Esti mese helyett melegpornó

Életünk egyik legfontosabb dolga a szex. Legalábbis Nagy Zsófi ezt írta tegnap, nekem pedig szüntelenül fölfelé vándorolt a szemöldököm leplezetlen sorainak olvasása közben. Az állam meg lefelé, tehát gyorsan össze is szedtem a szétcsúszott pofázmányom, még mielőtt bárki azt hitte volna, hogy valami végtelenül illetlent vizslatok a monitoron.

Habár akik ismernek, tudják: szinte képtelen vagyok megbotránkozni egy-egy durva kép vagy videó láttán. Úgy is mondhatnám, hogy a világhálós szocializációm szerves részét képezte a kemény pornó.

A kép alja direkt nem látszik. Haha.

Tízévesen kezdtem el netezni, és eszembe sem jutott ilyesmit keresgélni. Én csak virtuális tevét neveltem, híreket olvasgattam, fórumoztam, chateltem. Utóbbi egyébként korántsem annyira veszélyes, mint ahogy azt egyes szülők elképzelik. Ha a gyereknek van egy csöpp esze, halálra röhögi magát az első idiótán, aki megkérdezi, milyen bugyi van rajta, a másodiknál meg inkább undorodva kilép. A „baj” ott kezdődött, hogy rákattintottam néhány hirdetésre, és az így megtalált tartalmaktól bizony képregénybe illő fejet vágtam.

Öreg vagyok, modemes sávszélességről és az ezredfordulóról beszélünk, ezért a legrosszabb esetben is néhány néni a bácsin vagy bácsi a nénin típusú képhez volt szerencsém. Mármint úgy értem, hogy fotóból volt több, nem néniből a bácsin. Aztán jött olyan is. Az iskolai informatika órán rendszeressé vált például a testiség és az ürülék nászából született különleges érintkezésforma tanulmányozása a többiek részéről, továbbá az azonos neműek közötti kapcsolat vizsgálata. A hirtelen jött szabadságnak talán akkor lett vége, amikor a drága jó osztályfőnök elcsípett egy himbálózó péniszt valamelyik jómadár monitorján. Ő még azt hitte, hogy esti mesét keresünk magunknak a Guglin, nem pedig önálló fölvilágosító tanfolyamot.

Engem nem foglalkoztatott annyira az ügy, hogy itthon ilyesmit bámuljak, no meg nem is volt korlátlan hozzáférésem akkoriban. Akit viszont a gólyasztoriból átmenet nélkül zökkentett ki egy undorító fotó, hajlamos volt a függőségre. Mire tini lettem, megnőttek a világháló hullámai, és kaptam egy nagyobb szörfdeszkát. A képek helyett már a videók domináltak, s ha valaki belinkelt nekem ICQ-n viccből valami arcpirítót, már reflexből tudtam, mire számíthatok. Már nem két, egymást érdekes pozícióban boldogító férfi volt terítéken, hanem például egy nő valamilyen állattal. Vagy emberek furcsa tárgyakkal. Anélkül ömlött rám a szenny, hogy kerestem volna, és csak röhögtem rajta szakadatlanul.

Aztán meguntam, immunis lettem. Akár étkezés közben is elém tolhatnak bármilyen vizuális gusztustalanságot, a szemem se rebben. Csak ha belegondolok, hogy vannak, akik ezt élvezik.

5 Comments

  1. Trekkie Monster is megmondta: The Internet is for Porn!
    Avenue Q forever! :D
    Az a baj, hogy amíg pornó van a neten, nem wikiztethetem a tanítványaimat, főleg muszáj lesz a fiúkat könyvből tanítanom, mert abban legalább csak az ókori görögöknél van (meleg)pornó.

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s