Gratulálok alkalmi váltótársamnak, Ternai Krisztinának a kismacskájához, és a jobboldali médiának Gyurcsány Ferenc bravúros leleplezéséhez. Még keresem a szavakat az egykori miniszterelnök tettének minősítésére, de mire megtalálom őket, a melegfel- vonulás utáni BKV-bliccelésről szóló hír ki is megy a divatból. Nem úgy, mint a sztármodell Zimány Linda „segélyes” ügye.

Bizony, a playboy-nyuszi április vége óta több mint két hónapon át álláskeresési járadékot vett fel, naponta 1355 forint értékben.

Dikk, még aranyporra is fussa! | Fotó: Playboy

Most az egész ország habzó szájjal várja a hatóság bosszúját, hiszen egy luxuskörülmények között élő lányka, aki legföljebb néhány csipke bugyival gyarapította a gyűjteményét az említett keretből, nem érdemli meg állam bácsi jószívűségét. Mint ahogy az adófizetők pénzét sem. Nos, amióta én a világon vagyok, Magyarországon ész nélkül osztják a lóvét. Vagyis pontosabb, ha inkább a szobatisztaságom kezdetétől datáljuk a nagy herdálást, mert a friss népuralmat megilleti némi türelmi idő a szociális ellátórendszer gatyába rázására.

Tehát az is kap segélyt, támogatást – szóval nevezzük bárhogyan is, de pénzt -, akinek ételre, gyógyszerre, rezsire kell, meg az is, aki elissza az utolsó fillérig. Sokan és sokszor próbáltak tenni a célirányosabb kiosztásért, de csekély számú kivétellel mindannyian a diszkrimináció kényes határaiba ütköztek. Szepessy Zsolt, a monoki polgármester például sikerrel járt tavaly, és az általa megálmodott szociális kártya segítségével a jogosult családok kiadásai többé-kevésbé ellenőrizhetővé váltak.

Zimány kisasszony költéseit ugyanakkor bármiféle hivatalos nyilvántartás nélkül is nyomon követhetjük, hiszen egyes ruhadarabjai és kiegészítői kihívóan ordítják arcunkba a legalább hat számjegyes árcédulájukat. A nép egyszerű lányai ki sem tudják mondani helyesen Louis Vuitton nevét, ám sejtik, hogy megéri a piacon kétezret fizetni egy LV monogrammal díszített ordenáré retikülért. Elviselhetően kinéző igazi darabért negyedmilliót perkálnak a kiváltságosak, de most, hogy így nézem az internetes áruházban, hatszáz körül vannak a szebbek. Ezresben értve, még mielőtt valaki nekilátna összekaparni a maradék aprót a buksza aljából, hátha futja.

Adófizetőként mégis azt mondom, hogy inkább járulok hozzá Zimány Linda táskájának bal felső csatjához, mintsem Kis János huszonhatodik felesének utolsó cseppjéhez.