Véres mese vegetáriánus vámpírokkal

„Fúj, én meg nem nézem azt a fost” – méltatlankodtam, amikor valaki hozzám akart vágni egy mozijegyet a Napfogyatkozásra, az Alkonyat-sorozat harmadik megfilmesített részére.

Hánytam az egész vámpírőrülettől, a jegypénztárak előtt ezrével sátorozó mániákus külföldiektől, és a világ legszexisebbjének választott, ám jóindulattal is inkább csak „érdekes arcú” Robert Pattinsontól. Aztán merő kíváncsiságból mégis odakeveredtem a vászon elé.

Fotó: imdb.com

Eleinte átlag ötpercenként agyon akartam csapni a bennfentes poénokon bután vihogó tiniket. Az említett színész által alakított Edward egyet vigyorgott, mire több száz csaj orgazmus közeli hangokat hallatott, én meg fuldokoltam a röhögéstől. A velem szolidaritást vállaló barátnőm szeme pedig az első látásra rossz oldalon álló fiú izmos hasán akadt meg, úgyhogy a kezdeti feszültséget hamar felváltotta a gagyi, de vicces hozzáállás.

„Nem tudom, mit eszik ezen a sok nyomi” – motyogtam kifelé jövet, beleütközve egy csapatnyi, Pattinson-poszter előtt nyálcsorgató lánykába. Egynek elment, nem tűnt rosszabbnak az átlagosan vígjátékoknál, ráadásul még néhányszor gondolkodnom is kellett közben, hogy mi a fenét látok éppen. De arra sem volt elég, hogy érdekeljen az előző rész, vagy éppen a következő. Egy zene megtetszett belőle, fejbeni följegyzést készítettem a letöltésére, és ennyi, végeztem az egész vámpíros-vérfarkasos hóbelevanccal.

Kisvártatva azonban eszembe ötlött a kérdés, vajon milyen könyvből tudták összehozni ezt a százhuszonvalahány perc alatt is kusza, ide-oda ugráló filmet. „Még hosszabb és még kuszább könyvből” – válaszolt habozás nélkül a cinikus énem, és hittem neki. Egészen addig, amíg egy hónap múlva rám nem jött az agybaj, hogy muszáj valamit angolul olvasnom, különben elfelejtem a nyelvet. Mi legyen az?

A bestseller lista első négy tagját alkotó „Twilight saga” vigyorgott képembe a monitorról. „Na ne!” – kattintottam másmerre, de valahogy mindig ugyanott kötöttem ki. Semmi egyéb nem tűnt érdekesnek hirtelenjében, tehát az első két kötet a virtuális kosárban landolt. Azért kettő, mert ha a nyitó rész borzasztó, hátha kellemesebb a következő.

Nálam az elsőnek a borítóján nem alma van, hanem Robi barátunk, ehhe.

Ritkán vagyok derűlátó, de akkor nagyon. A csomag egy hét múlva megérkezett, majd dupla annyit pihent az ajtó mögötti puffon. Sosem volt elég időm és energiám, hogy belefogjak. Majd egy augusztusi délutánon nagy levegőt vettem, és lehasaltam az ágyra az Alkonyat címet viselő első kötet társaságában. A következő emlék, hogy sötét van, alig látom a betűket, és nagyon fáj a hátam. Fogalmam sincs utólag, hány óra telt el, de öt biztosan. Mi történt? Miért ragadott magával ez a marhaság? Miközben a miérteken töprengtem, odasomfordáltam a számítógép elé, és megrendeltem a túlvilági, mégis evilági tetralógia másik két részét.

Mivel szüleim, továbbá háziállataim szerencséjére vér helyett továbbra is normális kaját óhajtott a gyomrom, gyorsan letudtam a vacsorát. És egy egészségesebb, fotelbéli testhelyzetben folytattam az áldozást a tömegkultúra oltárán. A negyedik kötet után hiányérzetem támadt. Hozzászoktam, hogy folytatásos varázslat vár rám a polcon. Ha félórám volt rá, annyit kaptam, ha fél napom, akkor meg jókora adag járt belőle. Most viszont vége, de akkor kezdődik elölről, amikor akarom.

Fotó: imdb.com

A helyzet az, hogy akarni fogom. Mert sikerült Edward Cullent elvonatkoztatnom Robert Pattinsontól, az érdekes könyvet a bugyuta mozitól, a romantikust a nyálastól, az egyénit a tömegestől. Amíg olvastam, csak az enyém volt az egész történet, és egyáltalán nem zavart, hogy a filmbemutatók előtt utcai kempingpartit rendező rajongók ugyanígy éreznek. Az oldalak föltartóztathatatlan zabálása közben nem érdekelt, melyik mondat lehet magyarul csöpögős, mert az angol olyan letisztult és elegáns, hogy még azt is hipp-hopp meg lehet fogalmazni vele, amire édes anyanyelvünk nyakatekert megoldásokat kínál.

Ám sebtében született rajongásom ide vagy oda, ezentúl sem leszek Pattinson-plakát előtt hajnalhasadtáig sóhajtozó csajbanda tagja. Az én képzeletbeli Edwardommal nem ér föl holmi hollywoodi ficsúr.

2 Comments

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s