„Hősi halott Photoshop verseny” zajlik az internet egyik eldugottként bélyegzett, ám egyre népszerűbb szegletében. A celebek tömkelegét padlóra küldő oldalon ezúttal nem Hajdú Péter arcát láthatjuk anális szexjelenetekbe montírozva, hanem Pappné Ábrahám Juditot, az augusztus végén Afganisztánban agyonlőtt katonát Rambóként pózolva.

A sokat látott kommentelők kiakadtak, az ominózus bejegyzést elkövető Puruttya-blogger pedig szokatlan módon hosszadalmas magyarázkodásra adta a fejét, noha semmi olyat nem követett el, amiért váltótársam, Nagy Zsófi tegnapi írása szerint megtorlás járna. Nem lopott, nem csalt, nem garázdálkodott.

Kinek vicces, kinek nem. | Fotó: Puruttya

Az érdeklődők kedvéért megjegyzem, hogy a megmérettetésre jelen pillanatban is lehet nevezni. A posztumusz hadnagy iwiwes profilját egyébként törölték, így szaftos családi fotókat nem szerezhetnek egykönnyen a vállalkozó szelleműek, a Google azonban örömmel hozzájuk vág egy-két jobb minőségű portrét. Aztán jöhetnek az újabb moziposzterek, filmjelenetek, képregények a hősi halott főszereplésével. Vagy akár pornó is, ha akad piszkosabb fantáziájú jelentkező.

A feladat, hogy minél viccesebb, elképesztőbb és polgárpukkasztóbb alkotások lássanak monitorvilágot a harminckét évesen elhunyt asszony arcával. Az ilyen versenyek eddig humorosak voltak, és jobbára csak az „áldozatok” tiltakoztak ellenük – már ha tudtak róla egyáltalán. A „Cirmi” névre keresztelt döglött macska például biztosan nem emelt kifogást tetemének ilyen jellegű meggyalázása ellen. Mint ahogy Kozsó sem sírta tele a párnáját ama fotó miatt, amelyen épp szegény Cirmi fenekét nyalja tisztára. Az anonim netezők a képernyő jótékony takarásában bármin és bármikor képesek röhögni, beleértve engem is.

Mmmm... fincsi! | Fotó: Puruttya

Na jó, a fogyatékosok blamálásánál rendszerint betelik a poharam, de néhány nap múlva kiöntöm belőle a vizet, és merő kíváncsiságból ismét visszakattintok a szennyoldalnak titulált online templomok valamelyikére. Pappné Ábrahám Judit kiröhögtetése nálam kevés volt ahhoz, hogy azt a bizonyos utolsó cseppet jelentse, mégis elgondolkodtatott.

Oké, „jó pénzért ment Afganisztánba”, és „benne volt a pakliban, hogy pofán lövik”. Meg tiszta a sor, hogy nem Magyarországot védte, hanem elvállalt egy kockázatos munkát, amire hatalmas a túljelentkezés. Szóval a „hősi” jelzőn mosolyoghat, akinek úgy tartja kedve. Viszont az Istenért, egy halottról beszélünk, akinek volt élete, családja, munkája, kutyája, macskája, múltja, tervei meg ilyesmik. Tehát mégsem illendő közröhej tárgyává tenni.

De ugyanazok az emberek, akik képesek más elhunytakon, morbid fotókon, testi és értelmi fogyatékosokon önfeledten kacagni, miért tartják túlzásnak éppen ezt a versenyt? Hiszen az összecsapás indulók hiányában megfeneklett: e sorok születéséig a kutya sem jelentkezett rá, holott majdnem két hét telt el a meghirdetés óta. Úgy látszik, hazánk polgárai a nemzeti érzés tiprásakor képesek alaposan megpukkadni.