Váltótársam, Nagy Zsófi tegnapi jegyzetében bemutatta Molnár (Nagymellű) Anikót, a közismert excelebet, aki a miskolci kaszinóban keresi a kenyerét. Talán ezért van, hogy olyan mondat foglalkoztat, amelynek szellemisége a nyilvánosságból hirtelen kicsöppent hölgy életformájával ellentétes.

Boross Péter volt miniszterelnök ugyanis kijelentette: „Tízszázalékos gyermektelenségi adó kivetését szorgalmaztuk a huszonnégy éven felüliekre, hogy gátat vessünk az egyéni önzésnek, hiszen a gyermektelenek, a szinglik nem vállalnak részt mindannyiunk közös felelősségéből.”

Becsületére váljék, hogy túl a nyolcvanon olyan kacifántos mondatot rittyentett, amelyet csak szó szerint illik idézni. Ekkora baromságot változatlan formában érdemes megőrizni az utókor számára. Bár fogalmam sincs, miként fest majd az utókor. A nők talán ötvenévesen, egyik karjukban elsőszülöttjüket, másikban pedig hormonokkal teletömött táskájukat cipelve rohannak majd a gyermekorvosi rendelő felé, mert hat diplomájuk ellenére nem képesek eldönteni, miért produkált hígat a csemete.

"Miért nincs rajtad off gomb, kicsim?"

„Anyuka, a meggyleves még korai” – mosolyog jóindulatúan a doktor, és megnyugtatja a kedves mamát, hogy a következő porontynál már magától is profi lesz etetésügyben. Hisz’ minden kezdet nehéz, majd csak belejön a dologba.

A baj csupán annyi, hogy a mai huszonnégy évesek többsége maga is gyerek, még el sem kezdte élni a nagybetűset. Boross úr idejében valószínűleg már illett több pulyás pereputtyról gondoskodni ennyi idős fejjel, ám ma finoman szólva is böszmeség erőltetni a friss diplomás korúak családalapítását. Igen, tudok számolni: szándékosan adtam még hozzá egy-két vagy bolognaiul három esztendőt a rendes képzési időhöz.

Mert ahogy a főiskolákon és az egyetemeken mondják, „csúszni” jó. Nyerni néhány hónapot, évet, kitolni az édes semmittevés időszakát, elhessegetni a meló meg az önállóság rémisztő gondolatát. Aztán elvégezni nagy nehezen azt a fránya iskolát, keresni valami munkát, ami eleinte, persze, rosszul fizet, de majd jól fog, csak ki kell várni…

És Boross úr, merő nemzeti jó szándékból ilyenekre tukmálná az utódnemzés szándékát. Javaslom neki, hogy menjen el egy felsőoktatási intézménybe, és tartson előadást a „szingliadó” szükségességéről. Ha fél percig megússza tojásdobálás nélkül, már sikernek veheti. Arról nem is beszélve, hogy a kor karrieréhes fiataljai inkább kipengetnek egy kis lóvét, csak hagyják már őket békén ezzel a kölyöktémával. Mert életet csak az adhat nyugodt szívvel, akinek már elindult a sajátja is.