Még Kevinke sem bukhat meg

Kevinke ősszel negyedikbe megy. Az anyukája szerint jó eszű a kis vasgyúró, biztosan fölveszik majd valami egyetemre, ha eljön az ideje. A legutóbbi szülői értekezleten mondta is a kedves mama, hogy legalább két idegen nyelvet kellene tanítani az aprónépnek, mert csak úgy lesz esélyük a nagybetűs életben.

A tanítónő válaszra sem méltatta. Az osztálypénzes kimutatással volt elfoglalva, melyben a „kiadások” oszlop legbusásabb értéke a pedagógus napi ajándékok mellé volt biggyesztve. Kevinke mamája, más választása nem lévén, udvariasan kivárta, hogy a tanerő végre szíveskedjen fölpillantani szigorú szemüvege mögül, és újabb kéréssel rohamozta meg. „Ne tessék már annyi leckét adni a kincsemnek! Tízévesen az udvaron lenne a helye, nem pedig az íróasztal mögött” – rebegte esdeklő arccal az egyszerű szülő.

Senkinek sem érdeke a nyári magol(tat)ás.

A pedagógus fölvonta a szemöldökét, majd hűvösen közölte, hogy Kevinke bizony nem tud olvasni. Múltkor is fél óráig kellett neki magyarázni az „L” betűt, holott ez már másodikban is ciki. „De hát tavaly, év végén azt tetszett írni, hogy a fiam esze a korának megfelelő. Akkor minek a plusz házi feladat?” – replikázott az anyuka, aki szemlátomást eldöntötte: nem hagyja magát, a fiát meg pláne. A tanerő újra belenézett az osztálypénzes nyomtatványba, hogy időt nyerjen.

A júniusi értékeléseket ugyanis előre összerakott sablonok alapján gyártotta le, amióta az a fránya kormány minden évben harmincvalahány irományt követelt tőle. A gyerekek egy részét nem is ismerte, csupán felmérő pontszámokból átlagolt statisztikai adatot látott bennük – akikről játszi könnyedséggel lehetett régen egyszámjegyű véleményt mondani.

Kevinkének éppen az a szerencséje, hogy nem kellett numerikus változóvá alakítani a kicsiny személyét, különben az egyest jelképezte volna. A tanító néni szerint olyan magas lesz a srácnak a negyedikes tananyag, mint kacsának az eperfa, de semmi kedve nem volt ezt közölni a dacos szülővel. Inkább elővett még egy szakmai közhelyet, és kifejtette, hogy a csemeték különböző ütemben érnek, és jövőre akár eminens is lehet a fekete bárányból, vagy éppen fordítva. A mama szelíd mosollyal nyugtázta a hallottakat, végül Kevinke egyetemi éveiről szőtt álmaival karöltve távozott a teremből.

A pedagógus tekintete pedig elidőzött a kérdéses nebuló előző heti, szánalmasan sikerült szövegértés tesztjén. Elvigyorodott ő is, mert ennek ellenére tudta: ha ősztől buktathatna, akkor sem lenne kedve még egy évig ezzel az ördögfiókával vesződni.

1 Comment

  1. Kedves anyuka. Önnek véleményem szerint nem a szülői értekezletről kellene megtudnia hogy hogy is áll a gyermeke a tanulásban hanem esetleg, netalántán, véletlenül otthon foglalkozni a gyermekkel egy kicsit és akkor kiderültek volna az ilyen nemű problémák. Könnyű a tanárt, a kormányt, a tv-t hibáztatni mindenért de előbb a saját portán kéne szétnézni.

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s