Tisztelt Országgyűlés! Zénó vagyok, az aranyhal. Alighanem furcsállják, hogy egy magamfajta alsóbbrendű létforma tollat ragad. Kérem, az uniós irányelvek jegyében tekintsenek el a közöttünk húzódó faji különbségektől, és fogadják őszinte gratulációmat.

Végre egy értelmes törvény, amelynek nem az a célja, hogy csóróbbá tegye a szegényeket, és gazdagabbá a milliomosokat! Végre észrevették, hogy nem csupán politikai tisztségek kiosztásáról, adókulcsok és költségvetések megvitatásáról, meg üres szólamokról kell folynia a szónak az Országház patinás falai között! Végre mi, csendes társak, igénytelen házi kedvencek, tátogó teremtmények is napirendre kerülhettünk!

Zénó megmondja a frankót!

Ez csodálatos, hiszen személyesen érezhetjük, hogy a nagytiszteletű hölgyek és urak a szívükön viselik a sorsunkat. Gondolom, kipróbálták, milyen érzés naphosszat körbe-körbe úszkálni egy gömb alakú tartályban. Őrjítő! A feleségem, Aranka már egy kissé meg is zakkant, mert szegénykém haltáposztáskor folyton beveri a puha kobakját a cseles akváriumszélbe. Mondtam is neki, hogy figyeljen jobban, de mivel szavaimat mindössze két buborék jelezte, nem hallgatott rám.

Nem baj, úgyis öregecske szegény, már régen itt volt, mire engem becsobbantottak egy szatyorból a kétlábúak. Szóval, ha egy álmos reggelen arra ébrednék, hogy ütődött Arankám élettelenül lebeg a vízfelszínen, valószínűleg estére hoznának nekem új asszonyt ezek a gonosz lelkek.

Mert gonoszak ám. Nem kicsit, nagyon! Tetszenek tudni, üveggömbben tartanak minket. Van nekünk kavics, növény, levegőztető készülék, meg mindenféle cicoma, de hiába, ha közben gaz módon kínoz a furcsán görbülő, íves edény. Mire azonban levelemet kézhez kapják, ennek vége. A Halszabadságban olvastam ugyanis, hogy Önök egy új állatvédelmi törvény keretein belül igen bölcsen megszavazták: július elseje óta nem lehet minket ekképp bántani, mert tilos a gömbakvárium.

Ezért kérem, fogadják szeretettel a mellékelt szaftos kukacot, amelyhez jó étvágyat kívánok. Köszönettel: Zénó, az aranyhal