Mit tud Lady Gaga közösségi oldala?
március 12., 2012 - 10:38 | Kategória: cikkek | HozzászólásCímkék: élménykritika, bulvár, celeb, facebook, Formspring, internet, közösségi média, Lady Gaga, LittleMonsters.com, pénz, Pinterest, portál, szakma, Temptylicious, Tumblr, Twitter
Mit tehet egy híresség, miután a legnagyobb közösségi portálokon megdöntötte szinte az összes létező rekordot? Hát vadonatúj oldalt készít népes rajongótáborának! Egy kis Facebook, egy csipet Twitter, valamennyi Tumblr, Formspring és Pinterest remixéből született a LittleMonsters.com.
Lady Gaga február 6-án jelentette be nagyra törő tervét, ekkor a rendszer már élesítésre készen várta az érdeklődőket. A felületen azonban csak egy nevet és e-mail címet kérő doboz kapott helyet, amelynek révén a jelentkező „szörnyecskék” reménykedhettek benne, hogy meghívásos alapon bekerülhetnek a zártkörű bétatesztelésbe. A fiatal popikon ellendrukkerei talán elhamarkodott lépésnek vélhetik, hogy valaki alig háromévnyi világhírnévvel a háta mögött ilyesmire adja a fejét, Gaga azonban nem bízta a véletlenre a projekt sikerét.
Tematizált hibriditás. | Fotó: littlemonsters.com
A hol szőke, hol zöld hajú hölgyemény ugyanis nyakig benne van az internetes bizniszben: nem elég, hogy ő maga az Y-generáció sarjaként a világhálón szocializálódott, szülei éppen az IT-szektorból akasztottak le olyan busás jövedelmet, amely lehetővé tette a New York elit negyedében lévő családi fészket és a borsos árú magániskolát. Az akkoriban még Stefani Germanottaként ismert – vagy inkább nem ismert – Gaga első zenekarával, a SGBanddel a MySpace-en és a YouTube-on kezdett nyomulni 2005-ben. Azt pedig mindannyian tudjuk, milyen villámgyors ámokfutás kezdődött röviddel ezután: a The Fame című album 2009 tavaszán befutott, s a rajongók özönleni kezdtek a Twitteren és a Facebookon.
A hírfogyasztás halálos lehet
Február 11., 2012 - 09:51 | Kategória: cikkek | 2 hozzászólásCímkék: ásványvíz, újság, újságírás, baktérium, botrány, bulvár, cápaharcsa, hal, halál, idióta, internet, média, méreg, pangasius, pánik, portál, rádió, szakma, tévé, Temptylicious, víz
Az ásványvízben mikroszkopikus székletmaradványok úszkálnak vígan, míg az egészségesnek hitt csodahalról kiderül, hogy terhes nők vizeletével injekciózzák és antibiotikumok hadával etetik. A média pedig dörzsöli a tenyerét, amiért ilyen ínyencségekről tájékoztathat téged.
Szinte nem is akad olyan élelmiszer, ami körül ne robbant volna bomba. A húsok táján állandóan zajlik az élet: a marha kapcsán néhány évvel ezelőtt a roppant kellemes nevű szivacsos agysorvadástól kellett rettegni, majd a baromfifélék és a disznók influenzásak lettek. Tavaly nyáron az uborka tetszelgett a főgonosz szerepében, miután fosóbaktérium-fertőzöttséggel vádolták meg. Egyik pánikból a másikba esel, mert a károsnak bélyegzett termékek mellett tálcán kínálják a híreket is neked.
„With the taste of a poison paradise...” ♫
Informálódni alapvetően jó, ám a folyamatnak van egy tagadhatatlan hátulütője. Vitatott kérdés esetén könnyen előfordulhat, hogy minél inkább utánanézel, annál hülyébbnek érzed magad. Az értesülések gyakran ellentmondanak egymásnak. A tévében hallod, hogy bifidusz akármisz került a palackozott vízbe, ezért haladéktalanul kivonják a forgalomból. Ha elsőre megértetted a latin nevet, rögtön rákereshetsz a neten, és szörnyülködve olvashatod, mi az. Két óra múlva egy orvos valamelyik rádióban azt nyilatkozza, hogy nem lesz semmi bajod. Te meg örömmel széttéped a sebtében körmölt végrendeleted.
A Facebook-demokrácia halála
Január 30., 2012 - 10:24 | Kategória: cikkek | HozzászólásCímkék: adó, demokrácia, facebook, internet, Magyarország, munka, pénz, politika, portál, sors, szakma, számítógép, Temptylicious
Ernő megkövülten meredt a monitorra. Jobb kezében az egér, ballal a mellkasát szorongatta. Lesújtotta, amit látott. Négy apró táblázat a képébe ordította: itt és most a gazdagok járnak jól, a kisemberek pedig szívnak. Rég sejtette, hogy így áll a helyzet, de ha már a szomszéd Marika is kitette a Facebookra, akkor kizárólag megmásíthatatlan tény lehet.
„Sokat nem tehetünk ellene, de annyit igen, hogy megosztjuk az üzenőfalunkon” – szólt a felhívás, és Ernő azonnal engedelmeskedett. Hát milyen ország ez? „Te, Gizi, gyere má’, azt’ nézd meg!” – kiabálta a konyha felé, miután alábbhagyott a sóbálvány állapot. Az asszony unottan kavargatta tovább a paprikás krumplit, mert azt hitte, ura egy újabb csodálatos gólvideót vagy humoros képet akar mutatni neki, melynek láttán minimális lelkesedést illik mímelni. „Jó’ van, megyek…” – adta be végül a derekát a harmadszori, immáron morgó gizizés után.
Még drágább az életed.
„Ezt nézd meg! Kirakta a Pista, a Robi, a Zsiga, a Jocó, de még a Marika is!” – mutatott drámaian a képernyőre Ernő. A feleség sebtében megtörölte kezét a kötényében, nehogy a puszta jelenlétével összekoszolja a rejtélyes masinát, majd őszinte érdeklődéssel az arcán visszakérdezett, ugyan mi a fene ez. „Hát a bal csücsökben az van, hogy mekkora fizetésből mikor mennyi marad. Két éve a szegényeknek több maradt, most kevesebb. A kétszázhatvan felett keresőknek meg most több” – foglalta össze büszkén Ernő, de az utolsó mondatba maga is beleborzongott. Ugyan ki keres kétszázhatvanezer forintot?
Újságírónak lenni
Január 21., 2012 - 10:39 | Kategória: cikkek | 12 hozzászólásCímkék: állás, újságírás, ego, karrier, média, munka, pénz, portál, szakma, Temptylicious, tini
„Ígérd meg, hogy fogsz írni a környezetvédelemről!” – kötötte a lelkemre az egyik osztálytársam öt évvel ezelőtt, miután fölfedtem pályaválasztási szándékomat. „Tudnál segíteni az ismerősömnek, aki újságírói állást keres?” – kérdezte a másik tíz nappal ezelőtt, miután rájöttem, hogy ilyen pálya már nem is létezik.
A környezetvédelmi cikkel még adós vagyok, és segíteni sem bírtam érdemben. Megadtam néhány e-mail címet, ahová önéletrajz mehet, de mivel pontosan tudom, mi a céges postafiókba érkező CV-k sorsa általában, máris megsajnáltam a delikvenst. Linkeltem még pár állásportált, ám közben fogtam a fejem, mert ki hallott már olyat, hogy zsurnalisztát hirdetés útján keresnek? Persze, én is reménykedtem benne heteken, sőt, hónapokon át, hogy létezik újságírói meló manapság. Be kellett látnom: tévedtem.
„I saw a shadow, and I knew that it wasn't mine...” | Fotó: David LaChapelle
Nincs ezzel semmi gond, hiszen nagyjából így is megtaláltam a számításom. És természetes, hogy egy tinédzser álmai, vágyai módosulnak, alkalmazkodnak a környezethez, szóval kicsit földhözragadtabbak lesznek.
Annak idején elképzeltem, amint egy hangulatos szerkesztőségben, kötetlen munkaidőben pötyögök világmegváltó szövegeket, a fülemre gyógyult telefonba pedig szüntelenül szaktekintélyek nyilatkozatai zengnek, meg celebek csicseregnek. Persze, magától értetődőnek tűnt, hogy cserébe minden hónap végén átnyújtanak nekem egy csinos zsákocskát Dagobert bácsi páncélterméből – vagy ha az nem is, de legalább egy hat számjegyű fizetés mindenképpen kijár.
A hely, ahol tutira megpaskolják a feneked
Január 18., 2012 - 10:53 | Kategória: cikkek | 4 hozzászólásCímkék: autó, bulvár, Csajok és pasik, internet, portál, szex, társkereső, Temptylicious
„Nézd, ő a legújabb szívszerelmem, a csépén ismertem meg!” – fordította felém a monitort Panni, s arca sugárzott a büszkeségtől. Egy pillanat erejéig farkasszemet néztem a kitekeredett nyakú, álmatagon pózoló lovag fotójával, majd fintorogva visszakérdeztem, mi az a csépé. „Hát Csajok és pasik, a legszexibb társkereső!”
Miközben a saját laptopomon molyoltam, s csodáltam Panni merészségét, arra lettem figyelmes, hogy említett barátnőm pizsamáról hirtelen csöppnyi topra váltott. Mielőtt azonban föltehettem volna egy újabb hülye kérdést, észrevettem: itt bizony hangtalan webkamerás diskurzus zajlik. Panni előnyös dekoltázspozíció mellett az ölébe helyezte számítógépét, és szélesen vigyorgott immáron egy másik úriemberre, akit szintén a csépén ismert meg.
Csajok és Istók.
Sajnos rontottam szegény lány esélyeit, miután a könyököm és a smink nélküli, szemüveges pofám valamelyest belelógott a képbe. Onnantól kezdve a szobában található legméretesebb díszpárnákkal barikádoztam el magam, nehogy megismétlődjön a szituáció. „Szerintem regelj te is, tök jó buli!” – szólt át Panni a rögtönzött falon, mire válasz gyanánt fölvonultattam szókincsem trágár részének legjavát. De mivel kíváncsiságom erősebb volt a cinikus viszolygásnál, átgondoltam a tanácsát.
szósöl
2012.
2011.
2010.
Aki én vagyok
Nyomj Subscribe-ot, az menő!
Legújabb kommentek
tempty on Élve eltemet egy kósza ba… tempty on Élve eltemet egy kósza ba… Ági on Élve eltemet egy kósza ba… Gáspár István on Élve eltemet egy kósza ba… BeLac on Angelina melle ment, Ica nénié… -
Jogok
A teljes szöveges tartalom tempty tulajdona, Chococat pedig a Sanrio oltalma alá tartozik 1975 óta.Feedek
Működteti a WordPress.com. | Pool sablon - Szerző: Borja Fernandez
Bejegyzések és hozzászólás feeds.
