A Hajdú-palota burzsuj mocska
április 30., 2013 - 10:19 | Kategória: cikkek | 6 hozzászólásCímkék: szülő, celeb, pénz, gyermek, tévé, ház, hajdú péter, sarka kata, család, Temptylicious, bulvár, gazdag
„Láttad a Hajdú Péter házát a tévébe’?” – fordult egyik kofa a másikhoz a piacon. „Hova gondolsz, a világért sem néznék ilyeneket! De a bugyogós medence, meg hogy külön szoba jut a gyerekek gönceinek… És én tengődjek negyven négyzetméteren! Mit képzel magáról ez az ember?” – hangzott az indulatos felelet a kérdező megelégedésére.
Akivel bőkezűen bánt a sors, szidni kell. Mindegy, miből jutott neki több, mint nekünk. Biztosan valami undorító dolgot tett érte. Lopott, csalt, hazudott. Vagy egyszerűen fogta magát, és elvette a szegényektől. Mert ugye azok is dolgoznak, ám hogy hová lesz a pénzük, senki sem tudja. Kapnak egy keveset, aztán jönnek a számlák, enni kell, szakad a ruha. Gazdagék valami turpissággal borították fel az élet szürke, kilátástalan rendjét, amiért a karma előbb-utóbb bosszút esküszik.
Pózolj üres lábassal! | Fotó: Blikk
„A szomszéd Margó pedig múltkor szemrebbenés nélkül megvette az akciós parizer helyett a téliszalámit!” – tette hozzá az egyes számú árus mintegy fokozásként. Aztán mindketten megállapodtak benne, hogy az említett teremtés busásan törleszti az efféle kegyet a csapodár férje miatti bosszúság révén. Hajdú Péter viszont nem szemközt lakik, ezért a revansot csak remélni merték. „Még a Gangszta Zoli is kiakadt a nappaliján, megírta az újság!” – sápítozott a kettes számú asszonyság, miközben egy pénztárcája után feltűnően lassan kotorászó vásárlónak mérte a paprikát.
Tapsi tündöklése és bukása
április 3., 2013 - 10:21 | Kategória: cikkek | 9 hozzászólásCímkék: ajándék, állat, ünnep, család, gyermek, húsvét, nyúl, sors, szülő, Temptylicious
„Nem hiszem el, hogy már megint ideszarik ez a kis mocsadék!” – dühöngött Takács papa a nappaliban. A húsvéti locsolkodás miatt harmadnapos férfi összeráncolt homlokkal, enyhén vicsorogva meredt a lába előtt éppen bogyósorozatot gyártó törpenyúlra.
Az alig két hónapos jószág mit sem észlelt a feszültségből, apró szemgolyói éppen kiguvadtak a természet kívánta erőlködéstől. „Tapsi, hát itt vagy!” – visította egy önfeledt hangocska, s a család legkisebb porontya száguldott be a szobába. Papucsának orra sajnos pont azt a néhány barnuló négyzetcentimétert takarta, melyre az imént még felmenője bámult elborzadva. „Vigyed innen ezt a dögöt, de gyorsan!” – sziszegte az apuka, egyik kezével a degeszre tömött hasából visszaköszönni óhajtó sonka útját elzárva, a másikkal pedig idegesen hadonászva.
Kuka? | Fotó: piccipicci.com
Az egyébként mérsékelten szertelen csemete rögtön értett a baljós hanglejtésből: újdonsült kedvencét fölkapva elspurizott a konyhába. „Nehogy összeszőrözd ott nekem a maradék hidegtálat!” – szólt utána Takács papa, de már hiába. A gyereknek vasárnap óta egyetlen célja volt: szüleitől minél távolabb tartani a nagy nehezen kikönyörgött jószágot. Tapsival együtt ugyanis békétlenség költözött a lakásba, a felnőttek óránként átlag kétszer összevesztek rajta. „Minek kellett idehozni? Ha?” – horkantott erőszakosan apa anyára, aki erőtlenül suttogva jegyezte meg, hogy ő csupán jót akart.
Szcientológia: felemelő vallás vagy trendi szekta?
március 28., 2013 - 11:00 | Kategória: cikkek | 10 hozzászólásCímkék: Beyond Belief, bulvár, celeb, család, dianetika, gyermek, iskola, Jenna Miscavige, John Travolta, könyv, L. Ron Hubbard, pénz, szülő, Túl a hiten élménykritika, Temptylicious, Tom Cruise, vallás
„Bazinagy amcsi szekta, amiben benne van Tom Cruise és John Travolta” – ennyit tudtam a szcientológiáról összesen, amíg a New York Times bestseller-listáról rám nem kacsintott Jenna Miscavige Hill könyve. Az egyház fejének unokahúga elképesztően mocskos részleteket tárt napvilágra.
A februárban megjelent Beyond Belief (Túl a hiten) egy picit idegesítő olvasmány, mert a most 28 éves hölgyemény Lisa Pulitzer írói segítsége ellenére gimis fogalmazás stílusában számol be az őt ért borzalmakról. Kisiskolás korában elszakították a szüleitől – akiket hetente fél napig, később évente néhány alkalommal láthatott. Társaival együtt kellett fölépítenie a saját bentlakásos suliját – még a legnehezebb fizikai munkát is apró kezek végezték. És persze jól teletömték mindenféle okossággal a fejét, hogy mi a jó, a rossz, az érték, miközben elmarták mellőle a barátait, a szerelmét, s minden lépését figyelték.
Kis kőműves, aki nem szabad. | Fotó: salon.com
A történet happy enddel zárul, mert Jenna és férje 2005-ben dobbantott a szcientológusoktól. A szaporodási tilalom alól felszabadulva összehoztak két babát, de azért a kíváncsi közvéleménynek is megadták, ami jár: sikeres felvilágosító kampányt folytatnak arról, milyen is a celebek divatos vallása valójában. A bulvárlapokból már ismertem olyan információmorzsákat, miszerint Cruise úr exneje, Katie Holmes kényszerből majdnem halálra szaunázta magát, közös csemetéjüket, a kis Surit pedig egy katonai hajóra akarta küldeni suliba. (A mama nem hagyta, ebből lett váláshoz vezető perpatvar.) Mr. Travoltát pedig állítólag azzal tartja az egyház a markában, hogy a „gyónáskor” megvallott langymeleg kalandjai kiderülnek, ha elhúzza a csíkot. Mi igaz ebből, és mi a kamu?
A büdös kurvákról erkölcstanórán
Február 26., 2013 - 10:45 | Kategória: cikkek | 11 hozzászólásCímkék: tanár, diák, iskola, oktatás, szülő, szex, nő, gyermek, házasság, kurva, család, sors, kamasz, tini, Temptylicious, férfi, erkölcs, párkapcsolat, erkölcstan
„Tanárnőnek tisztelettel jelentem, az osztály létszáma huszonkilenc, egy fő hiányzik” – hadarta Márk engedelmes hetesként az erkölcstanóra elején, majd a „hol van már megint?” kérdésre szemrebbenés nélkül hazudta: beteg szegény. Noha a lógós nebulót öt perccel azelőtt az iskolával szomszédos kisbolt mögött látta cigizni.
„Ez csak baráti füllentés” – nyugtatta magát a nyolcadikos Márk, aki kitartóan állta a tanár fürkésző tekintetét. Úgy látszott, a pedagógus csont nélkül beveszi a mesét, mert sóhaj közepette állapította meg, hogy manapság micsoda merényletek érik a fiatalok immunrendszerét. „Szemtelen kis görények… Erkölcstant? Ezeknek?” – gondolta a szürke szemű, szürke hajú és szürke ruhájú tanerő, aki a szünetben ugyancsak megpillantotta a nem is annyira lopva füstölgő serdülőt. „Ma a családi élet lesz a téma, ez ugyanis minden társadalmi közösség alapja” – vágott bele az anyagba, mert negyvenöt perc kevés a bosszankodásra.
Az erkölcs ötven árnyalata. | Fotó: halton.ca
Család? Márk nem tudta, mit gondoljon róla. Ott voltak a szülei meg a tesói, de nem szeretett az otthoni helyzeten elmélkedni. A válás elég régen történt, azóta négy felnőttet kellett tekintélyként tisztelni. És vér szerinti rokonnak elfogadni azok előző kapcsolataiból származó csemetéit. „Csak a gyerekek ne sérüljenek!” – ismételgette anyja és apja viszonylag higgadtan, két ordibálás között annak idején. Éppen ezért ügyeltek szobájuk ajtajának bezárására, mielőtt tányérokkal kísért szitokszavakat szórtak volna egymásra. A papírvékony fal azonban minden zajt átengedett, így Márk óvodásként már tudta, hogy két felmenője egy „büdös kurva” és egy „szarházi kéjenc”.
Hiszek egy… miben is?
Február 11., 2013 - 10:26 | Kategória: cikkek | 17 hozzászólásCímkék: adó, család, ego, egyház, erkölcs, gyermek, iskola, kamasz, könyv, NAV, pénz, spiritualitás, szülő, Temptylicious, tini, vallás
„És a másik egy százalék?” – kérdezte a könyvelőm így adóbevallás idején. „Hát az inkább maradjon a NAV-é…” – válaszoltam félmosollyal és őszintén. Mert bár reformátusnak kereszteltek, nincs az az egyház, amelyiknek akár egy fillért is adnék. A hit ugyanis számomra sokkal összetettebb jelenség.
Ismerek olyanokat, akik hátulgombolós koruk óta magukénak éreznek egy vallást. Képesek zárt rendszerben gondolkodni, külső elvárásokat belsővé tenni, megváltásra vágyni, s kárhozattól rettegni. Megmondták nekik egyszer, régen, valamikor, hogy fiam, mi akármisták vagyunk. És ők nem kérdeztek, mert a válaszok aligha érdekelték őket.
Hiszen ha kiderül, hogy az akármizmussal valami nem stimmel, akkor felmerül egy csomó – időt és energiát igénylő – kétely. Ami egyenlő a métellyel, tehát a lehető legbiztosabb út a családtagok követése. Akár kútba is ugorhatnak, mert a tekintélyes személyek cselekvésének kell, hogy legyen értelme.
But not anything. | Fotó: ubyssey.ca
Ismerek olyanokat, akik felnőttként, vagy az oda vezető úton döbbentek rá: hoppá, az izéizmus mindvégig rájuk várt! Ők többnyire szembefordultak az otthoni elvárásokkal, és a kiábrándultság érzése után rájöttek, hogy mégis spirituális kapcsolódásra szomjaznak. Amire egyébként mindenki vágyik valamilyen szinten, legföljebb saját maga előtt is letagadja. Na, az ilyen lázadók általában a túlparton találnak új szellemi alapokra. A vad kamaszkor után gyakran sziklaszilárd fundamentalizmus jön, a korlátok között vergődőket pedig várják szabadulásukat követően a teliholdkor kántálva békaügető szeánszok, esetleg a mindent szenvedélyesen tagadó közösségek.
szósöl
2012.
2011.
2010.
Aki én vagyok
Nyomj Subscribe-ot, az menő!
Legújabb kommentek
Gáspár István on Élve eltemet egy kósza ba… BeLac on Angelina melle ment, Ica nénié… tempty on Angelina melle ment, Ica nénié… Árpád on Angelina melle ment, Ica nénié… Árpád on Angelina melle ment, Ica nénié… -
Jogok
A teljes szöveges tartalom tempty tulajdona, Chococat pedig a Sanrio oltalma alá tartozik 1975 óta.Feedek
Működteti a WordPress.com. | Pool sablon - Szerző: Borja Fernandez
Bejegyzések és hozzászólás feeds.
