Iskola a síron túl is

Az abortuszmaradványokat nevelő célzattal is föl lehet használni – tudtuk meg Nagy Zsófi tegnapi írásából, amelyben a szertelen kamaszokat terelgető sokkterápiás kiállításról számolt be. A tinédzserek mihasznasága örök téma, csakúgy, mint az iskolakezdés.

A legkisebbek már túl vannak az udvaron recsegő hangszórókból áradó „De nehéz az iskolatáska…” refrénű örökzöldön, sőt, az első tanítási napokon is. Már tudják, hogy kora reggeltől késő délutánig valami szabadságvesztéshez hasonló dolog vár rájuk.

Aki nem tanul, annak leég az arca.

Az alagút hosszú, és messze még a végét jelző fény, hiszen tizenkét évig szükséges bandukolni benne. A nagyobbaknak pedig egyelőre várniuk kell, mert a felsőoktatás ad egy szusszanásnyi időt az őszi hajrá előtt, és egyes intézmények jótékonyan szemet hunynak a decemberben először beesők fölött is. De az iskolakezdés komoly ügy, mondja a média. Újra meg újra előkerül, hogy milyen drágák a tankönyvek, milyen pocsékra sikerültek a tantervek, és milyen keveset keresnek a pedagógusok.

A női magazinok címlapsztorija, hogy milyen fontos a jó táska, és benne a tisztasági csomag. Holott hátizsákból mindenki olyat kap, amilyenre telik. A fogkefét, szappant meg nem emlékszem már, hogy micsodát tartalmazó műanyag neszesszer pedig már az én koromban is tök fölösleges volt, mert aki tíz másodpercnél tovább mosott kezet, azt félrelökték a többiek. Az óra hosszú, a szünet rövid, ki kell hát élni azt a fránya agressziót valahol, mielőtt visszasüpped az ember gyereke a többnyire értelmetlen tanagyagba. És ez így megy szeptembertől júniusig, tucatnyi éven át.

Mégis a suli a legjobb hely a világon, mert mindenki ott akar maradni, lehetőleg harmincéves koráig. A tinik azt hiszik, hogy valami megváltozik az érettségi után, pedig minden marad a régiben, leszámítva néhány apróságot. Az évnyitón már nincs iskolatáskás dal, de a Himnusz marad. A joviális igazgató bácsi helyett egy taláros úr mond beszédet, de a fennkölt hangulat marad. A dogát zéhának mondják, és az ellenőrző helyett leckekönyv van, de az osztályozás marad. A főiskolai és egyetemi tanárok nagy része váltig állítja, hogy ő nem számítja a jegybe a magatartást, mert felnőtteket oktat, de a szimpátia alapú értékelés marad.

Végül a legfontosabb: nem kötelező végigülni az órákat. Ám ha valaki bliccel, akkor a mulasztásért ajándék évek járnak, amelyeket nem keserít meg sem holmi tisztasági csomag, sem a munkavállalás réme.

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s