Magányos harc a metrón
október 2., 2012 - 10:27 | Kategória: cikkek | 7 hozzászólásCímkék: önbizalom, Budapest, metró, sors, tömegközlekedés, Temptylicious, test
A név nélküli lány nyögve ereszkedett le a rozsdás metrókocsi sokat látott ülésére. Kezében apró, aranyszínű csomagot szorongatott, amelyre másodpercenként többször is idegesen rápillantott. Talán bombát rejt a kis doboz?
Aggódva körbepislogott, majd szőkésbarna fürtjeit a füle mögül kiszabadítva elbújt a világ elől. Nem akart látni és látszani, de a lelke mélyén tudta: fizikai valója miatt ez lehetetlen feladat. Annyira igyekezett úgy tenni, mintha ott sem volna, hogy ujjai remegve babráltak a vékony szalagon, ami felül lezárta a kartonszerű anyagból készült pakkot. Tenyérnyi zacskó került elő a mélyéről, sajnos éppen a zizegős fajtából. A szerelvény nyikorgott, a lámpa a másodperc tört részére kialudt, mégis a tasak zaja volt az, ami a körülötte bambuló utasokat fölrázta a mélabús delíriumból.
Nyakig benne. | Fotó: theplace2.ru
A név nélküli lány igazított még egyet a haján, hogy minél jobban takarja az arcát. A körülményesen kibontott díszcsomagolásból csokoládéval bevont mazsolaszemek csorogtak a tenyerébe, ő pedig megbabonázva nézte őket. Tudta, hogy nem kéne. Sőt, tudta, hogy mindenki tudja, hogy ő tudja, hogy nem kéne. De már rég túl volt rajta, ki mit tud: egyszerűen nem érdekelte. Hidegen hagyta, hogy combjai méretüknél fogva terpeszbe kényszerülnek, és még leülni is fárasztó művelet. Hiszen amíg ilyen finomságok léteznek, nagy baj nem történhet. Becsukta a szemét, és bekapott egy szemet. Aztán kettőt, hármat, négyet.
Tolvai Renáta és a női test memoárja
június 16., 2012 - 08:55 | Kategória: cikkek | 29 hozzászólásCímkék: önbizalom, bulvár, celeb, divat, komment, média, megasztár, mell, nő, tévé, tehetségkutató, Temptylicious, test, Tolvai Renáta, Tolvai Reni, Viva Comet
„Nem szégyelli azt a csálé csecsét? Nyolcadikban ilyet csak az Afrika c. könyvben láttam a busman nőknél!” – e hozzászólásokkal illette a közönség a tavalyelőtti Megasztár győztesét, miután a Viva Comet díjátadón csupán strasszok fedték a cicijét.
A sokat mutató öltözetről számtalan fotó készült: egy részük méltónak mutatja az énekesnőt a vörös szőnyeghez, ám akad közöttük jó néhány előnytelenebb. Vitathatatlan, hogy az estélyi formabontó a maga nemében, bár Medveczky Ilona a hetedik iksz felé közeledve bevállalt egy hasonló, de alul is átlátszó szettet a tévében. Akik a vakuk kereszttüzébe lépnek, rögtön profi és önjelölt divatszakértők prédájává lesznek, nincs ebben semmi különleges. Mindannyian megkönnyebbülten dőlünk hátra, ha meglátjuk, hogy még a hollywoodi hírességek között is akad egy kis lábszőr vagy hasi zsírpárna.
Nem mindegy… | Fotók: pumpkin-paradise.com, velvet.hu
A Tolvai Renivel kapcsolatos ítéletalkotásnak mégis van egy ijesztő aspektusa. A kommentekből ítélve úgy tűnik, az embereknek fogalmuk sincs róla, hogyan kell egy huszonegy esztendős lány mellének állnia. Tele van a világ tökéletesre műtött, tizedmilliméterre egyforma szilikoncicikkel és mértani középpontban égnek meredő bimbókkal, de néha még ez sem elég. Rengeteg celebnél, illetve hírnévre törekvő hölgynél olvashatjuk: már a hétszázötven köbcentis implantátum is kevés. A punciról pedig azt hiszi a nép, hogy gyermekien szőrtelen, sovány kamaszt idéző, kiálló szeméremcsonttal illik rendelkezni.
Kilóg a pelenka a rövidnadrágból
május 2., 2012 - 10:44 | Kategória: cikkek | 5 hozzászólásCímkék: autó, élet, életmód, önbizalom, divat, ego, fogyás, gyermek, időjárás, nyár, nő, ruha, szülő, Temptylicious, test, tini
„Jézusmária, kilátszik a combom!” – állapítottam meg roppant bölcsen, miután belebújtam életem első farmersortjába. Úgy éreztem magam, mint egy gyermek, aki utólag szégyelli magát, mert evidenciára csodálkozott rá. És előre is, hiszen a következő perc őszinte kétségbeeséssel töltött el, noha másnak természetes lett volna. Ki kellett lépnem benne az utcára.
„Húzzál már kifelé, te barom!” – sürgetett az az énem, amelyik elintézte, hogy az önbizalomhiány legmélyebb bugyraiban is beképzeltnek tűnjek. Nem tudom, miként vitt véghez ilyen bravúrt, de hálás vagyok neki. Ezúttal cinkostársául szegődött az időjárás is, ami korai kánikulával követelte, hogy dobjam félre a tizenöt éve megszokott halásznadrág plusz póló kombót. Egy hónapnyi egérút talán még járt volna nekem, hogy az agyam összehangolódjon az új testemmel.
A kis barack még huncutabb...
„Csak időhúzásos duma, a régivel sem hangolódott össze…” – mutatott rá erősebbik felem, elrángatta a tükör előtt ácsorgó gyengébbet, s mindkettejüket kilökte a szikrázó napfénybe. Az ujjatlan felső miatt el is felejtettem aggódni, de már mindegy. Jó érzés, hogy a forró levegő találkozik a bőrömmel. Minden oké, csak a pulzusom ne lenne száznegyven! „Nyugi már, te szerencsétlen, ne bámuld a térded!” – figyelmeztet tudatom eszesebb szelete, még éppen jókor, mielőtt megfejelne egy virágokba borult bokor.
Báj-báj, háj!
április 5., 2012 - 10:42 | Kategória: cikkek | 5 hozzászólásCímkék: álom, élet, életmód, önbizalom, bolt, ego, fogyás, gyógyszer, gyerek, ruha, Temptylicious, test
„A hájasok mániája, hogy mindig melegük van” – magyarázza az egyik, majd ideges mozdulattal bezárja az ablakot, amit fél perce nyitottam ki. Folyik rólam a víz, a sértést már föl sem veszem. A szóról egyébként is a sertés jut eszembe. „Röff-röff, koca!” – tódítja a másik, és gusztustalan torokhanggal tetézi.
Maflázsra lendül a kezem, de gonosz gyerekarc helyett az ágyamon mélázó plüssbárány kap egyet. Tompa puffanással ér földet, én pedig riadtan ébredek. A függönyön átszűrődő holdfényben meglátom, hogy a kézfejemen inak feszülnek, a csuklóm vastagsága pedig már nem vetekszik holmi fatörzsével. „Vége van, elmúlt…” – sóhajtok, ám a biztonság kedvéért ellenőrzöm, megvan-e még a kulcscsont haverom. Viszonylag új ismeretség a miénk, néhány hónapos. Azelőtt elfedte a zsírhalom. Pont, mint a gyerekkorom.
Malackán Micimackó, ez stílus, öregem!
Az egyik pillanatban még formás kis hatéves voltam, aztán bumm. Jött a gumis derekú, térdig aljazott, eredetileg százhetvenes magasságra szánt nadrág, a feszülő póló, meg a pufók arcú, idegen kiscsaj a fotókon. „Ez nem én vagyok!” – állapítottam meg, és a probléma elhárításának érdekében igyekeztem elgurulni a prédára leső fényképezőgépek hatásköréből. Feszült a tornadressz, fodrozódott a has, mellettem búsan lengedezett két tömzsi kar. Mintha egy levehetetlen búvárcuccba bújtam volna, mely mindenki szemében szánalom és nevetség tárgya.
Fogyókúra interaktív módra
március 24., 2012 - 10:49 | Kategória: cikkek | 10 hozzászólásCímkék: blog, bulvár, diéta, fogyókúra, internet, sors, Temptylicious, test
Miután nem használt a citromdiéta és a Beyoncé-étrend, sőt, a reggeli mellé elmajszolt, méretes szeletnyi csokitorta sem hozott eredményt, Malvin eldöntötte, hogy fogyókúrás blogot indít. Gyorsan készített magáról néhány fürdőruhás „előtte” fotót, amelyek láttán bánatában rögtön a keksz után nyúlt.
„A comb, a fenék, a has, a kar és az a vádli… Legalább a tokát ki lehet kockázni!” – állapította meg keserűen Malvin, aki semmit sem szeretett jobban, mint falni. Jóllakott naponta háromszor, nasizott kábé ugyanennyiszer, de öt-hat étkezés még a szakemberek szerint is egészséges. Pont így osztja el Izéke, akinek a netes naplója roppant sikeres. Igaz, ő fehérjeturmixot iszik, grammra méri a csirkemellet, és mirelit zöldségkeverékből is csak a kukoricamenteset eszi meg. Hát a krumpli szintén zöldség, az olaj meg napraforgóból van, szóval a fene sem érti, mi a probléma.
„Persze, halat tolok rizzsel...”
Malvin remegő kézzel töltötte föl a nagy átváltozás előtti állapotot tükröző képeket. A YouTube-on található photoshopos karcsúsító eljárások közül sajnos egyet sem értett, a magyar nyelvű eredményeként pedig a hájjal együtt görbült a csempe, ezért inkább hagyta az egészet. Később elszakadt a mérőszalag, mert kétségbeesetten, levegő-visszatartás közepette próbálta összehúzni a derekán két centivel kisebbre. Ő azonban eltántoríthatatlan maradt, és jó bloggerhez méltóan, szorgalmasan bepötyögte az adatokat. Úgy érezte, leendő közönsége rengeteg erőt ad majd.
szósöl
2012.
2011.
2010.
Aki én vagyok
Nyomj Subscribe-ot, az menő!
Legújabb kommentek
tempty on Élve eltemet egy kósza ba… tempty on Élve eltemet egy kósza ba… Ági on Élve eltemet egy kósza ba… Gáspár István on Élve eltemet egy kósza ba… BeLac on Angelina melle ment, Ica nénié… -
Jogok
A teljes szöveges tartalom tempty tulajdona, Chococat pedig a Sanrio oltalma alá tartozik 1975 óta.Feedek
Működteti a WordPress.com. | Pool sablon - Szerző: Borja Fernandez
Bejegyzések és hozzászólás feeds.
