Én is ingyen lakást kérek

A fesztiválokon mostanság divatos csoportos véradás előnyeit firtatta Nagy Zsófi tegnapi jegyzetében. Ez afféle „ingyen van” típusú jótékonyság, tehát békén hagyja a segítő szelleműek pénztárcáját, cserébe viszont egy kevés pótolható részt kér a testükből.

Legnagyobb előnye, hogy nem lehet elinni vagy elherdálni, szóval biztosan olyan kapja meg, akinek szüksége van rá. Ideális esetben az állami juttatásokra is érvényes kellene, hogy legyen az utóbbi leírás, de messze vagyunk még ettől. A döntéshozók sem látják át, kinek mire volna szüksége, nemhogy maguk az állampolgárok.

Ezért borzolhatta a kedélyeket annak a hét nyíregyházi roma családnak az esete, akik tavaly Kanadába mentek szerencsét próbálni. Hivatalos értesítés nélkül hagyták faképnél lelakott otthonaikat, majd a tengerentúlon igen jól érezték magukat. Ám a könyörtelen honvágy hazacsalta őket, az önkormányzat meg másnak adta az időközben fölújított lakásokat. Most fölháborodtak, amiért nem foglalhatják el ismét a korábbi ingatlanokat.

Fotó: Szabolcs Online

Erről cikk jelent meg egy online portálon, az írás alól természetesen törölni kellett a hozzászólási lehetőséget a rasszista megnyilvánulások miatt. Holott itt nem a bőrszín a baj forrása – önmagában nem is szokott az lenni -, hanem a tény, hogy ezek az emberek kaptak valamit, elfogadták, majd félredobták, és most ismét tartják a markukat.

Tucatnyi kérdés merült föl bennem. Miért nem vették a fáradságot, hogy szabályosan kijelentkezzenek egykori otthonukból? Miért jöttek vissza, ha olyan jól érezték magukat Kanadában? Miért érzik úgy, hogy a magyar államnak kötelessége lakást biztosítani számukra? A magyar állam miért nem ad nekem, e sorok olvasóinak vagy bárkinek lakást, ha nekik valóban jár?

Egy fiatal, dolgozó házaspár bérének megközelítőleg háromnegyede simán rámegy a lakbérre és a rezsire. Emellett adót, tébét meg minden nyavalyát kell fizetniük. Ők csak adnak és adnak Magyarországnak, és ha megbetegednek, kritikán aluli ellátás fogadja őket az állásvesztés esetleges rémével karöltve. Még táppénzre is alig mernek elmenni, pedig az jár. Mégsem fenyegetőznek utcára vonulással, nem hangoztatják, hogy ez a társadalom gyűlöli a fiatal, dolgozó házaspárokat, csak csendben teszik a dolgukat. Igaz, rájuk nem is lövöldözött senki.

2 Comments

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s