Egy kis vihartól összedől a világ?

Szívesen folytattam volna váltótársam, Nagy Zsófi tegnapi gondolatmenetét, hagyott még helyet annak, hogy miként viselkednek a férfi strandolók. Az időjárás azonban közbeszólt. Nyugodtan dolgoztam otthon, a számítógép előtt. Kint dörgött és villámlott, így az égi áldással együtt elkezdtek özönleni a szokásos, viharos hírek. Baleset itt, fa az úton ott, áramszünet amott. Aztán egy orbitális, egész házat bevilágító szikra után elsötétedett a szoba, no meg a monitor.

Sikítófrász, káromkodás, vége a világnak. Miért éppent most? Miért éppen így? Nincs mese, este tízig húznom kell az igát, márpedig egy internetes híroldalt nem lehet internet és hírek nélkül tapogatózva szerkesztgetni. Rögtönzött világítás elő, két viszonylag összeillő ruhadarab előtúrására fel, táska kiásása egy kupac fehérnemű alól (vajon hogy került oda?), slusszkulcs és forgalmi a zsebbe, esernyő a kézbe, ajtón ki, lépcsőn vigyázva le. Amikor az autó fénye belehasít a feketeségbe, hirtelen minden rendbe jön. A motor békésen brummog, a párás hőséget elűzi a légkondi, a gonosz esőcseppeket pedig gyors csapásokkal félresöpri az ablaktörlő.

Fotó: Szabolcs Online

Majd derült égből villámcsapásként jut el agyamig a tény, hogy nem működnek a jelzőlámpák. És itt bizony nem az megy, akinek KRESZ vagy járműméret adta elsőbbsége van, hanem aki mer. Néhány hónapos, ám annál lelkesebb sofőri tapasztalatommal úgy ítéltem meg, hogy mivel az egy hétre rám bízott, tűzpiros kis csodáról még a korlátozott látási viszonyok ellenére is ordítanak a bazinagy Szabolcs Online matricák, az a legcélszerűbb, ha majdnem mindenkit elengedek. A céges imázs ugyebár. Nehogy miattam gondoljon úgy valaki a SZON-ra, hogy az ott dolgozó marhák még vezetni sem tudnak.

Na, de mindegy is, mert ahogy az a közlekedésben illik, a dilemmám ugyanabban a másodpercben megoldódott, amelyikben született. A tízperces út hátralévő részében azon tűnődtem, hogy illendő-e 2010-ben egy megyeszékhely kétharmadának áram nélkül maradnia, még ha remélhetően csak néhány órára is. Amit a szobám ablakából és a kocsiból láttam, egy mezei zivatar volt, semmi több. És hiába tart ott a technológiai fejlődés, hogy a zenelejátszómat használhattam elemlámpa gyanánt a kapkodós készülődéskor, ha az éppen szükséges műszaki berendezéseknek nem vehettem hasznát a házban.

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s