Kiszel kisasszony megalázott Hamupipőkeként pislogott a kamerába a Glamour-gála küszöbén, mit sem sejtve szigorú kiutasításának okáról.

Egy fél ország nevetett a helyszíni felvételen, amelyen jól látszik, hogy a saját magát dekoratív médiaszemélyiségnek feltüntető hölgyemény kétségbeesetten lobogtatja meghívóját a vendégek fogadásáért felelős munkatársnak, aki szinte affektálva, ám kulturáltan küldi melegebb éghajlatra hazánk egyetlen Tüncijét. Újabb szaftos címlapsztori született, és a nagybetűs Magyar Celebet médiumok tucatjai kérték meg, hogy nyilatkozzon az esetről.

Millió forintos bébik.

Ő pedig örömest állt rendelkezésre, mintha ez lenne a hivatása. Sztárnak lenni, botrányokba csöppenni, aztán meg álszerény mosollyal szabadkozni, hogy ó, már megint ő a téma. Néhányan el is hiszik, hogy a korát megszállottan titkoló nő a sajtó áldozata, és a gonosz újságíróknak köszönhetően röhögteti ki magát újra és újra. Erről azonban szó sincs. Szerintem Kiszel Tünde már akkor is tudta, mit akar, amikor egy német kereskedelmi tévécsatorna vetkőzős műsorában a cipőjéből itatta a hapsikat. Szereplést és hírnevet óhajtott – mindenáron.

Kőkeményen megdolgozott a sikerért, s úgy rémlik, elérte célját. Bármelyik lépése megér egy bulvárcikket, mert tisztában van vele, milyen típusú híreket zabál a nép. Mítoszt teremtett a saját sorsából, és hihetetlenül képes megosztani a közönségét. Lehet iránta olyan pozitív érzelmeket táplálni, mint a rajongás, a szerelem, a szeretet, de a lényeg szempontjából a kíváncsi érdeklődés is megteszi. És szintén kapóra jönnek neki a gyűlölködő-undorodó-szánakozó emberek, akik éppen úgy rohannak megvásárolni a kiszeles újdonsággal fűszerezett lapokat, mint az előbbi csoporthoz tartozók.

Az őrület odáig fokozódott, hogy a portálok uborkaszezon idején csak előszednek egy tüncis hírt, bravúros körítéssel frissnek álcázva azt, és már kész is a látogatócsúcsot hozó anyag. Persze, jó néhányan csak alapos körülnézés után, a szégyentelen egyedüllét biztos tudatában futják végig a monitoron az ominózus cikket. Utána meg álszent képpel vágják ismerőseik arcába, hogy ők bizony sosem fogyasztanak „médiamocskot”. Kár tagadni, kérem szépen, a mocsokra majdnem mindenki vevő, és itt nem jár tisztelet a kivételnek, csupán hitetlenkedő homlokráncolás.

Magyarország Tüncije már évtizedekkel ezelőtt fölismerte ezt, és szerény személyével pótolta a celebek terén tapasztalható űrt. A látszat azt súgja, hogy testét-lelkét adja a hírnévért, holott csak az eszét kell használnia, mert a semmiből is olyan skandalumokat gyárt maga körül, amilyenekhez képest egy buliról való kidobás igazán kicsinyesnek hat.