Öleb a pácban

Szilveszter, belváros, hangulat, fények, zene, nevetés, pezsgő, tűzijáték. Ünneplő tömeg. Fiatalok és idősek, szülők és gyermekek, barátok és barátnők, összeölelkező párocskák – és egy halálra rémült kiskutya. Mit keres itt?

"Miért csinálod ezt velem?"

A középkorú nő, aki a karjában tartja, néha gügyög neki egy-egy nyugtató szót, miközben ringatja, akár egy kíváncsi csecsemőt. Pedig a pompásan nyírt, ám remegő pofaszakállú ebecske rózsaszín ruhakölteményében és színben hozzáillő pórázzal a nyakában csöppet sem emlékeztet örvendező csemetére. Feje másodpercenként ötször rándul meg, mert nem tudja, mitől féljen jobban. A robaj közepette égre rajzolt színes parázsvirágoktól? A földön sistergő, majd hatalmasat pukkanó petárdáktól? Netalán a padok tetején állóktól származó, süvítő gázbombáktól? Esetleg saját gazdájának örömködő sikolyaitól?

„Látod, kicsim, milyen szép?” – kiabálja lefelé negédes hangon, bénán csücsörített ajakkal a büszke tulajdonos. De a kutya szófogadatlan jószág, nem képes díjazni azt, ami jó. Gombszemeit továbbra is ide-oda meresztgeti, és kis mancsának több centis kilengése tanúskodik arról, hogy minden idegszála keményen dolgozik a puszta életben maradásért. Aminek értelme ilyen hölgyemény ölelésében igencsak kérdéses.

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s