Államvizsga az ördög markában
június 10., 2012 - 10:28 | Kategória: cikkek | 4 hozzászólásCímkék: tanár, diák, oktatás, egyetem, vizsga, autó, reggel, zene, Debrecen, hallgató, mesterképzés, kommunikáció, Temptylicious, ego, államvizsga
A szemem kipattan, a szoba szürke, az óra ötöt mutat. „Viszlát, világ, találkozunk déltájt!” – gondolom magamban. Ám mielőtt visszatér az álom, a földön heverő papírhalom a képembe ordítja, hogy mindjárt államvizsgázom.
Ebben a pillanatban rózsaszín, baglyos pizsamám vállára telepszik két régi barátom. „Gyorsan kelj fel, nézz át mindent!” – mondja egyikük, s aprócska villájával megböki az arcom. Sosem érti, miért tartom gonosznak, elvégre mások díjazni szokták a fajtáját, vagy legalábbis nagyon vágynak rá. „Három hete tanulod, a jó ég áldjon meg! Inkább aludj vissza, több hasznát veszed…” – csitít a másik, miközben csöppnyi glóriájával átnyúl, hogy pofán nyomja az előbbit.
A kulturális emlékezet médiumait sikerült, nyami!
A pihenés mellett döntök. Sőt, a párnát megfordítva nyomatékosítom: felhőtlen szunyálásra számítok a friss, hideg oldalon. Jöjjön hát a delírium! „Mit szólnál egy bő ötsoros társadalomtudományi definícióhoz?” – kérdezi az ébrenlét határára taszított agyam, és összekacsint a kis vasvillás rabszolgahajcsárral. Egy kösz, nemmel próbálom visszautasítani az impozáns ajánlatot, de már késő. Nevek, fogalmak és összefüggések égnek a szemhéjam belső oldalán, mindenféle neon árnyalatban.
Egy dataszexuális fiú reggele
április 26., 2012 - 10:56 | Kategória: cikkek | HozzászólásCímkék: élet, bulvár, dataszexuális, facebook, fogyókúra, internet, reggel, sors, számítógép, táblagép, telefon, Temptylicious
Az ébresztő hangja kíméletlenül szakítja darabokra Hugó álmát, aki még azt sem tudja, fiú-e vagy lány, de tekintetével máris keresi a faliórát. „A fenébe, ma csak hat huszonhetet aludtam. Öt perccel kevesebbet, mint tegnap!” – állapítja meg, miközben véletlenül leveri az éjjeliszekrényről a szemüveget.
Négykézláb kitapogatja, így az ordító okostelefon kijelzőjét is látja. Egyetlen mozdulattal véget vet az elvileg nyugodt eszmélést ígérő, madárcsicsergés-remixet tartalmazó relaxációs zajnak. Ha már a kezében van a ketyere, gyorsan bepötyögi pihenésének adatait az erre szolgáló alkalmazás segítségével. „Ennél többre lenne szükséged…” – ugrik föl a figyelmeztető üzenet, amelyre Hugó ügyet sem vet. Inkább kicaplat a konyhába, ahol bioélelmiszerekkel telepakolt hűtő várja.
„A rohadék megdöntötte a rekordom!”
Két deci zsírszegény tej, némi ízesítetlen zabpehely tíz gramm eperrel – pont ideális étek. Egyik kezében a kanál, másikban még mindig a mobil, elvégre rögzíteni illik, hogyan alakul a napi táplálékmennyiség. Hugó egy fogyókúrázó lány blogjából csórja a hasonlóan bonyolult recepteket, mert észrevette: pocaktájt fölkúszott némi felesleg. Nincs mese, kordában kell tartani ezt a fránya testet, és segítenek a huszonegyedik századi technológiák, ha másképp nem megy.
Így lettem független online kisiparos
december 31., 2011 - 10:00 | Kategória: cikkek | 11 hozzászólásCímkék: állás, élet, Debrecen, ego, karrier, munka, Nyíregyháza, pénz, portál, reggel, szakma, Temptylicious
Kora reggel csörög az óra, föltápászkodsz, szedelőzködsz, dolgozol, ebédelsz, dolgozol, hazamész, pihensz, kezdődik elölről. Emberek millióinak jelenti ez a körforgás biztonságot és ezáltal a boldogságot. 2011-ben kipróbáltam, kétségbeestem, kiutat kerestem, megtaláltam, s azt hiszem, végre a helyemre kerültem.
Előtte három és fél évig rugalmas részmunkaidőben szerkesztettem hírportált, ami szép és jó volt, viszont újdonságra, más szakmai kihívásra, meg persze több pénzre vágytam. Mielőtt úgy istenigazából elkezdtem volna állást keresni, egykori kollégám jóvoltából rám talált a nagybetűs „most vagy soha” lehetőség, sorsszerű Facebook-üzenet majd telefonhívás formájában. Szintén portálszerkesztés, csak éppen tematikus és teljes munkaidős. Februárban kezdtem, piszkosul élveztem.
Lehet egy tízessel több?
Másfél hónap után kezdtem rosszul érezni magam – lelkileg. Május közepén sírva üvöltöttem itthon a tízórás üléstől feldagadt bokámat markolászva, hogy basszuskulcs, most már fizikailag sem kóser a dolog. Hatalmas meccseket játszottam le fejben, saját magammal. Lefekvés előtt mindig elhatároztam, hogy mivel mindenki így csinálja, nekem is meg kell szoknom ezt a létformát. Sőt, én vagyok a hülye, a gyenge, a deviáns, ha nem sikerül. Ehhez képest ébredés után, félálomban, a fürdőszoba felé csoszogva mindig megígértem a tükörképemnek: „leszel fordító, leszel informatikus, leszel akármi, csak még egyszer ne kelljen egy hihetetlenül ugyanolyan munkanapot átélni, aminek az elején a végét várod, a végén meg az alvást…”
Levél Büdös Anonymushoz
június 27., 2011 - 09:31 | Kategória: cikkek | 2 hozzászólásCímkék: élet, büdös, dezodor, fürdés, fogkefe, fogmosás, hónaljszag, Klubháló, lábszag, reggel, sors, szájszag, testszag, víz, zuhany
Kedves szagos idegen! Elkápráztat a bátorság, amivel a fogyasztói társadalom nyomása ellen feszülve, mindenféle kencére fittyet hányva, talán még a fürdőszobát is messze elkerülve tudod élni az életed. De a karod véletlenül se emeld föl, kérlek!
Úgy jársz-kelsz, mintha te lennél a legnagyobb császár. A papucs minden lépésnél bánatosan cuppan egyet a talpadon, a póló laza ujja néha látni engedi a csatakos hónaljszőröd, és lelkesen dumálsz valakihez, jár a sárgás vigyorú szád szüntelenül. Nem tudom, melyik testrészed a ludas pontosan, de csöndben imádkozom, hogy érjen véget a monológod, hátha alábbhagy a fojtogató kín. És sajnálom a beszélgetőpartnered, amiért ő közvetlen közelről kapja az esszenciád. Vajon hogy bírja? Az ő gondolatait szinte látom, de a tieidben is szívesen olvasnék. Tényleg fogalmad sincs róla, hogy itt valami nagyon nem stimmel?
Help plz!
Nincs a környezetedben valaki, aki szólna? Aki mosolyogva a kezedbe nyomna egy szappant, egy törölközőt, egy dezodort, egy fogkefét és egy fogkrémet, aztán erélyesen elküldene zuhanyozni? Vagy volt, csak nem vetted komolyan? Ha most odamennék hozzád, és szelíden közölném, hogy „hé, büdös vagy”, vajon mit válaszolnál? Ha komolyan vennél, én lehetnék életed egyik legnagyobb jótevője. De ha bárkit is komolyan tudnál venni, köztük saját magad, nem létezne ez a helyzet. Nem állnék itt fölfordult gyomorral, és észrevennéd, hogy akinek lelkesen magyarázol, lassan tűrőképessége határához érkezik. Tehát bruttó öt másodpercen belül leokád téged, mintegy megkoronázva az amúgy is fenséges aurád.
Ki korán kel, szarkalábat lel
május 11., 2011 - 09:39 | Kategória: CzeNaSav | 8 hozzászólásCímkék: tanár, diák, iskola, szülő, főiskola, egyetem, állás, munka, karrier, Klubháló, internet, könyv, pénz, reggel, zene, élet, óvoda, mobil, ego
„Mostantól nyolcra kell mennünk az oviba” – közölte egy kora őszi reggelen az anyukám. Lenéztem a pulóveremen pózoló, pompás oroszlánfigurára, és töprengeni kezdtem. Mégis mire jó ez? A választ azóta is keresem.
A fene sem értette, hogy ugyan miért szükséges hamarabb elkezdeni ugyanazt a permanens semmit, ami egy átlagos óvodai csoportban folyik. Már tudom: komoly pedagógusi meló kell hozzá, hogy egy pulya úgy érezze, „elvan”. Finnyás, elkényeztetett lányka voltam, tehát a menzaebédet ritkán ettem meg, aludni pedig sosem tudtam idegenben. De idomítani akartak, mint valami szertelen pacit, úgyhogy az iskolára fölkészítő program keretében legalább megtanítottak korán kelni.
Némi vakolat és egy jó cucc csodákra képes.
Nehezen ment, mert semmi értelmét nem láttam. Gondoltam, a suli majd sokkal jobb lesz. Tévedtem. Tanulni nem nagyon kellett, csak felkelni, ott lenni, hazajönni, aztán alkotni valamit a félig elcseszett napokból. Ott ültem hatévesen a padban, a kezemmel támasztottam a fejem, és nem vágtam, hogy mi magyaráznivaló akad az „L” betűn.
Gondoltam, a középiskola majd sokkal jobb lesz. Részben tévedtem, noha ott azért már mondtak egy-két érdekeset. De mi a jó égért kellett hét óra negyvenkor kezdeni a fejtágítást? „Hogy több szabadidőtök maradjon délután” – hangzott a hivatalos magyarázat. A koránkelés azóta is folyton lecsap rám, és rettegek, hogy sosem szabadulok meg tőle.
szósöl
2012.
2011.
2010.
Aki én vagyok
Nyomj Subscribe-ot, az menő!
Legújabb kommentek
tempty on Élve eltemet egy kósza ba… tempty on Élve eltemet egy kósza ba… Ági on Élve eltemet egy kósza ba… Gáspár István on Élve eltemet egy kósza ba… BeLac on Angelina melle ment, Ica nénié… -
Jogok
A teljes szöveges tartalom tempty tulajdona, Chococat pedig a Sanrio oltalma alá tartozik 1975 óta.Feedek
Működteti a WordPress.com. | Pool sablon - Szerző: Borja Fernandez
Bejegyzések és hozzászólás feeds.
