fekete autó?

De mindegy is, hogy mi történik a lehetőségek országában. A tengeren innen ugyanis még nem sikerült kiheverni a nagy fekete autók kínzó emlékét.

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s