Kutya egy éjszaka!

Berezeltem. Én, a megtermett házőrző, akinek vicsorgó ugatásától naponta százan hőkölnek hátra – félek. Már napokkal ezelőtt is belehasított a levegőbe egy-egy irtózatos pukkanás, de ami most zajlik, azt a macskának sem kívánom.

Percenként durranás szakítja ketté az éjszakát. Fények röpködnek, emberi hangok harsannak. Szomszéd ebek vonyítanak. Nincs egy percnyi nyugtom sem. Hiszen őriznem kell a házat. Hiába készítettek nekem elő meleg szállást mára, eszem ágában sincs a falak közt maradni. Nekem a kertben a helyem – de sajnos most nem lelem.

Vége? Most már előjöhetek?
Vége? Most már előjöhetek?

Legszívesebben szüntelenül ugatnám az idegen zajok forrását, ám ösztöneim megálljt parancsolnak. Egyszerre akarok elbújni, és megtisztítani a környéket ettől a borzalomtól. Bumm! Ez egészen közelről jött. Talán ha átugranám a kerítést, még utolérném a kurafit…

Gazdám éppen ekkor jön ki a házból. Ma este gyakran megnézi, jól vagyok-e. El is szégyellem magam az előbbi buta gondolat miatt, és odabújok hozzá. Kár, hogy nem tudok beszélni. Ha lehetne, nekiszegezném a kérdést: „Ők miért nem tudják, hogy ez rossz nekem?” Csodák csodájára kiolvassa szemeimből. „Mert hülyék” – válaszolja két simogatás között.

Bezzeg az én sípolós játékcsontom nem tart rettegésben senkit.

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s